Régen volt ilyen jó magyarnak lenni. Magyarnak lenni sok más mellett azt is jelenti, hogy együtt élni ebben az országban, a barátaiddal, az ellenségeiddel, és a honfitársaiddal. Tegnap ez a meleg méltóság mentén megvolt. Rég éreztem annyira a szabadságot a szeretet, és az együttélést ebben a városban, mint amikor 3 ezer ember mindent leszarva, a fenyegetést leszarva, a tőled 300 méterre téged utáló embert leszarva megy a városban egy mentben ami nem szól másról, csak, hogy itt vagyunk és élünk. Amikor kiintegetsz a menetből és visszaintegetnek, amikor az antifasisztákra azért kell rászólni, mert nincsenek kint a deáknál ellentüntetők, hanem kíváncsiskodók vannak és olyanok akik nem tudtak csatlakozni a felvonuláshoz. Amikor az egész Andrássy úton szeretet kapsz kívülről, az elmúlt pár év felvonulásaival ellentétben, amikor a pozitív energiákat kapod, akkor végre itthon vagy.

Ha azt a 200 embert eltűnteik, aki azzal rontja el a szombat délutánját, hogy kimegy erőszakosan tüntetni (mert transzparensekkel békésen normálisan ellen tüntetni is lehet ám) egy olyan felvonulás ellen, amiben csak a jó szándék a saját identitásosod megélése van. Tehát ha ezek az emberek nem lettek volna a városban, akkor nem is keletek volna kordonok, akkor csak egy tök jó menet lett volna, ami talán be se kerül a hírekbe.

Így viszont egy tök jó menet volt, ami bekerült a hírekbe, és sajnos nem úgy, hogy király volt végigmenni rajta, hogy sajnálhatja a politikai, nemi identitásától függetlenül bárki, aki nem vett részt rajta. A hírekbe pár hormontúltengéses magyarkodó került be, aki nem tudja azt, hogy magyarnak lenni jó, és ennél egyetlen egy dolog fontosabb, hogy jól érezd magad a bőrödben.

Ahogy énekeltük: "Éljen a magyar szabadság éljen a haza!"

Képgaléria: