A Fidesz egy évét összegző sorozatunk 3. részében az alkotmányozás és a megszorítások fogják játszani a főszerepet.

Január 6.-án régi mániánkat írtuk meg sokadszorra, de nem utoljára. A Fidesz legyőzése után nem következhet újra az elmúlt 20 év, demokráciát kell csinálnunk, méghozzá előröl.

Vajon független (nem, ezen nem azt értem, hogy senkinek nincs pártszimpátiája, hanem azt, hogy nem pártoktól függ) demokratikus közélet nélkül van demokratikus Magyarország?

Lehet visszatérni ezután a Fidesz kormány után oda, ahol ez az ország eddig állt, de nincs értelme, hogy pártpolitikában, hova térhetünk vissza az pedig azon múlik kialakul-e most valami civil öntudat, ami legközelebb pofán veri azt aki ilyet csinál.

Másnap lehoztuk azokat a felvételeket, amik Csányi Sándor a MOL és további Magyar maffiózók viselt dolgairól szól. A felvétel nem kapott túl nagy nyilvánosságot, és rögtön el is távolították őket a netről. A hanganyag youtubos verziója jelenleg nem érhető el Magyarországról.

10.-én az MSZP azon képmutató politikáját fikáztuk, amikor luxusjobboldalazik.

Az MSZP a luxusbaloldalra emlékezve most elkezdett luxusjobboldalazni. Egyrészt már az is szánalmas, hogy saját ötletük sincsen, másrészt pedig jó lenne egy olyan országban élni, ahol egy politikus elmehet síelni, a szóvívő, aki nap mint nap képviseli a kormányt, járhat fodrászhoz, és ezt nem tartja senki politikailag támadhatónak.

14.-én a formálódó kultúrkampfról a Heller Ágnesék elleni rágalomhadjáratról írtunk.

Biztos sokak szerint Lukács csak egy rohadt komcsi és Heller Ágnes csak egy liberális széltoló, bevallom Heller Ágnes politikai megnyilvánulásait én se kedvelem, de mint utolsó Lukács tanítvány (aki egyébként el volt hallgattatva az előző rendszer bizonyos részein), jogosan van megítélésem szerint az Akadémián. Lukács Györggyel nem kell egyetérteni, ahogy nem kell egyetérteni senkivel sem csak a tekintélye miatt, de csak azért elutasítani egy filozófiai iskola megítélését, mert alapból nem tetszik nekünk butaság. Ugyanúgy, ahogy a vélt baloldali társadalomtudományos túlsúly megfékezésére se az a mód, hogy kinyírjuk a jelenlegi tudósokat, ilyet Sztálin felé csináltak, amikor betiltották a tudományt mint burzsoá csökevényt.

Februrár 2.-án Szolidarítottunk az Egyiptomi tüntetőkkel.

Minden népnek joga van ahhoz, hogy eldöntse milyen államformában akar élni és ki legyen a vezetője. Mi kiállunk az Egyiptomi tüntetők mellett, és sose felejtjük el küzdelmüket a szabadságérért!

9.-én a közmunka programról írva jelentettük ki az éhséglázadások éve jön Magyarországon.

Pattanásig feszült a helyzet a szegénységtől sújtott kistelepüléseken. Az Orbán-kormány foglalkoztatáspolitikája miatt tízezrek veszítették el a megélhetésüket egyik napról a másikra, köszönhetően annak, hogy ötödére csökkentették az önkormányzatok által közmunkára fordítható forrásokat. Ez a legszegényebb településeket katasztrofálisan érinti.

10.-én továbbvittük a témát, és megpróbáltuk elmagyarázni miből lesz a szegénység és mért fontos, hogy kitartsunk.

Szegénynek lenni nem egyszerű. Bár sokan azt hiszik, hogy az ember akar dolgozni akkor tud, ha az ember tanulni akar alanyi jogon jár, ha az ember segélyt kap megél, ez nincsen így.

Bár tudom, hogy a szolidaritás, és az igazságosság nem túl kedvelt fogalmak manapság, de miként várhatnánk el (bár a jelenlegi közmunka rendszer elvárja), hogy valakik csak azért, mert egyrészt távol élnek Budapesttől, másrészt a szüleik aluliskolázottak voltak, harmadrészt nincs munkalehetőség a lakóhelyük környékén, rosszabb életkörülmények között éljenek mint mi?

13.-án az alkotmányos konzultációs ívről értekeztünk. Levél de minek címmel.

