A „cigánybűnözés” keretezés kifulladt, ahogy a Jobbik is.

Nagyon messze áll a Jobbik hecckampánya a valóságtól.

Végigsétáltam a cigánysoron, benéztem a kapualjakba. Romos házak, betört ablakok, de tiszta udvarok. Nem áll halomban a szemét, mint ahogy azt a szélsőjobboldali hírportálokon olvasni lehet, és a barikad.hu állításával ellentétben nem terjeng „átható bűz” a patak partján sem. Könnyű persze olyan emberekről leírni ilyet, akik nem tudnak válaszolni. A patak valóban szemetes volt, és a földút persze, hogy koszos, és mindent betölt a szegénység érzése, de a körülményekhez képest rend van. Az ablakokból gyerekek sandítanak ki, kijönni nem mernek. Az utca nagyon üres. Sokan elhagyták a falut hétvégére, mert féltek az atrocitásoktól. 

Az egyik ajtón egy kisgyerek szalad ki és hangosan illedelmesen köszön. Nem találkoztam agresszív emberekkel. Itt legalább is nem, ám a jobbikos tömeg nem volt szívderítő látvány. A híd mögött gyülekeztek, az út két oldalán „nemgárdisták” libasorban és „nemegyenruhában”. Lengett pártucat zászló. Érdekesség, hogy a helyi Jobbik szórólapján a betiltott Magyar Gárda oroszlános logója is szerepelt. A híd túloldalán nénik állnak egy fal mellett, egy-két megtörtént lopásról beszélnek. A fal túloldalán több száz rohamrendőr.

Sétálok a cigánysoron, az utca szélén agyonhasznált utcai kútba botlom. Mondta ma valaki, hogy az ivóvízért kilométereket gyalogol, mert nem jók a közkutak. Az alapvető szükségletek itt alapvetően kielégítetlenek. Az Orbán-kormány foglalkoztatáspolitikája miatt az itteniek közül sokan elveszítették a munkájukat, s ezzel együtt a megélhetésüket. Az önkormányzatok már nem tudnak 8 órás közmunkában foglalkoztatni. Az új rendszerben marad a 4 órás foglalkoztatás (30.500 forintért), de majdnem ugyanannyi pénzért (28 ezer) segélyre is mehet az ember.

A mellékutcákban egy-egy rendőrségi terepjárót látok. Az utcán néhány rendőr kutyákkal, elhaladok mellettük, csaholva nekem akarnak ugrani. A putrisor elején egy nagy ház, előtte sok roma álldogál, beszélgetnek. Az ajtón egy lány kijön, kezében videó kamera, így én is veszem a bátorságot, hogy ismeretlenül csatlakozzam. A ház tömve van emberekkel, a vendégeken kívül mindenki roma, kedvesek és közvetlenek. Helyi és országos kisebbségi vezetők is jelen vannak, és a négy helyszíni látogatást tartó LMP-s országgyűlési képviselő (Dorosz Dávid, Szabó Rebeka, Szabó Tímea, Szilágyi Péter), elvegyülve a társaságban beszélgetnek, az asztalon párizsis szendvicsek.

A gyöngyöspataiak egy jelentős részének elege van a jobbikos hangulatkeltésből. A helyi lakosok és a roma vezetők a polgármesteren kérik számon, hogy miért nem erélyesebb, ha arról van szó, hogy önjelölt rendfenntartó csapatok akarnak masírozni a településen. De Tábi László (polgármester) sem örül a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület masírozásának, és szívesen hazaküldené őket. Az LMP-s képviselőkkel folytatott délutáni hivatalos megbeszélésen ígéretet is tett arra, hogy kezdeményezni fogja, vonják vissza az Egyesület engedélyét. Miközben elismeri természetesen, hogy a településen vannak konfliktusok.

Lassan összeáll bennem a kép a történetről, amit ügyesen kreáltak gondos kezek.

