Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.

De kik ők?

22. Borbély Tamás

Borbély Tamás vagyok, 1983-ban születtem Kapuváron. Tanulmányaimat a megyeszékhelyen, Győrben folytattam, ahol előbb közgazdaságból érettségiztem, majd az Apáczai Főiskolán népművelő szakot végeztem. Másod diplomámat a Széchenyi Egyetemen, szociális munkából szereztem. 
Jelenleg egy alapítványnál dolgozom, amely hajléktalan emberek segítésével foglalkozik.

Mára elmondhatom, hogy szociális munkás, s ebből kifolyólag humanista vagyok. Célom, hogy újragondoljuk, s megalkossuk az alapvető társadalmi, szociális, és kulturális minimumokat, amelyek mindenki számára elengedhetetlenek egy emberi élet gyakorlásához. 
Politikával a szociális munka, s egy alternatív nyári egyetem során kerültem kapcsolatba, 
ahol elhatároztam, hogy nem csak a szociális munka terepén képviselem klienseimet, hanem részt veszek abban a harcban, amely olyan országért száll síkra, ahol a közbizalomból megválasztott értelmiség jó sorrendben hozza meg állásfoglalását, s nem cseréli fel a szív-döntéseket ész-érvekre, s az ész-döntéseket önös érzelmekre. 

23. Ikotity István

32 éves vagyok. Három egyetemi diplomám van - doktori iskolát is végeztem - oktatásügyben, egyházügyben és területfejlesztésben vagyok jártas. Angolul és németül beszélek.

Jelenleg társadalomkutatóként és területfejlesztőként dolgozom, de voltam gimnáziumi tanár, köztisztviselő és vállalkozó is.

Korán kezdtem a civil aktivitást: 12 éves koromban kiötlője, alapítója, és vezetője lettem az első  bajai civil környezetvédelmi szervezetnek. Azóta folyamatosan több országos, regionális és helyi szervezetnek vagyok tagja. Vezető tisztséget korlátozott számban vállaltam.

Az LMP-be való belépésemkor a civil vállalásaim nagy részéről lemondtam. A párt Bács-Kiskun megyei szervezetének választmányi tagja és koordinátora vagyok.

Csak gyermekem születése előtt vettem autót, addig a nyüzsgő életem jelentős részét közösségi közlekedési eszközökön töltöttem. Megszállott, városképi jelentőségű  bringás, helyi Critical Mass szervező vagyok. Baján élek a feleségemmel és két éves kislányommal.

24. Malya Carmen

Budapesten születtem, de valójában vidéki vagyok. Békés, nyugodt ifjúkoromat egyfajta kétlakiság jellemezte. Hétvégére rohantunk le vidékre szénát gyűjteni, kalákában szüretelni, s nagyokat lovagolni.

A műszaki főiskola után azt hittem, hogy Bős-Nagymarost fogom építeni, helyette „csak” a Vízügyi Minisztérium új szárnyát építettük. Az akkoriban megjelent „Számítástechnika: Áldás vagy átok” című könyv olyan hatással volt rám, hogy pályát változtattam. Programozó lettem. A ’80-as évek végén életem nagy kalandja volt a Tengizben eltöltött másfél év. Hazatérve angol szakfordító-tolmács diplomát szereztem a Janus Pannonius Tudományegyetemen.

Az utóbbi tíz évben egyre többet tevékenykedtem civil szervezetekben. Időközben vidékre költöztem, s tanyasi emberekkel létrehoztunk egy helyi érdekvédelmi szervezetet. Csatlakoztam a biokultúra mozgalomhoz, melynek négy évig közép-magyarországi régiós elnöke is voltam. A Biokultúra Szövetséget több nemzetközi projektben és Leonardo programban képviseltem. Nemrég lettem tagja a falugondnoki szolgálatokat is létrehozó, „homálybogozó” Falufejlesztési Társaságnak.

Manapság építőipar iránti nosztalgiámat egy romos Klebelsberg Kunó tanyasi iskola felújításában élem ki. Ennek kapcsán ismertem meg a magyar tanyarendszert és az ott élő emberek múltbéli és mostani küzdelmét a túlélésért. Azt vallom, hogy ez egy érték, a fenntarthatóságnak egy olyan szép példája, amelyet az országnak az Európai Unió szintjén kellene fölvállalnia.