„Nehéz elhinni, hogy hétvégén, amikor otthon lehetnek az egyetemisták, annyira fontosnak tartották egyesek állampolgári jogaikat, hogy képesek voltak érte felutazni Budapestre, és éjfél után is sorba állni, zokszó nélkül. Ez a nyugodtság volt a legfurcsább az egészben, hiszen közismert: a magyar a türelmetlenek csoportjába tartozik; ha egy kocsisor öt másodpercen belül nem mozdul, azonnal elkezdenek dudálni. Persze, a voksolás, ezek szerint más. Ott, mint láthattuk, mindenki a nyugalom szobrává változik.” (elhangzott az ATV  2010. április 14.-i, A tét című műsorában, Bánó András jegyzetében)

Nehéz elhinni, hogy valakinek annyira savanyú a szőlő, hogy még lenyelni sem tudja. Kékcédulás választásokról beszélnek, meg szervezett átjelentkezésekről, persze csak a fűben lapulva, mint az a bizonyos, mert azért ők is hallják, hogy már „új időknek, új dalai” szólnak a háttérben. De azért mégis jó odamondogatni, susmorogni, lágy innuendo-okat elsütni, hogy csak úgy bűzölögjön.

Tulajdonképpen mi baja van a fent idézet sorokban ennek a Bánónak? És e kérdés megválaszolásakor ne ragadjunk le a lépcsőházi nemzetkarakterológiai vázlatnál, amit e hangjegyzetben nyújtott nekünk az ATV nehéz embere. Játsszunk el a gondolattal, de tényleg, csak egyszer, hogy ebben az országban nem csak gazemberek és megvesztegetett felügyelő bizottsági tagok élnek. Akkor bizonyára nem lehet túlságosan meglepő senkinek sem, hogy 8 év halálhörgés és siralom után három uszkve négy óra sorban állásra képes a magyar fiatal. Fizikailag nem megterhelő, fél lábon is könnyebb kibírni, mint a nevezett nyolc szűk esztendőt. Lehet, hogy Bánónak ez a gondolatkísérlet eleve bántó? Esetleg sérti, hogy (hangsúlyozom, a gondolatkísérlet kedvéért) már vannak olyan fiatalok az országban, akik állampolgári jogaikat komolyan veszik és nem a páratartalomtól, vagy a meleg sör-hideg virsli függvény értékkészletétől teszik függővé döntéseiket? Bizony, nehéz lehet elhinni, hogy a valóság képes némi változásra is az idő előre haladásával és hogy a rendszerváltás után húsz évvel a politikai kultúra első hóvirágjai végre kikandikáltak a kegyetlen és hosszú tél hazugságokkal csipkézett abrosza alól.

Jó, tegyük fel mégis, hogy a gondolatkísérlet alapvetően hamis. Tegyük fel, hogy Bánónak jó szimata van és ezek a kitartó honfiak és honleányok csupán azért álltak sorba, mert arra valamelyik párt megbízta őket. Persze, ahogyan Bánó is fogalmaz, teljesen életszerűtlen, hogy például a Bocskai úti szavazókörben voksoló fiatal egyetemista vasárnap este szavaz és nem otthon kuksol a szerencsétlen, mondjuk egy dzsangát csavarva, tudomást sem véve arról, hogy mi folyik körülötte (választás) és hogy mi függ attól, ami körülötte folyik (jövő). Hiszen ez lenne a természetes! De állj: mondjuk egy kübekházi illetőségű műszakis, aki egy XI. kerületi kollégiumban lakik, miért kuksolna otthon vasárnap este csongrádi családjánál, amikor másnap reggel órája van? Ebből is látszik, hogy Bánó András, amikor annak idején elvégezte az ELTE Állam és Jogtudományi Karát, nem volt kollégista. Fontos adalék.

De térjünk vissza ahhoz a lehetőséghez, hogy a fentebb vázolt optimista gondolatkísérlet (avagy a feltételezés, hogy nem aljas és csúszómászó szándékkal közlekedik mindenki körülöttünk, főleg a „fiatalok”) alapvetően hamis és itt bizony svindli történt. Jó. Lássuk a bizonyítékokat! És a többi néma csend.

Persze, amíg nem kerülnek elő bizonyítékok, bátran lehet élni a ius murmurandi-val, de azért mégis jó volna, ha hinnénk a gondolatkísérlet hitelében, legalább azért, hogy a változás igazi ízét végre megízleljük. És nem feltétlenül vagyunk ökrök, ha hiszünk a tulajdon szemünknek és nem szimatolunk minden pocsolyában békaembereket. Erről is le kéne szokni, mint az öt másodpercen belüli dudálásról. Addig is nehéz lesz hozzászoktatni bizalmatlan szemünket ahhoz a látványhoz, ami e héten vasárnap  fog elénk tárulni sorbanálló fiatalok (és öregek) révén.