Húzta

Kapolcs- Művészetek Völgye, egy kellemes hétvége, sok csinos lány, jó koncertek, kellemes kiállítások, annál is több viceházmester, Szeretett, Béke és Egyetértés. 

Az, az iszonyatosan jó Kapolcsban, hogy az ember tényleg csak néhány napra megy haza, körülbelül 350-re, és már meg is érkezik a következő szezon. Bár az elmúlt években ez a megérkezés nem ment zökkenőmentesen, idén minden visszaugrót a rendes kerékvágásba, szombaton már a régi időket idézve, a Kapolcsi nagyobb kocsmákban nem lehetett elférni. Idén már nem a Kistehénnek kellett örülni, hanem erőteljes belső tombolást lehetet végezni Lajkó Félixre. Az egyetlen dolog ami miatt azt mondhatjuk, régen minden jobb volt, azok a stoppolási viszonyok. Ha csak, nem vagy tényleg rutinos stoppoló, illetve ha fiú vagy, és nincs nálad stoppolás céljára egy-két lány, esélyed sincs, hogy felvegyenek. De mi lenne kellemesebb élmény, mint éjszaka, órákat sétálni a Káli medencében?

Kapolcson, kapcsolnak

Legalábbis addig, ameddig nem megy el az áram, hiszen ebben a csodálatos élményben gyakorlatilag minden este részünk volt. Ellenben a sötétség vonzza a hippiket, ilyenkor mindig előkerült, legalább egy doboz gitáros srác, a sötétségben elkezd játszani valami alkalomhoz illő számot, mint például a „kell egy kis áramszünet”. A mobilizációs problémák mint fenn említetem, ellenben elég súlyosak, és most nem csak a stoppolásra gondolok. Alapjáraton nem nagyon tudtunk, a Cili néni, Pokollík, Csipszer kert, hármasból kikerülni, mivel mindig jött egy ismerős, vagy találtunk új barátokat magunknak, ezért nagyon jól jött, ha kötelező koncertekre kellett menni.

Dörögdön csörögni

Míg Kapolcs most már egyértelműen az alkoholisták, és az időseb generáció gyűjtőhelye, a fiatalok akik szeretik a zenét aminek a neve „techno, vagy valami ilyesmi”, Taliándörögdön térnek nyugovóra olyan reggel 7 óra körül.  Mi, például egy Sajnos Batár- Specko Jedno komboba futottunk bele, aminél a Völgyhöz illőbbet keresve se lehetne találni. Rutkai Bori szokásosan adja, „a 18 éves egyetemre készülő lány akarok lennie aki naivan költőnek hiszi magát, de azért néha rájön, hogy kicsit idősebb” stílust, míg a Sajnos Batár még mindig akkor játszik a legjobban amikor az énekes már nem annyira tud járni. A Batár koncert már csak a hozzátartozó két bonusz szám miatt is zseniális volt. Egyrészt egy örökbecsű bizottság számmal álltak be. Másrészt egy elveszet gyereknek megtalálták az anyukáját olyan módon, hogy addig játszották az anya hol vagy című improvizációjukat, míg anya előkerült, és újraegyesült a család. A völgyben partyt még igazán nem sikerült jót találnom, és ezt a szokást a Tilos pénteki unalmas, és szar zenéje se törte meg. Így nem maradt más, hazagyalultunk Kapolcsra és bőszen szidtuk a rabló kapitalizmust, és az adóforintok elherdálását, pár kedves mozgalmi dal, első két sorának eléneklése közben.

Öcsön nem pöcsölnek

Hanem Lajkó Félixet raknak fel a katlan nagyszínpadára, aki addig játszik míg szét nem megy a vonója, majd ezután hegedül egy kicsit kézzel, mintha csak szimplán gitározna, rágyújt egy cigire és olyan zenét játszik amit nem kell agyondicsérni, csak annyit kell rá mondani: Ez szép. Hatszor tapsoltuk vissza Félixet, és én mind a hatszor csak ennyit tudtam mondani.

Sajnos idén Monostorapátit nem látogattuk meg, se Vigántpetendet, mivel a két régebben alap koncertfaluba, idén egy értelmes zenekart se sikerült lehozni. Azért én  természetesen reménykedek, hogy jövőre, egy minőségi ugrást fognak végezni a szervezők, és SP is a völgy vendége lesz, ha már idén a Vad Fruttik volt a sztár. De se baj 355 nap, és újra úgy fogjuk érezni, mintha nem egy év, hanem csak pár nap telt volna el.