Vajon milyen bomlott elme kell ahhoz, hogy egy éppen meghalt tudósról valakinek pártpolitikai hovatartozása jusson eszébe? Ranschburg Jenő pedig nem az a tudós volt, akiről bárkinek Gyurcsány Ferenc jut az eszébe, csak annak a szegény érzelmi nyomorék szerkesztőnek, aki a hír hallatán, rögtön örömtáncba kezd, hiszen szerinte nem egy nagy emberrel, hanem még egy Gyurcsány fiúval kevesebb. Bevallom, én nem tudtam, hogy Ranschburg Jenő Gyurcsány embere lett volna, vagy oda lett volna a volt miniszterelnökért.

Aki sokat olvassa blogunkat tudja, hogy nem szeretjük Gyurcsány Ferencet, de elárulhatunk egy titkot, Ranschburg Jenő munkásságának nagy tisztelői vagyunk. Valószínűleg Ranschburg Jenő többet tett a hazai gyereknevelésért, a gyerekközpontú oktatásért, a fejlődéslélektan hazai ismertetésért, mint bárki más ebben az országban. De ami a legfontosabb, lelke volt, és empátiája. Nem csak a felhőből magyarázott, hogy mi lenne az ideális, hanem konkrét helyezettekben, témákban is megnyilvánult, tudásának eredője pedig egyszerre volt a tapasztalat és a szakma.

Ennek az embernek a halálakor, egy olyan szalagcímet lehozni, hogy neki milyen volt a párthovatartozása undorító, mert Ranschburg Jenő nem Gyurcsány Ferenc Ranschburg Jenője volt, hanem az egész országé, ahogy anno Cseh Tamás se Orbán Viktor Cseh Tamása volt. Egyikkőjüknél se érdekel mi volt a pártpolitikai hitvallása, de mindkettőjüket a legnagyobb magyarok között tartom számon.

A Heti Válasznál pedig ezt a szerkesztőt minimum rúgják ki!