Ugyanakkor a népszavaztatások és a kérdezzük meg a népet nyilatkozatok fenegyereke kicsit messzebb is mehetne, mint a saját kormányzópártjára támaszkodva megszavaztatni egy tetszôleges szöveget, mindennemû kritika figyelembevétele nélkül. De ha még el is tekintünk a miniszterelnök hangulatváltozásaitól, most nem Orbán Viktornak alkotmányozunk, hanem egy egész országnak.

A Becsület napján azt kérdeztük, mért kell hagyni, hogy ez az emlékezet a szélsőjobboldalé legyen.

A Becsület napján a megemlékezôk egy része sikeresen a szélsôjobboldalra vitte el a megemlékezést, de ez nem jogi alap. Hol van ilyenkor az a liberális pesti ifjúság, aki az egyenlôségért ki szokott állni? Miért ne vehetnénk el az egésznek azt a rossz szájízû élét azzal, hogy most szervezünk Facebookon egy megemlékezést, nem csak a kurucon, ne csak a bôszmagyarok, jobboldaliak, szkinhedek tekintsék megemlékezésre méltónak 150000 értelmetlen halálát.

Február 19.-én kiálltunk a sajtószabadság tüntetés mellett és azt mondtuk mindenkinek ki kell mennie.

A magyar politikai sajtó kettéosztott: alig-alig jelenik meg benne olyan médium, ami pártsemleges lenne, és azon médiumok is, amelyek nem állnak egy-egy párt irányítása alatt, gyakran képviselnek, illetve jelentetnek meg olyan álláspontokat, amelyek függetlensége kérdéses. A sajtó pártfüggetlen részét - nem meglepő módon -gazdasági érdekcsoportok birtokolják, míg a közszolgálat a mindenkori kormány pártszócsöve, vagy az érdekeltségébe tartozik, és legtöbbször kifizetőhelyként működik. A sajtó politikai befolyásolását nem lehet egy médiatörvényben megakadályozni, hiszen senki nem fogja korlátozni saját politikai érdekét, míg a gazdasági körök érdekeit ez a törvény nem hivatott sérteni, illetve káros befolyásukat nem egy médiatörvénnyel lehet kiküszöbölni. A közszolgálati médiumok függetlenségét pedig láthatóan egyáltalán nem garantálja a törvény.

26.-án kezdetét vette a félév egyik legszomorúbb története. Az önkormányzat közölte bezárják a Tűzrakteret, számtalan cikkben  foglakoztunk a témával, kiálltunk Budapest egyik legjobb szórakozóhelye mellett, és még mindig azt mondjuk kár volt bezárni ezt a helyett lett volna más megoldás.

A hír bejelentése

Felhívás tüntetésre a Tűzraktér mellett

Furcsa közgyűlés

Március 6.-án Gyöngyöspatán jártunk és előbb egy élő közvetítést adtunk majd másnap összefoglaltuk mi történt.

A megszaporodó lopások és betörések miatt, pár helyi a Magyar gárdát hívta segítségül, akik önkéntesen, maguktól szerveződve, mint a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület járőröznek a faluban. Semmiképpen se rontva az amúgy is feszült helyzeten. A mai napra a Jobbik 2000 fős tüntetést szervez a faluba, ahol magas a rendőri készültség. Egyik bloggerünk a helyszínen van.

Április 2.-án pedig Hejőszalontán jártunk.

10.-én beszámoltunk a nyolcadik kerület önkormányzat kukázási rendelete elleni tüntetésről. A sztori tovább folytatódott egyébként a nyolcadik kerületben népszavazás lesz az ügyben.

A rendőrök (szegények), a rendeletet betartva 7 embert előállítottak kukázás egy embert folytatólagosan elkövetett kukázás, míg egy embert kukázásra való bujtogatás miatt.

19.-én robbant be a köztudatba Lázár János beszéde. A beszéd annyira szegényellenes volt, hogy mi se bírtuk ki és másnapra tüntetést szerveztünk.

31.-én arról írtunk senkit nem érdekelnek a balhézó Fidesz-es polituikusok és ez csak elterelés.

Félre ne értsen senki, nekem se Schmitt stílusa, se Deutsch Tamás indulatai nem jönnek be (L. Simon néhány becitált verse igen, de a többség nem), de sok probléma van jelenleg az országban a devizahitelesektől, a szegények üldözéséig, és sorolhatnánk tovább. Ehelyett a balos sajtó egy része faszságokon csámcsog, míg a jobboldal egy fölösleges alkotmányozással legitimálja a hatalmát, kormányzás helyett.

Áprillis 5.-én azt írtuk meg szerintünk milyenek kéne lenni egy alkotmányozásnak, a kiszivárgott Gyurcsány féle tervezet fényében.

