„Nyomják” 

Seszták Ágnes írt egy nagyívű publicisztikát a pénteki Magyar Nemzetbe gyakorlatilag azon siránkozva, hogy a jobboldali sajtó nem fog össze, pedig ha összefogna és valaki ezt az összefogást pénzelné, az 1, növelné a szeretet, az összefogás és a nemzeti együttműködés erejét 2, megdobná a kollégákat egy-egy szerényebb nyaralással - hiszen az elmúlt húsz évben volt, aki alkoholista lett, volt, aki meg kiégett, egy szerény nyaralás után viszont rögtön szebb lenne a világ, ugye.

A Mandiner aztán le is csapott az izgalmas publira, a gyógyszerész szakma egyik jeles alakja írta meg véleményét arról, hogy Seszták Ágnes csak ne akarjon hazafias egységfrontot, hiszen most annak van itt az ideje, hogy világosan megmutatkozzanak a jobboldalon belüli ideológiai különségek. Erre kontrázott rá a Jobbklikken Techet Péter, aki azon kívül, hogy leírt egy olyan naiv baromságot, miszerint az, hogy a Magyar Nemzet lehozott egy cikket a kormányváltás után egy hónappal, melyben a szerző lájtosan a Fideszt bírálja, rögtön azt bizonyítja, hogy a lapnak értékei vannak, azon kezdett el gondolkodni, lehet-e más a magyar média:

A Frankfurter Allgemeine Zeitung nem lesz CDU-lap, még ha bizonyosan jobban szimpatizál a CDU egyes törekvéseivel. A Libération sem lesz szocialista házi újság, még ha maga is balról kritizálja a közéletet. És a La Croix sem lesz az egyház hivatalos közlönye, még ha újságírói többségében valószínűleg vallásukat gyakorló katolikusok.

Na, akkor nézzük, átültethető-e a Techet által leírt nyugat-európai helyzet Magyarországra! A három legnagyobb párthoz köthető három legnagyobb lap következik:

A Népszabadság nem lesz MSZP-lap, még ha bizonyosan jobban szimpatizál az MSZP egyes törekvéseivel. A Magyar Nemzet sem lesz fideszes házi újság, még ha maga is jobbról kritizálja a közéletet. És a Barikád sem lesz a Jobbik hivatalos közlönye, még ha újságírói többségében valószínűleg wannabe gárdisták.

Öööö.

Már ott problémák vannak, hogy a Népszabadságban tulajdonos a szocialista párt Szabad Sajtó Alapítványa, a Magyar Nemzetet főszerkesztő-igazgató Liszkay Gábort állítólag szoros szálak kötik Simicskához, a Barikádot kiadó Magyar Hírek Kft.-ben pedig Vona Gábornak konkrétan tulajdonrésze van. Szóval ez sehogy nem fog menni, és nemcsak a tulajdonosi háttér miatt. Amíg ugyanis azok az emberek írják és szerkesztik ezeket a lapokat, akik az elmúlt húsz évben tevékeny részt vállaltak abban, hogy a közbeszéd - és úgy en bloc az egész kibaszott magyarmédia - idáig fajult, nem lesz itt nagy változás. 

És ne legyenek illúzióink afelől sem, hogy majd a következő generáció. Milyen következő generáció? Ezek a különböző napi- és hetilapos szerkesztők a legkülönbözőbb egyetemek médiaszakjain nagyjából - eltekintve persze az Örök Tisztességes Kivételtől - mindent megtettek azért, hogy vagy ne legyen utánpótlás, vagy ha már van, az pont az ő gondolkodás- és látásmódjukat vigye tovább. A kommszakoknál a napi- és hetilapok médiaiskolái sem jobbak ám: látott bárki is beszivárogni mondjuk a Heti Válaszba vagy a Népszabadságba új nevet, aki nem gyakornokként dolgozik, hanem jó fél év igyenmunka után legalább valami külsős álláslehetőséget kap? Akiben csöppnyi realitásérzék van, eleve online tervezi a pályáját: az Indexhez, a Hírszerzőhöz megy gyakornokoskodni.

Szóval nem, nem lehet más a printsajtó, Magyarországon nem. És nem is lesz. (Azt azért tegyük hozzá, hogy attól még, hogy a Heti Válasz kampányidőszakon kívül visz egy világos konzervatív vonalat, a Figyelő meg egy tisztán gazdaságit, attól még nem mentődik meg a komplett magyar printsajtó, van két egész jó hetilapunk, ennyi, de a többi?) Itt, ha valaki új lapot indít, már nem is printben gondolkozik: minek? Azt a pénzt, amit a nyomdai előállításra elköltenének, kontentgyártásra is el lehet, nem beszélve Facebook- és Google-hirdetések vásárlásáról, amik jóval hatékonyabbak és olcsóbbak az utcai reklámoknál.

* 

Visszatérve kicsit Techet Péter cikkére, melyben a magyar sajtó jövőjéről elmélkedik: mi feltennénk egy olyan kérdést is, hogy vajon melyik lesz az a sajtótermék, amely az egyre növekvő LMP-szavazótábort akarja a jövőben sokkal hangsúlyosabban megszólítani? Lesz-e egyáltalán ilyen, és ha lesz, mi lesz az a tematika, amivel ezt eléri? Vagy alakul egy teljesen új valami az interneten, felismerve ezt a piaci rést? Szerintetek?

*

Vendégszerzőnk cikke. Ha olyan mondanivalója van, ami másokat is érdekelne, és beleilleszkedik a Kettős Mérce tematikájába, írja meg és küldje el a magyarinfo@gmail.com címre!