A Nemzeti Együttműködés Rendszere 56 napot élt. Megszületett helyette a Nemzeti Centrum.

Gyurcsány reformkényszeres volt, emlékezhetünk rá, hogy kéthavonta újabb és újabb reformot zúdított az ország nyakába. Orbán ugyanezzel a találékonysággal rendelkezik a saját rendszerének megnevezésével. (Ki emlékszik már a Nemzeti Konzultációra?) Kéthavonta újabb rendszerváltás jön el. De hát a (szavazófülkés) forradalom az egy ilyen dolog: rendszerek jönnek, rendszerek mennek.

Sokkal egyszerűbb lenne néven neveznie Orbánnak a Rendszerét: Pártállam.

A Fidesz a kádári rendszerrel szemben jött létre, és annak örökösei ellen küzdött világ életében, és olyanná vált, mint az ellenfele. 2010-re elérkeztünk odáig, hogy a párt és az állam ismét összefonódik.

Az elején álljon csak egy névsor, a hatalommegosztás elvét garantáló független állami intézmények új kinevezettjei: Schmitt Pál, Domokos László, Stumpf István. A jegybankkal nagy baj van: nem akar behódolni. Mit lehet ilyenkor tenni? Az általunk rossznak tartott kamatpolitikáért a főnök fizetésével büntetni az MNB-t.

Az önkormányzatiság meghalt, az új törvénnyel szinte teljesen narancssárga helyi testületeket szül majd az októberi választás, a polgármesterek meg úgyis könnyen irányítható fideszes országgyűlési képviselők. A megyei közigazgatási csúcshivatalok tetején politikai kinevezett őrködik a „törvényességen”. Az államapparátusban a nagytakarítás után, huszonéves fidelitasosok fújják a passzátszelet. Vidéki városokban bölcsődei takarítónak nem lehet elmenni, ha az ember nem a megfelelő embernek adta a kopogtató céduláját.

A sajtó a párt rövid pórázán csahol. A Széles birodalom, Heti Válasz, Hír Tv kombinációhoz most felsorakoznak az állami csatornák is. Belső kritikát is ellehetetlenítik, ha netán valaki véletlenül rá mer kérdezni, hogy mit keres egy volt KISZ főnök vezető állami pozícióban. A Médiahatóság éberen figyel a sajtómunkások minden rezdülésére. A helyi lakáj média a helyi önkormányzati vezetők hivatalos szócsöve.

Voltak otromba bicskanyitogató lenyúlások, és párt szintű rátelepedések az államra eddig is szép számmal az elmúlt húsz évben. Ám amíg a szocik közül mindenki a saját pecsenyéjét akarta sütögetni az állami tűznél, addig a Fidesz teljen koncepciózusan cselekszik. Az egész pályás letámadás a labda, a kapu, a pálya, a bíró és a partjelzők személyes kiválogatásával, és a játékszabályok átírásával vette kezdetét. Ha tehetné a Fidesz az ellenfelét is megválogatná. Még szerencse, hogy a nézőket nem tudja.