Nem nagyon szeretünk Gyurcsány Ferencről írni, mivel sose tudjuk eldönteni, jót teszünk-e a volt miniszterelnökkel, ha megírjuk róla a véleményünket. Ő az a primadonna, aki, ha bekenni magát szarral, a saját hivői körében abból is jól jön ki.

A mai nap viszont Gyurcsány rossz napja, hiszen baloldalról érik őt támadások, most nem tetszeleghet a mártír szerepében, hiszen az MSZP választmányi tagja és az LMP frakcióvezetője mondta el róla a véleményt, és ezt a két véleményt többé-kevésbé az ország 90%-a osztja.

Gyurcsány Ferenc azt a politikai víziót akarja megteremteni a baloldalon, amit Orbán Viktor 2002-re ért el, nevesül, hogy „egy a tábor, egy a zászló”. Gyurcsány Ferenc láthatóan nem a politika megújításán gondolkodik, hanem a visszavágáson, a bizonyításon, a politikai hatalomszerzésen. Pedig tudjuk, egyetlen egy ember nem lehet a politika - az annál sokszínűbb.

Lázár András őszinte cikkében egyértelműen fogalmaz: Ferenc nem baloldali pártot akar, nem demokrata pártot akar, hanem egy holdudvart, amivel legyőzheti Orbán Viktort. Ez a cél, semmi más. Egy olyan MSZP-t, ami képtelen értékek és érdekek képviseletére, ami a baloldal hagyományait megtagadva, a posztkádári demokráciafelfogást meglovagolva egyetlen vezetőre támaszkodik; amit egyetlen vezető ural.

Egy pontosan olyan tekintélyelvű, mindent bekebelező pártra, amilyen a Fidesz. Ez pedig nem lehet a baloldal (kivéve ha valaki szerint a baloldal=MSZP) megújítása. Gréczy Zsolt vagy Böcskei Balázs nem egyszer megírta, hogy egységes politikai baloldalra van szükség. Attól eltekintve, hogy ez a gondolat a képviseleti demokrácia megcsúfolása, az értékek mentén való politizálás elutasítása, a jelenlegi politikai térben kivitelezhetetlen. A 2010. előtti kormányzás végeztével számtalan baloldali szimpatizáns és bizonytalan szavazó örökre leírta magában az MSZP-t, de még inkább Gyurcsány Ferencet.

Schiffer András mai nyilatkozatában elutasított mindent, ami az elmúlt 20 év magyar baloldalához köthető. Megvan erre az indoka, hiszen a médiatörvény nem egy szabad sajtót fojt meg, az alkotmánybíróság jogköreinek elvétele előtt a parlament megszámlálhatatlanszoros alkotmányos mulasztáson volt túl, ahogy a szakszervezetek kicsinálás és megvásárlása sem most kezdődött, és a megszorítások korszakának elindulása se a Fideszhez köthető. A Fidesz csak csavart egyet a hőmérőn, és elviselhetetlenre tekerte a hőfokot. Bármennyire kis párt is most az LMP, ebben a kérdésben (bár sok másban még várat magára a bizonyítás) mégse neki kell bizonyítania. Az LMP még nem vétett a demokratikus gondolkodás ellen, ilyen tekintetben szűz.

Ezen a blogon sokszor megírtuk már, nem lehet Orbán Viktor leváltása a cél. Ez egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy egy normális kormányzás alakuljon ki, ez nem menti meg Magyarországot, ezt senki nem tűzheti ki a zászlajára. Ennél sokkal többet kell kitűzni. A normális és demokratikus köztársaság megteremtése nem alapulhat egyik vagy másik politikai erő győzelmén. A cél a politika megélése, a szolgálás kell, hogy legyen - nem a víziók szolgálata.