A devizahitelest menteni nem kell félnetek jó lesz.

A bankok képviselői lélegeztetőgép után nyúltak, miután meg lett lebegtetve a hiteleseket mentő csomag. Aggodalommal vegyes értetlenség, riadalom, világvége. Ez nem egy pénzügyi mikro-makro elemzés, csak néhány kérdésfelvetés, vagy egy, a témához nem értő gondolathalmaza. Kinek-kinek tetszése szerint, majd a kommentezők eldöntik.

Sokan elemezték már a kialakult gazdasági válságot. Az egyik radikális álláspont szerint a kapitalizmus permanens, végső, stb. válságába jutott. A világgazdaság, a piac a jelenlegi formájában nem tudja megoldani a válságot, nem talál kiutat. Ennek következményeként növekszik a világban az underclass réteg, valamint növekedni fog a munkaerőtartalék. A munkavállalók termelésben résztvevő rétegére egyre nagyobb nyomás nehezedik, csökken a fogyasztás, ami a munkavállalók szolgáltató szektorban részt vállaló rétege számára is negatív hatásokat eredményez. Összességben a hitelezettek nem tudnak törleszteni, bedől a rendszer, ami súlyosbítja a válságot. Hosszútávon pedig elérkezünk az öreg marxista kérdéshez: szocializmus vagy barbárság. Szocializmust pedig építeni Lenin óta látjuk, barbár módon tudunk, és az igény sem túl nagy rá. Akkor pedig marad a barbárság, amihez lássuk be, sokkal jobban ért az emberiség. A bankok és a pénzügyi szakemberek, közgazdászok stb. nem hinném, hogy ezt valószínűsítik, legalábbis nem olvastam a mainstream közgazdasági, pénzügyi elemzésekben ehhez hasonló jövőképet. Így laikusként a másik verzióban gondolkodom.

Eszerint a válság ugyan elhúzódhat, de a piacgazdaság túléli, a jelenlegi gazdasági rendszert reformok érhetik, de alapvetően megmarad. Ha ez igaz, mint mondtam laikusként hiszek a szakembereknek, akkor kérdésként felmerül, hogy a banki szektort érő kormányzati megszorítások (bankadó), illetve szabályozás (készüli Rogán-Kósa-féle csomag) hosszú távon miért jelent akkora veszélyt a szektorra nézve, hogy már vészjósló nyilatkozatokat kell tenni.

Nem értem, miért akkora veszély a szabályozás, hogy ha néhány éven belül rendbe jön a gazdaság. A lakossági hitelállomány legveszélyesebb része laikusként a lakáshitel, hiszen ha ezt nem tudják törleszteni a hitelesek, akkor a lakásuk úszik el, sok esetben pedig ezt kiegészítve még a rokonoktól bevont fedezetként szolgáló lakás is.  Ha ismét rendes kerékvágásba kerül a gazdaság, az embereknek a bevételi oldalon ismét megjelenik a most hiányzó összeg, ismét normálisan kezdenek törleszteni, mint a régi szép időkben, akkor a felvett hiteleiket az évtizedek alatt kamatostul kifizetik.  Miért jobb az, ha a bedőlt hitelek miatt tömegessé válik az árverezés, ami tudható, még laikusként is, hogy a piaci ár alatti bevételt jelent.  

Sokan azt mondják, hogy ha a kormány megsegíti valamennyire a bajba jutott hiteleseket, azzal tönkre teszi a pénzügyi morált, rombolja a fejletlen pénzügyi kultúrát. Sőt már olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a hitelesek egy része nem fizet, mert azt gondolja majd az állam segíteni fog. Elfogadva, hogy tényleg vannak olyan kétségbeesett (lehetséges, hogy vannak számító emberek is körükben, bár őszintén nem nagyon hiszem, hogy többségük az lenne) emberek, akik azt hiszik, hogy az állam majd átvállalja hiteleiket, feléjük nyilvánvaló kötelessége lesz a kormánynak elmondani a valóságot. Józanul gondolva, erre legkésőbb az önkormányzati választás után sort is fognak keríteni a kormány részéről.

Nem akarom negligálni a pénzügyi kultúra fontosságát. Egyértelmű, hogy van mit javítani rajta, sokban el vagyunk maradva az áhított nyugati szinttől. De a pénzügyi kultúránk mellett alacsony szinten áll szolidaritási kultúránk is. Nézheti vajon a kormány tétlenül, hogy tíz, egyes becslések szerint százezrek kerülnek utcára, veszítik el a talajt lábuk alól. Ha ez megtörténne, akkor a pénzügyi kultúránk védelme érdekében inkább választjuk a szociális feszültséget? A bankok érthető módon jajonganak, hiszen saját, betétesek stb. érdekeit védeniük kell. Ugyanakkor a kormánynak saját eszközeivel, és lehetőségeivel meg kell próbálni kapaszkodót nyújtani az embereknek. Pénzügyi kultúrát, akkor kellett volna tanítani, amikor a hiteleket tömegesen felvettél. Amikor a válságot vizionáló közgazdászokat a mainstream sajtó és elemzők jó része még kiröhögte. Amikor dübörgött a pannon puma, amikor euro bevezetésről szóltak a hírek.

A körvonalazódó intézkedési csomag nem fogja megváltani a veszélyeztetett hiteleseket, de ad egy támaszt, mely talán segít nekik valameddig a felszínen maradni. Ne most akarjunk pénzügyi kultúrát tanítani, mert a hitelbedőlések árát ugyanúgy megfizetjük.