A napokban nagy komoly médiavisszhangot kapott három tizenöt éves gimnazistalány története, akik fogadásból fejenként egy bizsut akartak lopni egy belvárosi üzletből, majd lelepleződésük után a rendőrség három napos előzetes elzárás alá helyezte őket. A szülőket nem értesítették, a lányok nem kaphattak meleg ruhát a hideg fogdában, egyiküket az első éjszaka után sokkos állapotban szállították a pszichiátriára. A rendőrség számára a jogi hátteret az új Orbán-kormány közbiztonsági csomagja adta. A történet további részleteit bárki megtalálhatja – ha eddig nem olvasta volna – az Index cikkében.

A témában született legtöbb cikk az ügy jogi hátterét már alaposan megvizsgálta, ezért én inkább egy kicsit emberi/társadalmi oldalról foglalkoznék vele. Képernyőre vetettem pár gondolatomat.

Először is az eset azért váltott ki ekkora médiavisszhangot, mert kivételesen jól szituált gimnazistalányok kerültek a hatóság malomkerekei közé. A valóságban ez csak a jéghegy csúcsa, hasonló vagy még keményebb esetek napi szinten esnek meg az országban, csak épp a kétfarkú kutya se törődik vele. A szegényebb néprétegek gyerekei, akiknek a szó szoros értelmében nincs gyerekszobájuk, ezért kénytelenek az utcán tölteni a szabadidejüket, gyakran találkoznak akár mondvacsinált okokból kötekedő, a hatalmukkal visszaélő rendőrökkel. Van olyan barátom, akit tizennégy éves korában (!) azért vittek be az őrsre és ruházták meg olyan pofonokkal, hogy szó szerint a fal adta a másik felét, mert éjszaka a saját háza mellé pisilt egy bokorba. Ezek többségében nem dokumentált esetek, és a szülők sem verik ki a hisztit, gyakran még a jogaikkal sincsenek ugyanis tisztában.

Félre ne értsen senki, eszem ágában sincs azt mondani, hogy ez kollektíve igaz az egész rendőrségre, vagy hogy ezt a gyakorlatot bármilyen kormányzat helyeselné. Az ok emberi tényezőkben keresendő. Egyrészt a rendőrség rosszul van megfizetve, így nincs olyan sok jelentkező, nehezebb megszűrni az új kadétokat. Másrészt a rendőrök egy részének az a napi szintű munkája, hogy kocsmai késeléseknél, focimeccsek után kitört verekedéseken tegyen rendet. Ilyen helyzetekben az udvarias, emberséges rendőri fellépés hatástalan, sőt a gyengeség látszatát kelti, ezért a hatósági közeg kénytelen egy kőkemény, durva stílust felvenni. Aki ebben napi szinten benne van, az nem ússza meg, hogy a személyiségére ne hasson ez a környezet – és nem igazán tud különbséget tenni ügy és ügy között. Arról nem is beszélve, hogy pszichológiai tény, hogy még a teljesen konszolidált, egyébként sosem erőszakos emberek egyharmada is hajlamos hatalmi szituációban kegyetlenné válni, ahogy azt Philip Zimbardo amerikai pszichológus egyetemistákon végzett hírhedt börtönkísérlete kimutatta. És ha a kísérleti szituációban börtönőrt játszó egyetemisták képesek voltak terror alatt tartani rab szerepbe bújt társaikat, akkor van-e még min csodálkozni?

Ezen kívül az ügy azért is állatorvosi ló, mert jól szemlélteti azt is, ahogy a hatóságok merev, bürokratikus szabályok szerint dolgoznak: a lányok bilincset kaptak, és szüleiknek nem engedélyezték, hogy meleg ruhát vigyenek a hideg cellába, de maga a hatóság sem gondoskodott erről – ha cinikus akarok lenni, talán azért, mert ez nem volt kötelessége. A lányok tízezer forint értékű kárt csináltak, de a kár megtérült, és már a rendőrség bevonása az ügybe is épp elég büntetés volt számukra. Ehhez képest maga a rendőrségi eljárás több százezer forintba került! Felmerül a kérdés, nem okozott-e a rendőrség több kárt, mint amennyit egyáltalán használt? Mintha pajszerral akartak volna autót szerelni…