Egyre több és több helyről hallom, hogy valami nincs rendben az ajánlószelvények gyűjtésével. Eddig csak elméletben érintett meg a Fidesz kétmilliós célja, és nem gondoltam, hogy a túlgyűjtés erkölcsi megkérdőjelezhetőségén, és a szokásos (a begyűjtött szelvényeken alapuló és törvénytelen) adatbázisépítésen kívül egyéb, engem közvetlenül érintő dolog is történhet.

Tévedtem.

Az ajánlószelvények postázása előtti vasárnap egy idegen jelent meg a lépcsőházban, aki mappával a kezében a postaládákról írogatta a neveket. Ez csak utólag tudatosult bennünk, mert elsőre kézbesítőnek néztük, aki a kötelező adminisztrációt végzi.

Hétfő délután ugyanaz az ember végigcsöngette a lakásokat a kopogtatócédulákért a Fidesz nevében, de akkor még nem érkezett meg a szelvény, így üres kézzel távozott.

Szerdán végre(?) megérkeztek a cédulák, aminek gyűjtésére már kora este ismételten megérkezett a korábban megismert úriember. Csönget, majd széles mosollyal közli:
"Elvinném a korábban nekünk ígért ajánlószelvényeket!"
Mi furcsán nézünk az ajtóban, ugyanis nem ígértünk semmit...
"Elnézést, de nem önöknek adjuk!" Hangzik a válasz, mire elsápadó arc, némi habogás, majd a korábban látott mappa magasra emelése és vad jegyzetelés következik az aktivista részéről. (Elképzelem, ahogy az idősebbek erre a mozdulatra akár a teljes nyugdíjukat is a szelvény mellé csapják, csak ne írja fel őket senki... rossz emlékű ez a rendszerváltás előttről...) Fejcsóválás, motyogás, és gyűlölettől csöpögő kényszeredett köszönés. (arckifejezésből ítélve még köpött is volna mellé egyet... nem is tudom hogy volt képes mosollyal indítani)

Szóval immár hivatalosan is listán vagyunk. A Fidesz listáján, és minden bizonnyal egy olyan jelöléssel, ami nem kecsegtet sok jóval a jövőre nézve.

Nem tudom mi lesz a lista sorsa, talán tényleg csak megfélemlítésként jegyzetelnek, de ha nem így van, akkor komolyan újra kell értelmezni a szabadság és a demokrácia jelentését a kormányváltás után.

Az utóbbi napok kijelentései egy olyan rendszert vizionálnak, mely nem sokban különbözik a rendszerváltás előtti időktől.
Nem szép perspektíva, de ilyen a demokrácia. Ha az emberek ezt akarják, legyen...
Csak ne feldjük Cicero szavait:
Historia est magistra vitae