Alul, kicsiben

Mától hivatalosan Schmitt Pál a Magyar Köztársaság elnöke. Az a Schmitt Pál, akit már megválasztása előtt heves kritika ért, és aki sokak számára egyszerűen nem tudja majd a nemzet egységét megjeleníteni.

Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László. A III. Magyar Köztársaság eddigi köztársasági elnökei. Schmitt Pál a köztársaság új elnöke. Ízlelgessük ezeket a neveket, a hozzájuk kötődő gondolatokat.

A blog olvasói tudhatják, nem szívleljük Schmitt Pál-t. De vajon mégis mi a fő gond Schmitt Pállal? Mi az, amiért azt érezzük, ő morális kategóriában (még ha ez a kategória így nem is létezik) illegitim? Mért „fáj” az nekünk, hogy Schmitt a köztársaság elnöke?

Gönczről és Mádlről mindenki tudta, hogy mi a pártállása, mi a véleménye a világról, bár Sólyomról ugyan csak utóbbit, de ők mind tiszták voltak abból a szempontból, hogy nem volt folt az előéletükben, és mindenki elismerte az érdemeiket odakerülésük pillanatában.

Schmitt Pál ezzel szemben nem olyan pártpolitikus, akiről akár mondhatnánk, egy konzervatív párt konzervatív értékeit megtestesítő fickó. Akár emlékezünk a pártállami múltra, akár arra, hogy 98-ban még a szocialistáknál akart indulni főpolgármester jelöltként, majd visszautasítása után 2002-ben a Fidesz színeiben tette ezt meg. Onnantól lett a Fidesz vezető politikusa egy oldalcsere után.

Göncz (többszöri), és Mádl (egyszeri) megválasztása, is viszonylagos konszenzusban zajlott, és Sólyom megválasztása után se voltak nagyon olyan hangok, akik tudása miatt megkérdőjelezték volna a rátermettségét már a megválasztása előtt. Ellenben Schmittnél ezek a hangok már most erősek, és nem csak ellenzéki oldalon (ó Kövér László).

Göncz, Mádl, Sólyom olyan szellemi emberek voltak, akik egy alapvető bölcsességet testesítetek meg. Irodalmár, Polgári és Alkotmány jogtudósok, a szellem emberei, akikre bölcsességük miatt fel lehet nézni. Mindegyikük mögött csaknem következetes életpálya futott végig. Göncz 56-os halálraítélt ellenzéki politikus, műfordító, Mádl jogtudós, Nemzetközi jogi tekintéllyel a háta mögött, az Antal kormány tagja, Sólyom László az alkotmányos átmenet egyik kidolgozója, az AB első elnöke. Schmitt ellenben bár sportoló, olimpiai bajnok, de késöbb pártállami tisztségviselő, aki egyre felfelé halad a sportkáder pályán, karrierdiplomata, majd politikus. Vajon akár már kinevezése jó példát mutat egy következő generáció számára? Vajon őt kéne példaképnek állítani a politikai kultúra felett?

Természetesen lehet (nem) a (buta) forradalmi időkre hivatkozni. De a gyors közjogi átalakítások mellett az érv az volt, hogy a rendszer nem működött eddig. A köztársasági elnök rendszere viszont működött aktív és passzív elnökkel is. A működési gondok sose az elnök személyéből, hanem a parlament vonalas rosszul értelmezett pártpolitikai hozzáállásán múlott.

Schmitt Pál karaktere sose volt olyan karakter, ami a nemzet nagyjai közé emelné őt, még a Fidesz - egyébként ebben hibátlan - médiagépezete se tudta őt így pozícionálni. A magyar politikában ő inkább mindig az egyik bohóc volt, de legyünk jóindulatúak, és mondjuk azt, Schmitt úrnak 5 éve lesz Hérosszá válni.