Egy évvel ezelőtt senki se gondolta, de ma már kérdés lehet, mi lesz 2014-ben. Kiváltja le, a Fidesz-t, illetve összeszedi-e magát addig a kormányzópárt. Minket nem ez érdekel, 2014 legfőbb kérdése, mi lesz 2015-ben.

Ma Magyarországon a nem szavazók aránya átllépte az 50%-ot. Bár alapvetés, hogy a pártokban csalódott szavazók először bizonytalanná válnak, és csak később találnak új pártra. Illetve, hogy ritkán csalódnak ilyen hamar egymásután a két nagypártban a szavazók. De itt talán most többről van szó, mint a politikai erővonalak egyszerű mozgásáról. Itt a demokratikus értékrendben való csalódásról, a politika teljes elutasításáról van szó.

Az elmúlt 20 évben nem csak a felnövekvő generációknak nem tanítottuk meg mi az a demokrácia, hanem annak szülei se tanulták meg. Nem tanultuk meg, hogyan éljünk jogainkkal, hogyan vegyünk részt közügyeinkben. Annak a rétegnek pedig, akinek feladata lett volna a demokratikus értékrend megteremtése, átadása, az értelmiségnek és a politikusoknak, feladta a társadalom többi részével való foglakozást.

Az ország minimum két részre szakadt, az elit pedig eltávolodott a valós viszonyoktól. Miközben egy belvárosi értelmiségi családban az elvárás a gyerekkel szemben a diploma, a család problémája pedig a lusta gyereknél az, hova nyomják be. Vannak olyan területei az országnak, ahol egy kisgyerek álma az, hogy fodrász legyen, és aki reálisan gondolkodik tudja ez nem fog megvalósulni. Amikor a gyerek az egyik helyen kocsit kap érettségire, míg a másikon a legnagyobb ajándék, ha 18 évesen munkát talál.

Eközben pedig a társadalmi szolidaritást felszámoljuk, maga a politika uszítja egymás ellen a dolgozókat és a nem dolgozókat, a városiakat és a nem városiakat, a cigányokat és a nem cigányokat ahelyett, hogy megoldásokat keresne az egyenlőtlenségek, a konfliktusok felszámolására.

Építkezés helyet rombolás folyik, egy „rendes” MSZP-s tudja, hogy Orbán Viktor Bécsbe jár gyógykezelésre, egy Fidesz-es pedig biztos benne, Gyurcsány Ferenc elmebeteg. Amikor a balos lenácizza a Fidesz-est, amikor a jobbos szerint minden baloldali, kommunista szabadkőműves összeesküvő, akkor csak a nagypolitika mondatai köszönnek vissza. Eközben pedig az ezeket a mondatokat harsogók nem is érzik, saját fájdalmaikat köpik szembe. Amikor a liberális-baloldali megmondóember szerint minden gárdista náci, és mindezt a tolerancia jegyében mondja. A politizálást a mindent elsöprő hatalommánia váltotta fel. Persze a politika a hatalomról szól, de nem mindegy mennyi a cselekvés a cselekvésszerű, és a cselekvés helyetti politizálás aránya.

Ha pedig tettekre kerül a sor, senki nem kíváncsi az érintettek véleményére. Politikai körökben elfogadott tény, hogy az emberek hülyék, és ugye a hülyéket nem kérdezzük meg az országot érintő kérdésekben, az ország ügyeit intézni az arra méltók dolga. Pedig lehet egy hajléktalan mondataira, ugyanúgy szükség van egy róla szóló intézkedés kialakításában, mint a statisztikai adatokra. Lehet, hogy a kis foglakoztatottság mögött valós élettörténetek vannak és nem csak számok.

Jelenleg a fő feladat a demokrácia visszaszerzésében nem a Fidesz mindenáron való leváltása, hanem a közeledés az ideális politika felé. Ha azokat hozzuk vissza 2014-ben, akik 2010-re előállították a demokrácia romlását, immunrendszerét a hatalomért módszeresen kivégezték, nem lépünk előre. Persze a nagy lehetőség nem a politikusok javítóintézetbe küldése, hanem az a folyamat ami elindult. A szakszervezetek, a civil társadalom megerősítése, az egymillión a sajtószabadságért mozgalom felbukkanása, az egyre erősödő második nyilvánosság.

Rá kell jönnünk végre, hogy a politika mindannyiunk ügye, és a politikusokat egy dologgal lehet zsarolni, a szavazatunkkal. A szavazatunkat pedig a véleményünkkel tudjuk kifejezni a választásokon kívül. Ha pedig azt várjuk, hogy a politikusok ne csak 4 évente figyeljenek ránk, nekünk se csak 4 évente kell rájuk figyelnünk.