Az ország, a közélet gyökeresen megváltozott, jobboldali lett az ország. Lejárt a baloldali értelmiség ideje, új lesz minden, forradalom van, mostantól minden konzervatív lesz. Vagyhát forradalom volt, ráadásul demokratikus, konzervatív, jobboldali, népnemzeti (fokozzam -e) forradalom. Mostantól mindenki nemzetben gondolkodik, a baloldalnak vége.
Teljesen egyértelmû a jobboldal számára, hogy az istenadta nép (ami eddig megtéveszthetô jóemberekbôl állt), hirtelen a nemzeti érzelmek (helyes) útjára lépett, és kicsit hívôbb is lett, nomeg pláne jobboldalibb. Hisz olyan egyértelmû ez! Vegyünk például egy tetszôleges blogot, máris látható, hogy mindenki jobboldali, hisz lám: szidja Gyurcsányt (aki nemdebár a baloldaliság maga), kicsit zsidózik, (de jobboldali úriember finoman nyúl ehhez, akár az alkoholhoz, egyikbôl szalonspicc -jó magyar borból, mimásból-, a másikból todományos megközelítés dukál), a haza szót ha nem nagybetûvel írja, akkor a mondatban lesz egy Isten is (jóesetben nagybetûvel, bár nemzetünk nyelvének helyes lejegyzése a nagy változások egy késôbbi idôpontján lesz idôszerû téma, egyelôre örülünk, hogy ilyen sokan vagyunk), de mindenképpen tökéletesen tisztában van azzal, hogy a hazát (ki-ki vérmérséklete szerint a nemzetet is említheti itt) elárulni egyet jelent azzal, hogy nem értünk egyet.
Említésre méltóak a szegény eltévedt bárányok is, akik a nagy jobboldalra tolódásban kicsit túlszaladtak, és a radikalizálódás ingoványos talajára léptek, de jobboldali urak számára egyértelmû, hogy ez csak átmeneti, nem több ez, mint a nemzeti érzelem túlcsordulása, és visszatérnek még az mérsékelt jobboldali akolmelegbe azok is. A melegség különösen mérsékelt.
Látok némi várakozásteljes csüggést a jobboldalon, hisz eddig ünnepelt írói voltak a baloldalnak, a nagy változásban végre lehetnek a jobboldalnak is kitüntettjei. Az ismeretlenség és olvasatlanság homályából elôléphetnek ôk is, most hogy vége a korrupcióval tüzelt paternalizmusnak, a könyvesboltok polcai megtelhetnek azokkal az írókkal, akik helyesen tudják használni a nemzet szót, akik tudják, hogy a posztmodern szitokszó, szép szabatos mondatokban fogalmaznak, és egyáltalán a témájuk olyan konzervatív. Amint a közélet megváltozik (illetve már megváltozott, csak az igaz szóra éheseknek még nem írták meg a könyveket), az eddig szemétre kényszerített olvasók az új rend írói felé fordulnak, elfeledik a múltat, sôt, eleddig olvasásra fejüket nem adók is tódúlnak majd a boltokba hogy falják az új irodalmat, aminek iránya helyes, formálja a jó ízlést, és mûveli a nyelvet, amiképp Petôfi tette. Egyszerû, okos mondatokban. Bôvítetlen mondatokban. És jó kedvet ád.
A színházak a kultúra bástyái, végre magyar mûvészek játszhatnak magyar embereknek magyar színházban olyan klasszikusokat, amiket magyar fordítók fordítottak magyar nyelvre (vagy eleve magyarul írták, úriember halottak magyarsága felôl pedig nem érdeklôdik, csak ha érdeke diktálja). Csak semmi slendriánság. Homoszexuálisok otthon azt tesznek, amit akarnak, de színházban rendezniük nem kell ...félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
Nagyon sok a tanulnivaló mindenkinek, aki az új közéletben nem akar magyarellenes lenni. A paraszt szó új (ôsi régi) jelentésével nem vagyok tisztában, maradnék az óvatos fogalmazás biztos talaján: magyar gazdálkodók viszik majd magyar kultúrára éhezô családjukat a magyar színházakba újra. Nem tudom a gumicsizmában az Erkelben toposza most éppen nemzeti vagy a kommunista, de lehet, hogy hirtelen polgár és értelmiségi lesz mindenki. Errôl majd dönteni kell késôbb, figyelek erôsen.
Szép új világ jött el, és hihetetlen, de semmi más nem kellett hozzá, mint hogy a nép eszméletre térjen: neki ez kell. Itt a népnek nemzet kell, magyarságtudat, Haza, Isten. Ezt pedig azzal tudta legszebben kifejezni, hogy az egyik pártra szavazott a kettôbôl. A helyesre tette le a voksát.
A szavazás eredménye a jobboldal gyôzelme és nem a korrupt politikusoktól való undor, a megemelkedett törlesztôrészlet miatti bûnbakkeresés (majd elfelejtettem, magyar ember magyar devizában adósodik el, úriember pedig semmiben, mert az úriember -és egyértelmûen csak a jobboldalon beszélhetünk úriemberekrôl- keresztényi szerénységgel megáldott, és pontosan addig nyújtózik, míg a takarója ér), szó sincs arról, hogy a jobboldal egykoron kedvenc szadeszes politikusának lenne igaza (valamikor, még a konzervatív forradalom elôtti idôkben volt ilyen is), és az istenadta nép Ferit küldte a picsába. Mindezek legfeljebb elôsegítették a nemzet ébredését, megmutatták, hogy a baloldal mikre képes, amikor a gonoszságát nem képes a magyar igazság súlya alatt tovább rejtegetni.
A jobboldalnak valóban hihetetlen esélye van arra, hogy változtasson azokon, amikre egy kormánynak hatása van. Adórendszeren, kommunikáción, korrupción, állam és egyén viszonyán, és sorolhatnám még. Ez az esély, ha jól él vele, akár két-három ciklusra (vagy többre is) is egyértelmû gyôztesnek teheti meg. De ez nem a választók valamilyen oldaliságán múlik, hanem az egyszerû érdekeiken és érzelmeiken. A választók jelentôs részének nincs kicsiszolt világnézete, és ez nem változott meg attól sem, hogy a jobboldal nyert, illetve nem attól nyert a jobboldal, mert ez megváltozott. Egyszerûen nincs, mert nem igényli, vagy nem volt meg a módja, hogy kialakítsa, vagy bármi oka is van, de a világnézet egy nehezen összekalapált tudáshalmaz, amit folyamatosan karban kell tartani. Ráadásul nem változik meg egyik választásról a másikra. Akik nemrég még oda szavaztak, ma meg máshova, azok nem ilyen oldaliból olyan oldalira váltottak (vagy fognak váltani), hanem az életkörülményeikbôl, a sajtóból és közbeszédbôl felszedett pillanatnyi és felgyülemlett véleményükbôl fakadóan szavaznak valamelyik pártra.
Egy gazdasági válság (remélem a jobboldali közgazdaságtan is megengedô lesz e -túlzó- szóval szemben) jó talaj arra, hogy az ellenzék nyerjen, egy stratégiájában elszúrt kormányzás pedig még jobb talaj. Nem a világ változott jobboldalivá, hanem nagy tömegben szavaztak emberek egy kormány ellen, egy ellenzékre, ami történetesen jobboldali. A lehetôség adott, hogy a jobboldal emlékezeteset alkosson, és emberek ezrei számára a jobboldal pozitív tartalommal töltôdjön fel. A lehetôség adott, de még nem következett be.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.