Csütörtök délután a Szent István-bazilika előtti téren körülbelül 1200 orvostanhallgató egy Magyarország-formájú élőkép megalkotásával (lásd Kocsis Janka felvételét) fejezte ki nemtetszését a rezidensképzéssel kapcsolatban. A rezidens ugyanis nem változtathatja meg a munkahelyét, nem mehet külföldre, országon belül is csak úgy válthat kórházat, ha azonos feltételekkel egy másik helyen felveszik. Ez azt jelenti, hogy kilenc évig gyakorlatilag röghöz kötik az embert. A másik meg az, hogy az orvos kiszolgáltatottá válik, egy ilyen szerződéssel ugyanis bármit megcsináltathatnak vele, nem lesz menekülési útvonala. A Magyar Rezidens Szövetség által szervezett demonstráció résztvevői szerint tehát nemcsak a körülbelül havi 95 ezres fizetés az elfogadhatatlan, hanem a hűségszerződés is.

Nem csak a jövőnket nem látjuk, a jelenünket sem. A fiatal orvosok jelenlegi anyagi és munkakörülményei nem teszik lehetővé az egzisztenciateremtést, a szakmai fejlődést, a minőségi munkavégzést. A körülmények veszélyeztetik a betegellátást és az egészségügyi rendszer működését. A jelenlegi tendenciák alapján, hosszú távon sem látjuk a változás lehetőségét. Azzal a figyelemfelkeltő céllal szerveztük ezt a megmozdulást, hogy megérezzük és megéreztessük azt, hogy MI is tudunk tenni – akkor, ha az emberekben, a társadalomban, a döntéshozókban szövetségesekre találunk. (Részlet Papp Magor, az MRSZ elnökének beszédéből.)

Érdekes, hogy a rezidensek, akikről a demonstráció szólt, nemigen vettek részt az eseményen. “Ez nem olyan szakma, mint a vasutasoké, hogy fogják  magukat és akkor nem mennek a vonatok. Nem lehet megcsinálni, hogy elmegyek a munkából egy tüntetésre, mert lehet, valakinek az élete múlik ezen.” Kérdésünkre, hogy mi lenne akkor, ha ezt mégis megtenné az orvostársadalom, nyilatkozónk így felelt: “Az a baj, hogy a helyzet annyira komoly, hogy ezt tényleg meg kéne tenni. De ez etikai és erkölcsi szempontból kivitelezhetetlen.”

A teljes tudósítást az alterblog.hu-n olvashatjátok, még több képpel.