Nem erre a konszenzusra vágyunk

A konzervatív forradalom, vagy a szavazó fülkék forradalma, vagy a kormányzás forradalma, vagy nevezzük akárhogy elérkezett. Ezt látjuk a kinevezésekben, a döntésekben, a kommunikációban, a konzervatív teoretikusok írásaiban.

Mellékesen megemlítve, G Fodor Gábor és Békés Márton vitája egyébként intellektuálisan zseniális, és eszmetörténetileg is érdekes, egy dolgot sajnálok, alapvetésként kezelik, a Fidesz intézkedéseinek szükségességét, és legitim voltát.

Ez a forradalom, a tehetetlenségre, a görcsösségből származó, nem kormányzásra, az elmúlt 20 év látszólagos tehetetlenségére épít. Ezt akarja lezárni, és a rendszerváltás forradalmának helyére a Nemzeti Együttműködés Rendszerének forradalmát helyezi. Számomra egyértelműen a forradalom vesztesének tűnik a liberális demokrácia és annak is az a felfogása, hogy a többség akaratában meg kell nyilvánulnia a kisebbség véleményének.

Itt a baloldalon ahol természetes a felfogás a kisebbség véleményéről, ezért vált ki ilyen furcsa ellenérzéseket a Fidesz kinevezési és törvényalkotási menete, és a jobboldali gondolkodok biztosak lehetnek benne, hogy bármilyen kisebbségben is van a baloldal, nem fogja  ezt a demokrácia felfogást feladni, sőt leginkább ezért fog küzdeni az elkövetkező időszakban. Nem is feltétlenül a hatalomért hanem az elvért. Hiszen bár kisebbség vélemények a joga az, ami a nem kormányzás mellett felfalta az MSZP-t, mégis ez, az amiből kiindul a magukat képviselni nem tudó rétegek felkarolásnak gondolata. Az MSZP nem csak a rossz kormányzásba halt bele hanem abba is,  amikor értelmiségi holdudvarán, és a baloldali civilek elfojtásán, lenyúlásán, szatellitezésén, keresztül elnyomta a kisebbségi baloldali véleményt, és a saját véleményét próbálta egyeduralkodóvá tenni ebben a politikai térben. Ez Gyurcsány Ferenc végzete, és öröksége, kérdés ez menyire terjeszthető ki általánosságban az egész társadalomra.

Az előző kormányzás sikertelensége nem legitimálhatja a kisebbségi vélemény nem figyelembe vételét. A rendszerváltás sikertelensége pedig nem legitimálhatja egy új rendszer ilyen megalkotását.

Egy parlamenti demokráciában nem elfogadható egy alkotmányos rendszer konszenzualitás nélküli felépítése, még akkor sem, ha szükséges. Egy többpárti képviseleti demokráciában az alkotmányos rendszer átalakítása úgy szokásos, úgy illő, és úgy legitim, hogy minden képviselttel rendelkező társadalmi csoportnak (pártnak) figyelembe veszik az elképzeléseit, és nem a kisebbség jogán, hanem a képviseleti teljeség jogán, mert az új alkotmányos rendszer nem csak a többséget illeti meg, hanem az egész országot.

A konszenzualitás természetesen nem egy kötelező érdek, alku cserét jelent, hanem a kisebbségi vélemény meghallgatását, és figyelembe vételét, ha a többségi vélemény számára nem elfogadhatatlan.

Az egyetlen út arra, hogy ezt a képviseleti rendszert a demokratikus normákat betartva alkosson új alkotmányt a Fidesz, ha népszavazást rendez róla, és a képviseletet megkerülve, a közvetlen demokráciát választja legitimációs eszközként. De ha, egy nem konszenzuális, a kisebbségi véleményt nem figyelembe vevő alkotmány terjeszt elő, akkor a kisebbségi vélemény lefogja söpörni a többségi alkotmány tervezetett.

Ha a Fidesz nem hajlandó se a képviseleti rendszer teljes legitimációját elérni, se a közvetlen demokrácia eszközét használni, akkor az általa hozott alkotmányos változások illegitimé válnak, a kimaradt csoportok által képviselt embereknek, így pedig maga az alkotmány lesz illegitim, Magyarország egy igen jelentős részének.