Volt a héten egy kilakoltatás-ellenes demonstráció a Ferencvárosban, a Bakáts téren az önkormányzat épülete előtt, a legtöbbet a Mandineren olvastunk róla. A Város Mindenkié csoport szervezte, és voltunk legalább ötven-hatvanan. Mi elsősorban tüntetni voltunk kint, de ha már ott voltunk, lőttünk pár képet is. A fotók közé meg betettük azokat a kérdéseket, amiket a hajléktalanokkal foglalkozó civilek Gegesytől kérdeznek, hátha a polgi olvassa a Kettős mércét.

1. Miért utasítja el az Önkormányzat, hogy a Varga család bérlőként élhessen abban a komfort nélküli lakásban, melyet saját erejéből és saját költségén – az önkormányzat helyett – felújított? Kérjük, a válaszadást ne utasítsa el azzal, hogy a lakást nem újították fel, mert erről fényképes dokumentáció áll rendelkezésünkre, melyet szívesen átnyújtunk Önnek is. Azt a választ sem fogadjuk el, miszerint új lakó érkezett volna a lakásba, aki Vargáék miatt nem tudott beköltözni, hiszen a lakás befalazásával azt emberi lakhatásra végleg alkalmatlanná tették.

Itt Scheiring Gábor, az LMP egyik parlamenti embere nyilatkozik:

Itt Vágó Gábor örül annak, hogy fotózzuk:

2. Miért tagadja meg Vargáéknak az önkormányzat több képviselője – beleértve a gyámügyet és Önt is – a segítségnyújtást az alapján, hogy önkényes lakásfoglalók? Ez nemcsak az egyenlő bánásmódhoz való alapvető alkotmányos jogot sérti, de ellentmond az Alkotmánybíróság 2005-ös döntésének is, mely kimondja: senki sem diszkriminálható azért, mert valaha jogcím nélküliként használt egy önkormányzati lakást.

3. Mit tett a kerületi családsegítő központ és gyermekjóléti szolgálat a Varga család helyzetének ember- és családközpontú megoldása érdekében? Miért nem adott meg az önkormányzat Vargáéknak minden lehetséges támogatást ahhoz, hogy a kilakoltatást elkerüljék és beteg gyermekükkel emberhez méltó lakhatási körülmények közé kerüljenek? Miért nem célja az önkormányzatnak és a kerületi hivataloknak a család egyben tartása, annak szétszakítása helyett? Hogyan fajulhatott el a helyzet annyira, hogy május 13-án a lakásügyi végrehajtók mellett a gyámügy képviselői is megjelentek a kilakoltatásnál és a családot lényegében az utcára lakoltatták volna ki, ha ők nem menekülnek el? Hogyan számol el a hivatal a kerület lakói felé azzal, hogy az általa felkínált „megoldások” (pl. állami gondozás, családok átmeneti otthona) mind pénzügyileg, mind társadalmilag mindannyiunknak sokkal többe kerülnek, mint a család egyben tartása és a megfelelő lakhatás biztosítása?

4. Mi vagy ki hatalmazza fel az Önkormányzat lakásügyi csoportjának vezetőjét és előadóit, hogy a Varga család gyermekének állami gondozásba vételével fenyegetőzzenek, hogy Varga Mária édesanyját jogtalanul az azonnali kilakoltatással fenyegessék és, hogy cinikus módon azt tanácsolják a Varga családnak, hogy lakhatási problémáik megoldása érdekében várjanak türelemmel a 10 év múlva sorra kerülő lakásügyi kérelmük elbírálására? Mindezen megnyilvánulások nem Vargáék, hanem az önkormányzat szegénységi bizonyítványa!

5. Ön levelében a Varga családot, mint „egyszer már kiemelten kezelt személyeket” említi, ezzel magyarázva, miért nem kaphatták meg méltányosságból az általuk elfoglalt ingatlant. Ön minden bizonnyal arra a tényre utal, hogy Varga Mária nagynénje elbontott Dzsumbujbeli lakásáért – melyben Varga Mária és családja is tartózkodott – cserelakást kapott. Egyrészt, az elbontandó épületben található ingatlanért biztosított cserelakás semmiféle szempontból nem számít „kiemelt kezelésnek”, hiszen ez az Önkormányzat kötelessége volt. Másrészt, mivel mindkét esetben több háztartás élt együtt ugyanabban a lakásban, Varga Mária, élettársa és gyermeke még sosem kapott a Ferencvárosi Önkormányzattól sem jogcímet, sem cserelakást, sem pénzügyi segítséget lakhatásuk megoldásához. Ezen kívül, a család 2010. március-áprilisban több alkalommal próbált meg lakásigénylést beadni a kerülethez, melyet különböző indokokkal elutasítottak.

Gegesyék nem dolgoztak már ötkor, ezért csak ilyen maszkos embereknek lehetett átadni a Város Mindenié önkormányzathoz címzett kérdéseit:

A maszkos arcok átvették, jutalmul be lett falazva az önkormányzat:

Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 alelnöke is tüntetett az LMP-sek, a humák, a demokratikus hálózatosok, Horváth Aladár meg a többiek mellett:

6. Amint azt Ferencváros honlapja is tanúsítja, a kerület „városmegújítási akciójának” célközönségét nem a már a kerületben élő szegény és kiszolgáltatott családok alkotják, hanem azok a náluk sokkal jobb módú emberek, akik meg tudják fizetni az elmúlt 5 év alatt megduplázódott ingatlanárakat. Ferencváros erőszakos és erőltetett lakosságcserét hajt végre, melynek egyik fő eszköze az olyan családok kiűzése a kerületből , mint a Varga-Bari család. Ön legutóbbi, csoportunknak írt levelében arra hivatkozik, hogy Ferencváros milliárdokat költ élhetetlen lakások felszámolására. Azonban mi a magyarázat arra, hogy a lakások felszámolása nem egészül ki az olyan lakások építésével vagy felújításával, melyek a létminimum közelében élő emberek számára is megfizethetők? 

7. Ezt a politikát látszik alátámasztani az a telefonbeszélgetés is, amelyet csoportunk egyik tagja Várkonyi Imrénével 2010. május 19-én folytatott. A lakásügyi csoport vezetője azt állította, hogy a Koppány utca 3. bontásra váró épület, a befalazott lakásba már senki nem fog beköltözni, a házat elbontják, a benne lakókat pedig kiköltöztetik. Várkonyi Imréné állítása azonban a 7/2006-os rendelet alapján nem állja meg a helyét: a Koppány utca 3. a felújításra váró ingatlanok között szerepel! Ezen ellentmondásos információk fényében arra kérjük Polgármester Urat, hogy tegye egyértelművé az önkormányzat terveit a házban lelakatolt önkormányzati ingatlanokkal, és különösen a második emeleti befalazott lakással! Mikor és milyen formában fogják ezeket a lakásokat a rászorulók rendelkezésére bocsájtani?