Tegnap véget ért a 2010-es, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének első Volt fesztiválja. A fesztivál ahol senki se tudta mikor van a Schmitt Pál koncert és ahol ellenben, az Emberek Emberének neve megjelent a kivetítőn, ahol Lovasi András Orbán Viktorozott, és ahol a PUF azért nem a nagyszínpadon játszott mert Ákos 4-kor akart próbálni.

Természetesen a fenti információkat a résztvevők 99%-a leszarta, a maradék 1 pedig velem ivott.

A 0. nap rögtön egy viszonylagos csalódással kezdődött, azt eddig is sejtetem, hogy az ex-Kaukázus énekes KHJ a földlakó című számmal fémjelzett zenekarra egy fos, de az hogy inkább a szúnyogfelhőt választottuk a 3. szám után (melynek címe cukorborsó volt és a szeretetről és a cukorról szólt), igen rosszul érintet. A Szokásos Enikő parti ellenben helyre rakta az estét.

Az első nap mindig a nagy tombolásé, azelőtt mielőtt rájössz hogy kurvára nem lesz pénzed hazajutni se, mert tegnap 10 rogyott ittál el persze kurvára nem tudod, hogy, és miért. Tehát szerdán a Zuboly és Colorstar képviselte a hazai erőket. A Zuboly meglepően jó volt ahhoz képest, hogy az elmúlt 2-3 koncert ahol voltam szar volt. Amióta nem játsszák az Oxigént és az Egymillió lépés a csúcsszám, nekem kicsit erőltetett, befutottunk, nyomni kell, a dolog, de most a Quimby feldolgozáson kívül minden a helyén volt. A Colorstar nem volt jó, de nekem holtversenyben a 3. legjobb koncert lett ezen a fesztiválon. Bár éreztem, hogy nem az igazi, engem akkor és ott nagyon eltalált a Six steps, a Budapest, és barátaik. Igazából nekem az az érzésem, hogy a Colorstar csak fesztiválon tud alkotni és csak akkor ha normális a hangosítás. De a color után jött az est fénypontja a norvég Datarock zenekar akik valami zseniális partit csináltak. Ez volt az a koncert ahol szétkentem magamon kb 20 deka mustárt, azzal, hogy amíg vártam a többiekre, ütemre csapkodtam az asztalt egy flakonnal nem véve észre hogy mi van előttem. A norvég fiuk, buzi Conan a barbárnak voltak öltözve, és a középiskolás szintű szar matekzenéjüket úgy adták elő mintha a világon a legjobb lenne. A vége kicsit nyál volt, de akkor pontos az volt és ott.

A második nap csúcszenekarra elvileg az Air lett volna de olyan lagymatagok voltak még magukhoz képest is, mintha Lolát öltenénk Bunyós Pityuba.  A 3. szám után erőteljesen jöttem ki. De aznap volt még egy uncsi Palov Stellar akik már hagyományosan a monotonitás királyai, egy szokásosan jó Irrie maffia és egy zseniális Billy „fucking” Idol koncert. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal hogy Billy egy nyálas pozőr áll punk köcsög, de ezt annyira zseniálisan nyomja, hogy az ember megbocsájtja neki. A szóló gitáros meg egy igazi jó értelemben vett buzi és még a lírikus számok is punkosan szóltak, a végén pedig a Rebel Yell zseniális lett. Éjszaka Tiga magához képest közepesen nyomta de ha jól emlékszem Andy C elég jó volt, bár már homályosak az emlékek.

A harmadik nap vége már Pesten ért, de egy katartikus Hangmás koncertre azért délután még volt időm. A katarzist sajnos csak „Hangmás” Endre élte át, aki annyira szétvolt csúszva, hogy a magasabb hangoknál fennakadt a szeme, és jobban pörgőt mint egy erőteljesebb Drumm & Bass party teljes közönsége. Vártam a pillantott mikor jön fel két biztonsági őr és dobja ki a fesztiválról de ez sajnos nem történt meg, így végighallgattam a koncertet, megnéztem ahogy a Hollandok megölik a focit, és húztam haza.

A fesztivál messze legjobb, általam halott koncertje az utolsó napon a Massive Attack volt, természetesen ez köthető ahhoz, hogy ez volt az a koncert ahol mattra bevoltam tépve és baszva. Innen szeretném üzeni a fehér pólós lánynak, bocs, hogy haraptam. A koncert közepén amikor levetem a napszemüvegemet vetem csak észre, hogy Schmitt Pál neve van a kivetítőn, először azt hitem már az MA is a NER része, de aztán befutott valami bulvár hír is így kiderült csupán pár napos szalagcímek futnak a háttérben. Ebben a pillanat a pár évvel ezelőtti Szigetes Radiohead koncert jutott eszembe ahol a zenekar szokása szerint összevágtak egy számot a helyi tömegközlekedés hangjaiból. A koncertről sokat nem tudok mondani, lassú, kicsit gyors, ugrálás, integetés, egy korty, egy slukk, lassú, lassú, közepesen gyors.

A Soulfly nagyon kellemes volt messziről, míg Lovasi”kell még egy kis letta” András már annyira unalmas hogy azt szavakba nem lehet önteni. Dub fx ekkora tömegben nem jött be, a PASO már nagyon uncsi, kéne valamit újítaniuk. A nap nem zárult szépen, de a hibák javíthatóak.

Összességében egyetlen egy kérésem lenne a Volt fesztivál szervezőihez. Légy szíves legyen valami WIFI lent mert ez így felettébb hosszú és elég darálós poszt lett.