Schmitt Pál köztársasági elnök nem tud helyesen írni (ahogy a poszt szerzője sem), L.Simon László anno trágár verseket írt, Deutsch meg káromkodik a neten. De tényleg ezek a legfontosabb problémák?

Lehet azt mondani ezek a szavak, kifejezések jól reprezentálják a Fidesz hülyeségét, vagy, hogy igénytelenek, egyenesen szégyenteljesek ránk nézve, de egy biztos, semmit sem számítanak az ország szempontjából. A Fidesz kormányzásának sarokköve semmiképpen se Schmitt, Deutsch, vagy L.Simon lesz.

Minden pártban, közösségben de még egy kocsmai társaságban is van egy falu bolondja, vagy valaki, akin a többiek röhögnek. A Fidesz pedig politikai kommunikációt űz Schmitt Pálból vagy Deutsch Tamásból. Amíg az értelmiség ezen rágódik, ameddig ez van az MSZP-s blogok címlapján, ezen csámcsog a Hírszerző, addig nem lesz alternatíva. A Schmittel, Deutschal való foglakozás egyszerűen a teljes politikai ötlettelenséget és kiüresedést mutatják. Nem marad más csak a jól bevált karaktergyilkolás.

L. Simon László kicsit más eset, nem minden szerzőnek vannak jó versei, vannak olyanok, akiknek kifejezetten csak szar versei vannak. De az irodalom megítélése nem politikai kategória, főleg nem egy költőből lett politikus külön erre a célra szemezgetett versei. Ha a kultúrát úgy mérjük ki jobb vagy baloldali, húzzuk le a rolót. Mondjuk, azt se tudom a prüdéria mióta a baloldal sajátja, és az L. Simont fikázok, vajon mit gondolnak Petriről (mondjuk azért Petri ezerszer jobb).

Félre ne értsen senki, nekem se Schmitt stílusa, se Deutsch Tamás indulatai nem jönnek be (L. Simon néhány becitált verse igen, de a többség nem), de sok probléma van jelenleg az országban a devizahitelesektől, a szegények üldözéséig, és sorolhatnánk tovább. Ehelyett a balos sajtó egy része faszságokon csámcsog, míg a jobboldal egy fölösleges alkotmányozással legitimálja a hatalmát, kormányzás helyett.