Juhász Oszkár, a Jobbik helyi elnökétől származik a helyiek szerint az információ, hogy „egy bácsi felakasztotta magát annak okán, hogy megtudta, a szomszédjába cigányok költöznek.” Ezzel kezdődött a hecckampány. De természetesen nem volt igaz. A Jobbik régi taktikája, hogy megszemélyesíti a konfliktusokat, és hecckampányt gyárt alantas ösztönökre apellálva, csúsztatással gyártott információkból. A bácsi akkor akasztotta fel magát, amikor már jó ideje tudni lehetett, hogy a romákat nem költöztetik az utcába. Az idős férfi halálos betegségben szenvedett, amiről közelebbit tudni nem lehet, de azt viszont egybehangzóan állították, hogy mind fizikálisan, mind lelkileg rossz állapotban volt.

Egy ember tragikus halálát felhasználni arra, hogy politikai hasznot húzzanak belőle, valószínűleg nem csak az én szememben kegyeletsértő.

Gyöngyöspatán a helyiek elmondása szerint 3-4 olyan család van, akik nem tudtak beilleszkedni. Nagyjából egy tucat „bajkeverőről” lehet tudni, akiket a helyi rendőrség is „számon tart”. A roma lakosság több mint 400 fő a községben. Etnikai terrorról és etnikai bűnözésről beszélni ilyen arányok mellett felettébb megalapozatlan, és egyetlen célja csak a többségi társadalom felheccelése lehet.

A gyöngyöspatai polgármester és helyi, valamint megyei roma vezetők által tartott megbeszélésen egyöntetűen azt állították a felek, hogy a feszültségek forrása a növekedő szegénység, a hirtelen megnövekedett munkanélküliség, az önkormányzatok közmunkára fordítható forrásainak elvonása. Ahol szegénység van, ott szükség, a szükség pedig törvényt bont. De ez az elszegényedés a többségi társadalom tagjait éppúgy érinti, mint a romákat. A törésvonal szociális, nem etnikai természetű. És az is igaz, hogy Gyöngyöspatán éppen annyi probléma van, mint Magyarország többi mélyszegénységtől érintett településén. Annyi különbséggel, hogy a Jobbik itt akart kampányolni.

A Jobbiknak tehát kellett egy ügy. Ők is érzik, hogy egyre kevésbé érdekesek mind a média, mind a választók számára. Amit most látunk, az egy erőlködő törekvés, hogy a Jobbik újra „régi fényében” tündökölhessen. Azt tudni lehetett nyilatkozatokból, hogy döntöttek róla, visszatérnek a régi jól bevált karcos kommunikációhoz, hiszen a parlamenti munkában nem tudták hozni a kívánt eredményeket. Ügyes médiahack segítségével, csúsztatásokkal, és a valóság megmásításával kreálnak a semmiből konfliktus gócokat. Ebben a Jobbik mindig profi volt, de ma már ez nem működik olyan vegytisztán, mint régen. A félelemkeltő felvonulások már nem olyan érdekesek, és „cigánybűnözés” szajkózása is kifulladt, a hajdani sokat kritizált „rasszistázással” vált egyenértékűvé. Az SZDSZ-szel szembeni kritikaként sokszor elhangzott, hogy csak „rasszistáznak”, de a szociális problémákra nem adnak választ. A Jobbik most ugyanebben a cipőben jár. A választók azt érzékelik, hogy nem tudnak újat mondani, csak tartalmi mondanivaló nélkül „cigányoznak”.

Kudarcnak tekinthető a Gyöngyöspata-hadművelet. Már 2011 elejétől érzékelhető volt, hogy a Jobbik kommunikációs terepet veszít, és az etnikai probléma helyett a hangsúly áttevődött a szociális síkra a mélyszegénységről folyó diskurzusban. De a vasárnapi akció és az azt övező mérsékelt érdeklődés, és a megváltozott médiavisszhang az első egyértelmű jele annak –hogy a Jobbik elbúcsúzhat a „cigánybűnözés” tematikától, ez a keretezés kifulladt, s ezzel együtt a Jobbik fénykorszakának is vége.