Lajos 5 évnyi szakadásig végzett szakadatlan munka után megelégelte, hogy a Jucit úgy kell keresztüllopni péntekenként a szülei hálószobája elôtt, és hamár a Zsuzsit -az ötéves fehér Suzukit- kifizette, azt a kis felesleget, amit amúgy a nyári görögre tett félre, úgy gondolta belefordítja egy lakásba. Juci is jött volna már el otthonról, a fodrászkodás is jól ment, mindjárt mestervizsgázik is, a Béluska nôvére meg megígérte, hogy beajánlja a helyére, amikor elmegy szülni. 

Gondolták amúgy sem jön már jobb, összeházasodnak, amit összetáncol a Juci (nem lehet az olyan kevés, Juci a nagybátyja osztrákban kômûves, Lajos másodunokatestvére meg valami multinál nyakkendôs, a család másik fele meg vidéken, rokkantnyugdíj mellett mûveli a kukoricást) abból le is foglalóznak egy gangos másfélszobást, amit lehet galériázni ha esetleg jön a gyerek.

A szomszéd lépcsôházban a Gyula öccsének cefet jól megy, valami biztosítós, de hitellel is foglalkozik, az össze is rakta az egészet nekik, Jucit levetette a bárlistáról, amire valami részletre vett kanapé miatt rakta föl az egyik bank, pedig nem is a Jucinak kellett, ô csak kezeskedett, aztán még pont az a bank adja a hitelt is. A havi törlesztô teljesen jól kijön, nem kell több, mint hogy a Lajos átvállalja a Pistabá éjszakai szakjait kéthetente (az öregnek két év hiányzik a nyugdíjig, az éjszakákat már nem bírja, még hálás is érte), meg egy-egy szombat, aztán ha minden klappol még nyaralásra is összejön talán egy velence (a tó persze), pláne ha Jucit hagyják hajat mosni is, ügyes a keze, könnyen jön a borravaló. Aztán ha -isten ne adja- nagyapa meghalna, és hárman osztoznak unokák a nyaralón, még elôtörleszteni is lehet. Megkérdezték a bankost, mondták is, hogy akkor úgy kötik, hogy az ne kerüljön pénzbe.

Ami a nászpénzbôl még hiányzott, azt Lajos egyik kollégájának a haverja kölcsönadta, feleannyiért mint a bank, csak úgy a Suzukira, ha a cigit leteszi, pont kijön az is a törlesztô mellett, meg még jót is tesz ha nem szív annyit.

A bankban minden könnyen ment, tíz perc alatt végeztek is, csak alá kellett írni a papírokat, még a kávé sem készült el, már meg is voltak mindennel, pedig mindenki ijesztgette ôket, hogy mindenféle papírokat kérnek, meg órákon át felolvassák, aztán semmi, csak mutatták hol kell aláírni, meg kávéztak. Mondjuk a Gyula öccse mindent ügyesen megcsinált, úgy összekészítette a papírokat, mint Ili néni a könyvelésen, bejelölte mit kell elolvasni, meg hol kell majd aláírni. Van esze a gyereknek, össze is jött neki már egy ötéves fullextrás Passat, meg lakásra gyûjt valami alapba, ahol nekik is kötött biztosítást. 

A festést megcsinálták a volt osztálytársakkal, csak anyagba meg sörbe volt, a bútorokat mind a Juci válogatta ki az ikeában, aztán várták hogy a Lajoska unokanôvére csörögjön, mikor visznek vissza valami hibásat. Meg is lett majdnem minden, csak a förgehörge kanapé nem, de a kanapékkal a Jucinak amúgy sincs szerencséje. Ami meg hiányzott alkatrész, azt Pistabácsi az átvállalt mûszakokért cserében leesztergálta, még anyagot sem kellett vinni, a maradékokból teljesen újszerû lett, még jobban is állt a lábán, mint azoknak akik a gyárival rakták össze. A nászajándékba kapott mikrot beépítették úgy, ahogy a Juci látta a Lakáskultúrában, amit az áramosok küldtek fél évig, sajnos a sütôt nem lehetett beépíteni, mert Lajos nagymamája vette részletre és nem értette, hogy milyet kell venni, de így is szuper lett. 

Minden klappolt.

Most meg számonkérik a pénzügyi kultúrát, meg a kockázatot, amivel tisztában volt, meg hogy tudni kellett volna, hogy nem lesz mindig szombati túlóra.