A felvilágosodás is elszámoltatással kezdödött

Újabb fejezetéhez érkezett a jobboldali kulturális forradalom, sikerült megalkotni egy olyan mûvet, amihez van már kötelezô igazodás. Elkészült ügye a hihetetlenül tehetséges fiatalok (lelkylola és Novák Tamás) dokumentumfilmje Biszku Béláról, aminek kapcsán semmi mást nem szabad mondani, csak azt, hogy "bravó" esetleg "navégre", avagy "ez kérem a múlttal szembenézés, maga az elmaradt rendszerváltás" mitöbb ez kérem az újságírás jobboldali minimuma. Vagy a jobboldali újságírás minimuma. A felvételek készítésének körülményei, illetve a bemutatás körüli bohóckodás megmutatja, hogy friss forradalmi jobboldal az ellenpontjának tekintett forradalmi baloldalhoz hasonlóan szereti relativizálni tetteit. A mi etikátlanságunk más etikátlanság, mert mi olyanról készítettük a filmet, akinek nincsenek jogai. Mert mi a jogot jobboldalian értelmezzük, és az egész más dolgokat enged meg, mint a ti rossz baloldali jogaitok (ne felejtsük el, hogy az egyenlôség az valami ostoba baloldali marhaság, a büszke új oldal számára a rossz, csúnya francia forradalom téves vívmánya).

Elöljáróban megjegyzem, hogy a filmet nem láttam, és személyes akadályoztatásom miatt valószínûleg jó ideig nem is fogom, így a filmet magát nem akarom megítélni, lehetséges, hogy jó (bár lelkylola írásait ismerve nem táplálok vérmes reményeket), ami sokkal érdekesebb viszont az a fogadtatása, és a mellékszálak, amiket elindított.

Írjuk hát le, Biszku Bélának nincs joga eldönteni, milyen film készül róla, és nincs joga eldönteni, hogy meg akar -e jelenni ebben a filmben. Az új média új újságíróinak birtokában van az új jobboldali erkölcsi mérce, ami egyértelmûen kileng, amikor kommunistákról van szó. Már ha olyan kommunistákról, akik elfelejtettek köpönyeget fordítani a megfelelô idôben. Az erkölcsi alap ehhez az, hogy a film dokumentumfilm, Biszku Béla pedig gonosz kommunista.

A dokumentumfilm-készítésnek az egyik etikai minimuma, hogy a szereplôk hozzájárulnak a filmkészítéshez (végig!), illetve hogy az elkészült felvételeket nem helyezzük olyan kontextusba, ami nem egyezik meg a megbeszélttel. Ezt megteszi a társadalomtudós egy természeti nép tagjaival is, akik a filmet soha nem látnák, és a kontextust sem értenék. A dokumentumfilmes azért teszi ezt, mert filme tárgya iránt tiszteletet mutat, hisz azért készít róla filmet. Mivel ez a tisztelet hiányzik az alkotókból, én kivonnám a filmet a dokumentumfilmek körébôl, és inkább átutalnám a Szalacsi, jedikisfiú és más hasonló tréfás videók körébe. Elvégre azok is dokumentumok, a valóságot rögzítik, nem vágták össze a szavaikat viccesen, hogy utána nevethessünk rajtuk, szimplán elhoztuk a majmot az ôserdôbôl, és ezzel megtettük a dolgunkat. Majd a megfelelô közönség elvégzi a nevetést és a felháborodást. Ha a téma az 56 utáni elszámoltatások, akkor Biszku Bélát meg kell próbálni megszólaltatni, de ha a téma Biszku Béla, akkor Biszku Bélát meg kell szólaltatni. Az bravúr lett volna.

Az újságírásnak, az újságíró létnek elmosódnak a határai az internettel, valószínûleg ugyanígy elmosódnak a dokumentumfilm határai is azzal, hogy filmkészítésre alkalmas eszközöket ma már könnyen bárki beszerezhet, és ha nincs is meg a technikai tudása rendes filmforgatásra, a téma felmenti a formai követelmények alól. De amiképp egy blogbejegyzés nem lesz újságcikk, úgy egy videó sem lesz film. Lelkylola sem lesz Gulyás Gyula attól, hogy sikerült becsapnia a gonosz földi megtestesülését.

