Szövegértési problémákkal küszködő Tóta W. hisztizik, hogy nem zabálhat a plázákban jövőre. Van egy jó hírem a számára: DE.

Annyit vásárolhat jövőre is kedvenc Tescojában, amennyit csak akar. Az LMP javaslata ugyanis közel sem arról szól, amit ő vizionál. A már működő hipermarketeket nem fogják bezárni. Azonban tudni kell, hogy az olcsóságnak (már ha akció van éppen) is nagy ára van, mégpedig a helyi gazdaság elsorvadása. Ez nem ideológia megállapítás, mint amit egyesek kiáltanak, hanem a gyakorlati tényszerű tapasztalat.

Árpád meg van győződve arról, hogy ha plázában veszi meg a spanyol paradicsomot, akkor jobban jár. Az nem érdekli különösebben, hogy a megtermelt paradicsom ára hova pörög vissza. Vázoljunk fel két utat:

1. Mari néni megtermeli a parit az Alföldön, azt egy hazai szállító, Tibi, sok más Mari néni zöldségével együtt kisteherautóval beviszi Budapestre, ahonnan elkerül a Fény utcai piacra. Árpádunk lebattyog a Rózsadombról a Fény utcai piacra, mielőtt betérne a Mammutba shoppingolni. Megveszi ezt a paradicsomot Zsuzsikánál, a piacozós néninél, mert Árpádot nem érdekli, hogy kicsivel drágább (pedig sokszor nem is az, de ő így tudja...), mint a spanyol paradicsom, hiszen ő megteheti. Na most, ha ez így történik, akkor Zsuzsika, Tibi és Mari néni profitjából sok-sok Tóta W. Árpád könyvet tud vásárolni, amiből Árpádunk még több paradicsomot vehet a következő hónapban. Ha sok ilyen okos Árpád lenne az országban, akkor Mari és Tibi nem halna éhen, sőt némi megtakarításra is szert tehetnének, szociális segély helyett pedig a mezőgazdasági és szállítási iparág fejlesztésére vehetnének fel kkv-k számára biztosított támogatásokat.

2. Árpád lekommunistázza az LMP-t, leszarja hogy vannak közös érdekeink ebben az országban, és annak ellenére, hogy tudja, mindenki jobban jár azzal, ha helyi terméket vásárol helyi kereskedőtől, mégis a kicsivel - állítólag - olcsóbb paradicsomot veszi meg annál a multinál, aminek a terjeszkedése és piaci versenyelőnye azért vált lehetővé, mert példátlan adókedvezményeket kapott (ez volt ám csak az igazi piactorzítás! állami beavatkozással), olcsósága - már amikor igaz - pedig azért, mert piaci erőfölényét könnyű szerrel érvényesíthette a beszállítók felett. Így Mari nénire rárohad a paradicsom, Tibor pedig egy külföldi kamionos céghez megy sofőrnek. Mari néni gyerekei nem tudnak továbbtanulni, szociális segélyre kényszerülnek, a segélyből pedig csak a legolcsóbb árukra fogja futni, ezért elmennek a Tescoba, Árpádunk pedig megírja következő könyvét arról, hogy az állam csöcsén csüngő milliók miatt tart ott ez az ország, ahol.

Láthatjuk tehát, hogy Árpád mind a kettő lehetőséggel jól jár. És jövőre is ő dönthet, hogy hol vásárol. A "plázastop" javaslat ugyanis csak az új bevásárló központok építését szabályozza le. Az eddigi, közösségi kontroll nélküli, korrupciótól hemzsegő és gátlástalanul folytatott plázaépítési panama kora remélhetőleg lejár. A plázastop javaslat valójában nem jelent stopot, nem zárnak be egy plázát sem. Csak a 800 (százezresnél kisebb településeken 400) négyzetméteresnél nagyobb eladótérrel rendelkező még meg nem épített bevásárlóközpontokra vonatkozna, és leszabályozná a folyamatokat. Végre valahára. És addig, amíg ez a szabályozás meg nem születik, szeretne az LMP egy moratóriumot a plázaépítésre.

A két forgatókönyv közül Árpádon kívül mindenki más Magyarországon az első verzióval határozottan jobban jár. 

FIGYELEM! Paradicsom árakat kérünk kommentben a Kettős Mérce facebook üzenőfalára! Aki megy ma vásárolni, segítsen az összehasonlításban!  "Hol, mennyiért, honnan származó, 1-10-ig számozva milyen minőségű paradicsomot" láttatok?