Megkezdődött a per, Képiró Sándor pere. A vád ellene háborús bűn, civilek kivégzésében játszott szerep, zsidók, cigányok és szerbek meggyilkolása.

Megkezdődött a per egy 92 éves bácsi ellen, aki anno írásba kérte a parancsot, amikor civilek meggyilkolására utasították, és állítása szerint enélkül ezt nem tette meg.

Magyarország nagy adóssága a 20. század rémtetteinek feldolgozása. Milliók pusztultak el a gázkamrákban és a szovjet rendszer táboraiban is. Van különbség a két szörnyűség között, de a személyes tragédiákban nincs. A meghalt nagyszülők, apák, anyák, testvérek tragédiái ugyanolyan szörnyűek, bárki is követte el őket. A személyes tragédiák között mértékfokot felállítani nem lehet, és nem is szabad.

Képiró Sándor pere nem segít semmiben. Ha bűnös is, feldolgozást (feloldozást) már nem ad egyetlen áldozat rokonainak sem. Csak egy harc egyik - remélhetőleg utolsó - állomása, amiben nem az emlékezés játszik szerepet, hanem az „aktuálpolitikai” düh. Képiró Sándor nem jelkép, csupán egy ember. Ahogy a kommunizmus egyetlen bűnösének elitélése sem segít a múlt megértésében, ez a per sem fog segíteni.

Ameddig a bűnösöket hajkurásszuk és keressük mint okot, addig a megértés, együttélés közelébe sem fogunk jutni.

Hagyjuk meghalni Képiró Sándort. Ha bűnös, akkor már eleget szenvedett.