A nyár politikai uborkaszezon, bár most kissé kevésbé, mint eddig, köszönhetően a meghosszabbított parlamenti munkának és a közelgő önkormányzati választásnak. A nyár viszont alapvetően mégiscsak a pihenésről és a szórakozásról szól, ezért most megtartva a közéleti szellemiséget kultúrmisszióba kezdünk, és pici zenét sugárzunk.

Természetesen nem távolodunk el a politikai témától. Sorozatunk mai témája a punk és a politikai megmondás lesz, mivel a punk lételemben egyébként is bőségesen akad választék a fennálló rendszernek való beszólásra. Ha tetszik a sorozat folytatjuk, ha nem akkor nem, finomodni tudunk, de elsőre gyöngyszemeket akartunk.

Elsőként a Flash együttes Képviselő funky című számán tessék átrágni magukat, ami hűen tükrözi, mit mondanának a politikáról és a történelemről egy kőbányai kocsmában, ha volt szerzőnkhöz, DrFlashez képest nem lennének az ott tanyázó jó munkások mind úriemberek.

Hitler kúrja Szálasit
Sztálin szopassa Rákosit 
Szálasi tossza Orbánt
Rákosi köcsögöli Gyurcsányt 

Mai oktató leckénk második állomása a Csermanek lakótelep Darwinista című száma, ami hűen tükrözi a magyar néplélek történelmi fejlődéstudatának valóságát.

Elfejlõdtem múlt esztendõ
Március havától
Demokrata vagyok én most
Az is a javából
Demokrata, még ha ez csak
Kurta állomás is
S, dehogy csökönyösödök meg
Hogyha közben föl nem kötnek
Leszek én még más is

Utolsó előtti állomásként lássuk és éljük túl Pozsonyi Ádám Tekintetes úr című nagysikerű együttesének Bolgár Györgyhöz írt ódáját, a Beszéljük Meg-et.

A felvonó a lépcsõházban, javításra szorul

A szomszéd lánya szemtelen, a jobboldal meg nyomul

 

Bejutott a MIÉP, agresszív a FIDESZ

Engem már csak az érdekela nyugdíjammal mi lesz?!

Végül könnyítve a lelkeken a punk határmezsgyéjét súrolva, Sickratman Balra át névvel megjelent országos slágere következik, amiért a szerzőt a Fidelitas bíróság elé is citálta. Nem véletlenül.

A rusnya bajszú, a Kövér a köteles,

a szocikat segítette győzelemre, röhejes.
Vagy ott van a Lovas, a nemzet gyöngye,
miért nincs a szívén még a sírhant göröngye?
Vagy a Csurka István, a zsírsámán,
a szívében miért nem pihen a jégcsákány?