LMP-s vendégblogolók és -olvasók, figyelem!:
A kampánycsendre tekintettel ebben a posztban nem lesz egy fikarcnyi Önöket érintő kampánytéma sem. Szóval, nem muszáj elolvasásával fárasztaniuk magukat. Nyugodtan lapozzanak el, kapcsoljanak más webcsatornára. Unalmas, unerwünscht, lényegtelen, bágátell matinéműsor következik. Tetszenek tudni, valaha ez egy független véleményblog volt. Remélem eltűrik ezért, hogy néha-néha egy-egy poszt ne Önökhöz szóljon. Én kérek elnézést. Kellemes kampányzárást! Csók a család!


Elképesztő, hogy milyen rafinált tapintatlansággal képes beletúrni mindenbe a politika szurtos keze! Íme, az alábbi szomorú apropót sem hagyta ki, hogy ne emlékeztessen állandó zsarnokian kínos jelenlétére. 

Egy véletlen balesetben meghalt - sok más fontos beosztású vezetővel együtt - a lengyel államfő. Finoman fogalmazva megosztó személyiség volt. Ikertestvérével együtt egy olyan auoriter szellemiségű kormányzati éra névadói, amelynek magyar szinkronjára idén osztódnak ki a szerepek. A tragédiát követően több városban demonstrációk szerveződtek az ellen, hogy egy köztársaság elnökét és hitvesét normál temetői díszsírhely helyett az ősi királyok szarkofágjai közé, a krakkói várba helyezzék örök nyugalomra. Nyilvánvalóan nem a végtisztesség megtagadását akarták elérni a tiltakozók, hanem annak anakronisztikus és megalomán megrendezését tartották méltatlannak. Fülünknek ismerősen csengő a kérdés, hogy vajon mit szimbolizál inkább a res publica első embere?
- Egy állam világi főméltóságát, aki jogfolytonos örököse korábbi koronás főknek? Hiszen ma is a diplomáciai protokoll egyenrangú pozíciót jelöl ki számára más országok született uralkodóival, de akár katonai junták és polgári diktatúrák vezetőivel is.
- Egy nemzet demokratikusan választott köztisztségviselőjét, aki népét szolgálva, belőlük választva látja el hivatalát? Hiszen minden hatalma csupán ennek a közösségnek a szuverenitásából fakad, és mikor lejár ennek alkotmányban rögzített ideje, akkor az maradéktalanul visszaszáll választóihoz.

A helyzetet kissé bonyolítja, hogy a középkori lengyel állam egy ideig - a két államforma speciális ötvözeteként - nemesi köztársaság volt, amelynek élén nem örökletes, hanem a nemesi gyűlés által választott király uralkodott. (Rendkívüli alkalmakkor hasonló választásra volt precedens a magyar történelemben is, mikor utódlás nélkül megüresedett a trón.)

Nos, a királyoknak kijáró elnöki pompa, e dilemma pofonegyszerű feloldása. A kelet-európai rendszervált(oz)ások végeredményben köztársaságokat formáztak újra köztársaságokká, ami után viszkető hiányérzet maradt a végrehajtó hatalmi ág csúcsának demonstratív metamorfozisát illetően. Leginkább a külsőségeken lehetett könnyen változtatni: elnöki lobogó, díszőrség, visszabarokkosított protokoll, stafírung, ezüstkészlet. Jól ismerjük mi ezt a rearchizálási folyamatot pl. a katonaságnál elvtársból először bajtárssá, majd úrrá nemesült szolgálati magázódásból és a Kossuth-címer körüli huzavonából. Félfeudális polgári örökségünknek köszönhetően az új rezon disztingváltságban közelebbnek érezte magához a háború előtti eleganciát, mint az államszocialista örökség gyanúsan egalitárius puritán világát. Rövid spontán közvetlenkedős intermezzók után etalonná jegecesedett mindenhol az első világháború utáni független kisállamok korabeli állametikettje, és ami korszerűsítést megkívánt, azt igyekezett inkább nyugati mintakészletből, mint saját átkos szocreál modernizációból adaptálni.

Új ruhatár kell? - akkor az legyen karakteres. Véletlenül se emlékeztessen arra, ahonnan viselője jön, hanem ahová magát álmodja. Állami és kereskedelmi celebeink keresik hősi pózaikat: Vajon illik ez a csákó a Bundesliga-séróhoz? És ez a deákosan nyaknál kigombolt fehér ing? Felismerhető benne a reformkor népbarát kisnemesi gesztusa? Néha becsúszik egy kis felesleges manír, de oda se neki. Ha már reneszánsz-év, akkor a jószemű udvari hopmester, a turistaútjain megfigyelt olaszos karneváli hangulatot secc-pecc megteremti nekünk, megfűszerezve az epsomi derby izgalmaival. Emlékszünk: Magyar vágta - több tonna műfövenyen, pusztaromantikát varázsol a pesti betondzsungelbe, mert megérdemeljük, akár a pofa sört, a déli harangszót és a körúti sárga villamost. Mert minden brendesíthető, és fintorgás helyett örüljünk neki, hogy profik kezében a hagyományimázs-ipar. Könnyen lecsúszhatunk a globális Potemkin-faluexpóról, és a végén beelőz minket valami román Drakula-luftburg. Ennyi a varázslat és nem is kevés. Láttuk, a gárdaegyenruha is csodákra képes. Az államilag megplasztikázott retró-glanc kezet fog a városi flaszter népfesztjeinek hamis patinájával.

