Bayer Zsolt se semmi de azért a tegnapi naptól biztos,hogy Bogár László alternatív közgazdász a Fidesz Bauer Tamása. Bár nem tetszenek a Fidesz mostanában csinált dolgai, azért még mindig szimpatikusabbak mint Bogár (csak majdnem Bolgár) úr a Kossuth téren kikiáltott szakrális Orbánizmusa (bár csupán ennyiről lenne szó).

Bogár úr szerint nincs szükség a nyugati demokráciára és ezzel még egyet is tudnánk érteni, ha a szakralitás előtérbe helyezése, a demokratikus választási eredmény negligálása, illetve a nyugati demokrácia és a gonosz nyugati nagytőke párhuzama egyértelműen nem csak az import-demokrácia elutasításáról szólna. Mindenfajta felvilágosodás kora utáni demokratikus berendezkedés elvetésére utal az is, hogy az első bekezdésben, ahol a Kossuth tér szimbolikus voltát taglalja, nem hajlandó annak igazi szimbolikus eredőjét megnevezni, mármint, hogy ott van a parlament.

Ne kerülgessük, azért ment oda, hogy rávegye a nemzet spirituális vezetőjét, Orbán Viktort, hogy a szakrális nemzet színe előtt nyíltan kimondja, ha a nyugatias demokrácia ilyen pusztító erőket juttathat hatalomra, akkor köszönjük szépen, de nem kérünk a nyugatias demokráciából.

A szakrális nemzet pedig nem más, mint a 2002. április 13-i első fordulós Fidesz nagygyűlés tömege, illetve akik most 29-én kimentek a Kossuth térre. De azt is láthatjuk, hogy a szakrális nemzet és a nemzet ugyanaz, tehát újdonsült példát láthatunk Magyarország hitből gyökeredző voltára.

2002-ben, a választások első fordulója után a vereség biztos tudatában jött össze a nemzet, 

 És a beiktatását követő örömünnepen, május 29-én a magyar nemzet ismét a Kossuth téren összegyűlve köszöntötte, hatalmas tömegben, hogy békés, demokratikus, alkotmányos módon is győzhetett.

Azt hiszem nem kell fejtegetni, hogy még azok az emberek se a nemzet részei, akik bűnös módon, mondjuk betegség miatt otthon maradtak, de az tuti, hogy én nem (ezt gondolom pár kommentelő majd meg is erősíti).

Ezután következik egy kis intermezzo a nagytőkéről, ami elfogyasztja a magyart, direkt és szántszándékkal a szakrális magyar nemzetet célozva.

Majd Bogár felteszi a kérdést, hogy a jelenlegi forradalmi szabadság kivívása nem csak engedélyezett szabadság-e, ugyanúgy ahogy az eddig is (1990) volt?  Szerintem ezzel a pár mondattal maga fogalmazza meg a gyanút az Orbán kormány alkujára, főleg az első (és az utolsó lásd lent) bekezdés után, ahol a valaha volt 2002-es forradalom lehetőségénél, mintha megkérdőjelezné a szakrális vezető döntését, és a jól bejött tipp kategóriába sorolná.

Bogár a végén elveti a rendet és átértelmezi Orbán forradalmát, ő alkotmányon kívüli forradalomról beszél. Azt mondja: az alkotmány egy béklyó, ami az elnyomókat szolgálja. Érdekes felvetés, főleg mivel ez értelmezhető a törvényesség elvetéseként is. Bogár szerint a mostani helyzet nem kezdett, Bogár azt állítja ez csak az előkészítési szakasz, aminek végét, és a valódi szabadság eljövetelét egy harmadik Szakrális nemzeti gyűlés fogja megkezdeni.

Nem tudom, ki olvasott a tisztelt olvasó közönség közül Szálasit, de a hungaristák (itt most nem nácizni, hanem az ideológiai háttérre szeretnék rávilágítani) gondolkodtak hasonló fogalmi körében.

Iszonyatosan nehéz lesz szerintem ilyen belső ellenzékkel, ezt a 4 évet kibírnia. Talán nehezebb is lesz, mint a külső ellenzék ellen, mivel utóbbiakkal szemben előzőeknek van legitimációjuk az ellenállásra, ha a Széles médiabirodalom elmegy még jobbra, ha nem kezelhető orbáni módon, ha lesznek kitörések akkor a radikális jobboldal nagy része szakadhat le Viktorról. Ez a cikk pedig ennek a szituációnak az állatorvosi lova.