Egy olyan társadalmi eszmecsere, amely az évek múlásával kiérlelte volna azt legkisebb közös többszöröst, ami biztosítja, hogy az állampolgárok jelentős része magáénak érezze a most szülésgyorsítással világra jövő „Alaptörvényt”. Eljuthattunk volna (már 2011-et megelőzően) egy olyan konszenzusig, ami nincsen teletűzdelve alkotmányos taposóaknákkal és nem néz szembe a magyar társadalom jelentős hányadának szuronyaival. Az út nem lett volna egyszerű, de szebb, és hosszú távon mennyivel eredményesebb lett volna. Így olyan alkotmányunk született volna, ami nem egy három hetes kérdőívezésen és titkos, senki által nem ismert dokumentumokon alapul, hanem tényleg a magyar nép akartán.

11.-én Tétényi Éva zarándoklatáról közöltünk egy beszámolót.

Tétényi Éva polgármester a bazilika előtt felolvassa nyílt levelét Orbán Viktorhoz, majd ötödmagával elmegy a parlamenthez, hogy átadja azt neki. A láthatósági mellényeink még itt is rajtunk vannak. Ez volt ugyanis az egyetlen kötelező feltétele a zarándoklaton való részvételnek: LÁTHATÓNAK LENNI. 

15.-én pedig a nagy Alkotmány elleni tüntetés hétvége elött ajánlottunk programokat.

25.-én pedig egy kedves videóval köszöntöttük az új alkotmányt.

29.-én hosszú cikkben értekeztünk az Orbán doktrínáról.

Pintér Sándor már tavaly év végén elszólta magát egy fórumon, hogy az elszegényedő társadalom miatt olyan jelenségek lesznek az országban, amelyekkel a Rendőrség nem fog tudni megbirkózni. A gyöngyöspatai balhéra válaszul most „összeesküvésezésbe” kezdett a kormány és másokra mutogat. Milyen folyamatba illeszkedik ez a kommunikáció? Erre keressük a választ.

2014 című posztunkban kimondtuk, nem lehet az a cél, hogy Orbánt váltsuk le.

Jelenleg a fő feladat a demokrácia visszaszerzésében nem a Fidesz mindenáron való leváltása, hanem a közeledés az ideális politika felé. Ha azokat hozzuk vissza 2014-ben, akik 2010-re előállították a demokrácia romlását, immunrendszerét a hatalomért módszeresen kivégezték, nem lépünk előre. Persze a nagy lehetőség nem a politikusok javítóintézetbe küldése, hanem az a folyamat ami elindult. A szakszervezetek, a civil társadalom megerősítése, az egymillión a sajtószabadságért mozgalom felbukkanása, az egyre erősödő második nyilvánosság. 

Rá kell jönnünk végre, hogy a politika mindannyiunk ügye, és a politikusokat egy dologgal lehet zsarolni, a szavazatunkkal. A szavazatunkat pedig a véleményünkkel tudjuk kifejezni a választásokon kívül. Ha pedig azt várjuk, hogy a politikusok ne csak 4 évente figyeljenek ránk, nekünk se csak 4 évente kell rájuk figyelnünk.

Május 17.-én pedig a rendvédelmi nyugdíjeinstandról irtunk.

Ez az intézkedés egyetlen egy indokként szereplő témakörre se megoldás. A csatasorba állított nyugdíjasok nem fogják javítani a közbiztonságot, nem teremtenek munkahelyet így nem javítják a foglalkoztatottságot, és hosszú távon nem oldják meg a nyugdíjrendszer problémáit.

25.-én pedig hosszú esszében értekeztünk a munkavállalói jogokról az LMP népszavazása kapcsán.

A munkavállalói jogok megvonása nem segíti a gazdaság beindulását. A cégvezetőket előbb szoktuk hallani, panaszkodni az adórendszer bonyolultságára, a különböző engedélyeztetésekre, a korrupcióra, mint a munkavállalói jogokra. Amikor Magyarország az EU élén áll a korrupciós listában, nem a munkavállalói jogok csökkentése a bizonytalanság megteremtése, a ráutaltság erősítése szünteti meg ezeket. Sőt csak ront a helyzeten. Tiszta és biztos jogszabályi keretek mellett erős dolgozói érdekképviselettel, például inkább csökkenne a fektén dolgozók száma, mint növekedne.

Márpedig a szakszervezetek szétverésével, jogaik megvonásával, a munkavállalói jogok eltörlésével nem erre indulunk el. A jelenlegi magyar munkavállalói jogok EU-s szinten is gyengének számítanak. Biztos, hogy az a jó irány, hogy ha tovább csökkentjük őket?

Mi így láttuk a Fidesz egy évét, és bevalljuk a kép nem túl pozitív.