„Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet…”

(archaikus, mára nagyrészt dekódolhatatlan magyar költő)

„Hogy kell-e legénység egy hajóra? Erről megoszlanak a vélemények. A többi kapitány szerint igen. Szerintem nem.”

(ismeretlen, feltehetően magyar hajóskapitány)

Képzeljétek el, mi történt egyszer velem! Valami nagyszájú liba a liftben azt mondja, szálljak le a lábáról, mert ez neki rossz. Mondom, nem állok a lábán. Erre még neki áll feljebb és feszt azt az ostoba vallási dogmáját szajkózza, hogy én a lábán állok, tisztelet nélkül az én véleményemre. Rám akarta kényszeríteni a saját nézetét, el akart nyomni! Hát naná, hogy fellázadtam. Jó alaposat lekúrtam neki a pofájába. És azok után, hogy megvertem, még volt képe azt állítani, hogy megvertem! Hogy egyesekbe mennyi alattomosság szorult! Jöttek mindenféle emberek (hát mi közöm nekem a problémájukhoz, menjenek pszichológushoz, ne engem szórakoztassanak), hogy én megvertem valakit és ezért engem meg kell büntetni. Mondom, nem vertem én meg senkit. Hinnétek vagy sem, ők sem tartották tiszteletben a véleményemet, és megtiporva szabadságomat, hogy azt higgyem, amit akarok, meghurcoltak. Látjátok? Elnyomnak!

Na mindegy, nem akarom én sajnáltatni magam, nem erről van szó. Csak arra próbálok rámutatni, hogy bár alapvetően az Édenkertben vagyunk, ahol mindenki egyformán szabad, mindenki véleménye egyforma súllyal esik latba, mégis itt ingázik fejünk felett a zsarnokság damoklészi kardja. Például tilos nyilvános helyen bőrszín alapján megkülönböztetni az embereket. Ez bolsevizmus! Tehát egyszersmind fasizmus is! Hát mit képzelnek ezek? Mi értelme van tiltani bármit is? Attól megszűnik? Például a gyilkosságot is tiltják, oszt mégis van. (Ugye milyen kurva jó érv ez, miért ne legyen büntetendő a gyilkosság?) Erre itt van az a nézet, hogy tiltani kell a Holokauszt tagadását. Hihetetlen! Az ilyesmit csakis kizárólag olyan következetes, az európai kultúrától messze sodródott „kommunista” (tehát fasiszta) diktatúrákban tiltják, mint Svájc, Belgium, Ausztria, Franciaország, Németország, Liechtenstein vagy Kanada.  Hát ilyen országban akartok élni?

Én a felvilágosodott abszolutizmus gyermeke vagyok. És természetesen demokrata. Az én hitem a szabadság. A szabadság mi mást jelentene, testvéreim, mint korlátlanságot és következmények nélküliséget? Magyarok vagyunk: mindennek a következmények nélküli leszarása – ezen alapul a mi kultúránk. Valamint azon a hiten, hogy amit tagadunk, az nem létezik, a világ pusztán a mi szavainkban létezik, nincs más realitás, mint amit mi akként elfogadni méltóztatunk. Mivel hisszük, hogy csakis szavainknak van realitása, ezért bármit mondunk, azt releváns véleményként éljük meg, így annak a szabadságnak kijáró védelmet követeljük! Erre mindenféle jöttment bolsevikok (következésképpen fasiszták) bele akarnak tiporni a kulturális önazonosságunkba!

A szabadság tovább nem redukálható fogalom, minden tilalom szigorú tiltása! Éppen ezért, ha vallásos dogmákat akarnak a társadalomra kényszeríteni [kik? – szerk.], ateista vagyok, és hívő, ha a keresztényeket éri támadás. (Persze valójában egyik sem, az én hitem a szabadság, a szabadság, a szabadság!) De ha úgy áll, zsidó is lehetek, ha a zsidókat üldözik, és holokauszttagadó, amikor a holokauszt tagadását akarják tiltani. (Ha a holokauszttagadók akarják a „zsidókat” üldözni, akkor egyszerre vagyok mindkettő, illetve páros-páratlan napok szerint osztom.) Magától értetődően gyilkos vagyok, ha a gyilkosságot szankcionálják mindenféle zsarnoki hatóságok, és ha valami mocskos értelmiségi azt mondja, annak, hogy „négylábú kerék” semmi értelme, akkor én négylábú kerék leszek! Hát ki a geci ő, hogy megmondja, minek van értelme és minek nincs? Én felnőtt ember vagyok, majd én eldöntöm! Én vagyok a negatív abszolutista, az, aki mindig azt csinálja, amit nem szabad, függetlenül annak tartalmától. Ha pediglen holnap valami önkormányzati rendelet büntetni rendeli, ha valaki a járdára szaratja a kutyáját, akkor én keresztbe-hosszába telefosom az utcát! Mert én felnőtt ember vagyok, a felvilágosodás gyermeke!  

Na megyek is, dolgom van, mondhatni fontos állampolgári kötelesség: most hallottam, hogy a közeli kórházban nem szabad este tíz után kiabálni. Itt az ideje a civil ellenállásnak! Hogy én mekkora egy demokrata vagyok, a kurvaúristenit neki!

*

[Szerző személy szerint nem ért egyet a Holokauszt tagadásának jelenlegi lehetséges tiltásával, de nem bírta ki, hogy ne figurázza ki azokat az alpári „ellenérveket”, melyek azt releváns politikai nézetként, tiszteletben tartandó személyes hitként vagy ártalmatlan tárgyi tévedésként tételezik, és nem akként, ami: rosszindulatú hazugságként, nyelvi agresszióként, melynek elterjedtsége – beleértve az említett ellenérveket is – a magyar demokrácia súlyos deficitjének látványos tünete.]