Egyes körmönfont liberális vélemények szerint a demokratikus szokások is kezdenek kényelmetlenül anarchoid slendriánságnak tűnni, ezért pl. komolyabb pártok a maguk belső ügymenetük intézésében egyre légneműbbé igyekeznek stilizálni a felelős vezérkari türelmet igencsak megviselő - eme bővített mondat tekervényeihez hasonlatos - szőrszálhasogató ügykezelési labirintusát. Egy olyan országban, ahol bizalmi alapon mennek a komoly dolgok - legyen az BKV, kopogtatócédula-gyűjtés, kormányülés, avagy a Filozófiai Intézet vezetői beosztásának megpályázása - kerülni kell az olyan sallangokat, ami hús-vér emberi viszonyokat holmi paragrafusokra bízza. Jól is néznénk ki, ha annak idején Árpád vezér papírrongyokra alapozza a Honalapítást. A pusztaszeri jegyzőkönyveket örökre titkosította. Arról is gondoskodott, hogy semmi nyom ne maradjon utána, és ezer év múltán idegenszívű történészek azt az alávalóságot terjesszék el, hogy nem volt ott semmiféle gyűlés. "Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted!"

Ha már a történelmi hűségig sikerült elkalandozni, kérném tisztelettel, a szomorú apropó okán itt van Bayer Zsolt jegyzésében ez a nagyon szép megemlékező cikk a lengyelek XX. századi történelmi tragédiájáról. Benne két helyes és két helytelen dátum: 

1938. (sic!) szeptember 17-e, hajnali negyed három volt. A moszkvai lengyel nagykövetségen Waclaw Grzybowski nagykövet képtelen aludni. A rádió előtt ül, és próbál megtudni valamit az otthoni hírekről. Valamit. Bármit. És akkor megszólal a telefonja. Három órára berendelik a külügyminisztériumba. Amikor megérkezik, még hellyel sem kínálják. Egy csinovnyik érkezik, és felolvassa neki Molotov üzenetét. Molotov üzenetét – Lengyelország halálos ítéletét…

Döbbenetes szavak. S az bennük a leghátborzongatóbb, hogy sajnos igazak. A Nyugat, amely mindvégig hitegette Lengyelországot, amely, úgymond, „szavatolta” a lengyelek biztonságát egy esetleges német támadás esetén, csöndben nézte az 1938. (sic!) szeptember 1-jei német támadást. Még a németeknek elküldött hadüzenettel is vártak három napot, segítséget pedig nem nyújtottak. Hitler mindezt előre látta.

Bizonyára véletlenül, de az is lehet, hogy megfontoltságból. Különben miért ne javították volna ki már vagy egy hete és miért vették át hibásan más szájtok? Alig pár Mandineres kommentelő kivételével senki sem vette észre? - nehéz elhinni. Lehet, hogy egy kettétört tudatú országnak szüksége van kétféle történelmi emlékezetre? S ha rálelünk egy bántóan egyértelmű tényanyagra, a II. vh. kitörésének - hálisten - mára egyetemesen elfogadott dátumsoraira, akkor mi mást tehetnénk, hogy picit belenyúlunk az évszámokba? Ezáltal nyomonkövethetjük a meghekkelt tradáció ösvényét: kik nyelik be kritikátlanul és kik csinálnak problémát ebből a jelentéktelen ügyből? Kik a konform bértollnokok és kik a szőrszálhasogató bérretegők? Mert középút nincs? Egy immunhiányos paranoid kacsamédia hogyan nyeli be a felkínált hamisnokedlit? Az orwelli Angszoc duplagondolja apró valóságretusok rasztereiből építkezett, a Brazil c. film tragikomédiája egy névelírásból; ország veszhet el akár egy rosszul bevert patkószegtől, s az ördög is legszívesebben a részletek sötét zúgaiban aknamunkázik.

Belátom, nem nagy szám: ettől nem lesznek némábbak a katyni erdők, s nem okád tüzet a waweli sárkány. Azért idővel egy dísztelenebb urnát talán kiérdemel a nevezetesebb baklövések és elszólások szánalmas tamagocsi-temetőjében, Mr. D-209 háromszori nekifutásból utelágazódáshoz érkezése, Lendvai ex-filmcenzornő nem-lesz-gá-zár-e-me-lés-es gágogása, Kóka erőszakszex-hókabókája és Gyurcsány gyógyíthatatlan Tourette-szindrómája mellé. Mementóul a 2/3-adnyi igazságok és a felsőbb helyről sugalmazott önálló gondolatok borderline-os korából.