Összességében szánalmasnak tartom fogatlan oroszlánok elszámoltatását. Tetszettek volna Pinochetet akkor elítélni -akár távollétében-, amikor még hatalma csúcsán volt, Castro még él, tessék most nemzetközi bíróság elé citálni. Ez persze nem megy, ehhez bátorság kellene. Kilencvenéves embernek jól megmondani, hogy gonosz, nos ahhoz vagy jobboldali újságírónak kell lenni, vagy Wiesenthalnak. Erôs gyomorral.

Be kell valljam, engem a történelem nem érintett meg. Én cefetül unom a holokausztfilmeket, láttam jópárat, de nemigen akarok már többet megnézni, egyrészt nem érdekel, másrészt nem szórakoztat és pláne nem érint. Megvan hozzá a családi tragédiánk, de ezért én nem fogok újabb és újabb filmeket megnézni. Ugyanígy nem érint engem a kommunizmus sem, meghallgattam már a "nem vettek fel egyetemre mert apám 56-os", de láttam már 56-os gyerekét, aki nem volt párttag, de volt vörös útlevele, volt a családban aki megjárta a börtönt is, láttam azt is, milyen büszke tud erre lenni rendszerváltás után minden utódja, de engem nem érint. Amiképp Trianon sem fáj, úgy a többi történelmi esemény sem. Nem érdekelnek régi miniszterelnökök újraértékelései, átértékelései, szobrok, amiket alkotnak, utcák, terek, amiket elneveznek róluk. Tôlem ugyanúgy lehet Lenin utca, mint Horthy sugárút, és egy Göbbels téren is csak röhögni tudnék. Ahogy azon is csak röhögni tudok, hogy aki felemeli a szavát egy etikátlan tett ellen, az maga is kommunista.

Ezek a gondolatok azonban most nem divatosak, valószínûleg rólam is ki fog derülni, hogy tömeggyilkosokat akarok bújtatni, mert ha Biszku Béláról van szó, akkor minden megengedett. Hát hogy nem értem én ezt? Értem én, és el is ámulok, hogy két netes újságírónak sikerült olyan médiahekket csinálni, amihez most mindenkinek igazodni kell. A rendszerváltáskor (ami ugye elmaradt) végre nem hajtott megtisztulás farvizén az elmúlt húsz évben elég sok moslékot lehetett kavarni. Mostanában lassan eltûnedeznek a cikkek, amikben kiderül tetszôlegesen bárkirôl, hogy besúgó, beszervezô, beszervezett, áldozat, áldozó volt, ezt már a jobboldali plebs is unja, nomeg elégszer találkozott saját oldali besúgókkal ahhoz, hogy ne sürgesse annyira ezt a megtisztulást, kell a francnak a szembesülés, ha minket is érint.

Ideje volt hát új témát alkotni, legyenek elszámoltató videók, filmek. Feltételezem, hogy mostantól sok ilyennel találkozunk majd, vidám huszonévesek különbözô sztorikkal megszólaltatják a szomszéd bácsit, mert nagyapa szerint munkásôr volt, aztán lehet is tolni elé egy kis zenét, utána stáblistát, és mehet a youtube-ra. Már persze akkor, ha nem akarunk belôle pénzt csinálni, most hogy a jobboldali médiaforradalom megkezdôdött. Most viszont mindenki hallgat, filvetítésre megy, és újfent senkinek nincs felelôssége abban, hogy ezt a filmet le lehetett, avagy konzervatív értelmezésben le kellett forgatni. Az elszámolásnak meg kellett volna történnie normálisan, de nem ilyen szánalmas formában. Viszont ha nem történt meg, hát ezt érdemeljük. Kussoljunk és menjünk el a klubvetítésekre, a jobboldal szemében ez most választóvíz, akinek kritikai megjegyzése van, az maga is tömeggyilkos, a többiek meg a jó emberek. Szerintem pedig királyvíz, nem választ el ez semmit semmitôl, csak megmutatja, hogy Gyurcsány tökeit csókolni elég karakán 108 értelmiségi, sorbanállni most a megérdemelt alkotói szabadságért elég bátor a jobboldali újságíró, de másra nem jók.