Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.

De kik ők?

4. Mile Lajos

1958. december 14-én születtem Debrecenben, és a Szatmár megyei Kisnaményban nőttem fel. A KLTE Gyakorló  Gimnáziumában érettségiztem, majd a KLTE magyar-francia szakán diplomáztam. Több iskolában tanítottam, de irodalomtörténészként múzeumban is dolgoztam.

Kritikákat és recenziókat írtam, politizáltam. Utóbbi eredményeképp 1990-ben az MDF országgyűlési képviselőjévé választottak, ahol a Honvédelmi Bizottság, majd a Kulturális Bizottság munkájában is részt vettem. Alapítója, majd országos alelnöke lettem a Magyar Demokrata Néppártnak. 1998-ban felhagytam az aktív közéleti tevékenységgel, de cikkeket azért írtam a Magyar Hírlapba, Népszabadságba, a Zóna című internetes magazinba. Másoddiplomás képzésen okleveles Európa szakértő végzettséget szereztem. Műút címmel létrehoztunk egy sikeres irodalmi folyóiratot. Az OFFI regionális irodáját vezetem.

Kistokajban élek, három fiam van. Politikai nézeteimet tekintve konzervatív vagyok, meg vagyok liberális is, meg biztosan vagyok olykor baloldali. Nehezen igazodok el magamon. Felhívták a figyelmemet az LMP-re, mondván, LEHET MÁS A POLITIKA. Jó, megnézem. Megnéztem, tetszik.

5. Ivády Gábor

Ivády Gábor vagyok, 37 éves. Két nagyszerű fiam van, és egy gyönyörű feleségem. Katona családból származom, így mindig ott laktunk ahová édesapámat az éppen aktuális kény, vagy kedv (vagy a párt) helyeztette. Körmend, Pápa, Győr Veszprém voltak a fő állomások, majd Budapesten elkezdtem a katonai főiskolára járni. Ez alatt kaptam egy állásajánlatot a reklámszakmából, mire a főiskolával kötöttünk egy megállapodást, miszerint én nem üzenek hadat senkinek, ők meg nem terveznek mosópor reklámokat, és elváltak útjaink. Időközben reklámszakember lettem, sőt menedzser, amiről már papírom is volt, később művelődésszervezői diplomát szereztem.

Nyolc évvel ezelőtt egyszer csak fogtam magam és elköltöztem Ivádra. A következő évben polgármester választás volt, és sikerült megnyernem a falu többségének bizalmát. Azóta vagyok polgármester. Küzdöttem a vidékért, a kistelepülésekért, az igazságtalanság és a korrupció ellen éppúgy, ahogy igyekeztem mindent megtenni a szegényekért a halmozottan hátrányos térségekért. Amikor a Fidesz elhitette velem, hogy nekik is ez a céljuk, akkor beálltam közéjük, majd azonnal otthagytam őket, amikor megismertem valódi szándékaikat. Ezt az MDF-fel is eljátszottam, csak ott nem tartott olyan sokáig.

2007 végén kerestek meg azzal, hogy csinálni kellene egy pártot, így az LMP-ben az alapítók közé  soroltak. Biztos vagyok abban, hogy az LMP idén bekerül a Parlamentbe. Úgy érzem, hogy végre a legmegfelelőbb helyen tudok mindazért dolgozni, amiért 8 éve oly reménytelenül harcolok, végre valódi érdekképviseletet tudok ellátni azokért, akik hozzánk hasonlóan már csak az LMP-ben látják az utolsó reményt.

6. Szabó Tímea

A Lehet Más a Politika egyik szóvivője és Országos Választmányának tagja vagyok. Az LMP-hez közel másfél  éve csatlakoztam. Kezdeti kisebb feladataim után elvállaltam a programalkotó  munkacsoport Globalizáció Műhelyének koordinálását. Legjelentősebb szerepvállalásom egyértelműen az Európai Parlamenti választáson betöltött listavezetőség volt.

A gimnáziumot olasz-történelem-néprajz szakon végeztem, majd a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció  szakán hallgattam. Utoljára az amerikai Harvard Egyetem jogi karán tanultam menekültjogot és konfliktus sújtotta térségek politikai és adminisztratív újjáépítését. Újságíróként öt évig brit és amerikai lapoknak tudósítottam Magyarország jelentősebb gazdasági és politikai eseményeiről. Ezután a Harvard Egyetem jogi karához tartozó kutatóprogramhoz kerültem, először mint kutató, később mint kutatásvezető, ahol az ENSZ megbízásából dolgoztam. 
2001 nyarán Pakisztánba utaztam, ahol afgán menekülttáborokban dolgoztam. A 2001. szeptemberi támadást követően Afganisztánba költöztem. Kabulban egy ideig még a Harvard megbízásából dolgoztam az ENSZ afganisztáni missziójával, néhány hónap múlva pedig csatlakoztam a CARE International szervezetéhez, ahol egy országos emberi jogi felmérést vezettem. 
2003 őszén hazaköltöztem, és 2004 elején bekapcsolódtam a Magyar Helsinki Bizottság munkájába, ahol 2007 végéig, Gergő fiam születéséig a Menekült Program nemzetközi projektjeit koordináltam. Azóta igyekszem a legtöbb időmet Gergővel, a maradékot pedig az LMP-vel tölteni.