Jakab Andor cikkével mindenki találkozott az elmúlt időszakban, ezért azt magyarázni nem is kell, a KKV szektor jajkiáltása atommeghajtással hasított át a magyar interneten. Nekem alapvetően nem tetszik a cikk, de egyetlen egy pont van benne, ami arra késztetett, hogy egy kis kiegészítést rakjak mellé. Az utolsó felsorolás 1-es pontja:

Én csak akkor adok majd munkát, ha:

1.      Kirúghatlak, ha akarlak.

Egy demokratikus, piacgazdaságra berendezkedő jogállamban, az állam feladata, hogy kiegyenlítse a munkavállaló és a munkáltató közötti egyenlőtlenséget. Ennek alapja, hogy bár látszatban mindenki egyenlő, minden szereplőnek megvannak a kötelezettségei és a jogai, de míg a munkáltatónak fölénye van (válogathat például a munkavállalók közül, lásd munkanélküliség), addig a munkavállaló, ha csak nem valami prémium munkát végez, ki van szolgáltatva a munkaadónak. Ezt a fölényt hivatott az állam kiegyenlíteni olyan dolgokkal, mint például a munkatörvénykönyve, vagyis a munkavállalói jogokkal. Azzal, hogy a munkáltató nem rúghat ki akkor, amikor akar.

Az emberek pedig olyan lények, akik nem nyújtanak egyenlő teljesítményt, van például személyes életük, érzelmeik, amik adott esetben javíthatnak a munkájukon, de ronthatnak is. Például egy haláleset, egy párkapcsolat vége és hasonló problémák erősen ronthatják a teljesítményt. Ezt nem kell magyarázni. Azt se kell magyarázni, hogy az emberek néha megbetegszenek, esetleg elfáradnak, ilyenkor elmennek betegszabadságra, vagy sima szabadságra. Máskor az ember szül, és mivel egy fél éves gyereket nem bíz dadára, vagy nincs rá pénze, elmegy GYES-re. Ez is az ember normális működéséhez tartozik, és speciel 10 év nagyszerű munka után, ilyenkor se szeretne éhen halni.

Robotokat pedig nem minden szakmában lehet alkalmazni, ez után pedig marad az a lehetőség, hogy a munkavállalónak vannak jogai, ami megakadályozza, hogy betegsége, átmeneti teljesítménycsökkenése, szülés, vagyis egyéb emberi funkcióinak végzése miatt ki lehessen rúgni. Vagy azt választjuk, hogy nincsenek, akkor pedig ha kirúg a barátod/barátnőd, szülsz, beteg vagy, meghal az apád, a munkáltatóra van bízva kirúg-e vagy sem, 90%-ban pedig ki fog rúgni. Utóbbi verzió persze könnyíti a munkáltató terheit, de talán megegyezhetünk abban, nem ennek kéne a könnyítésnek lennie.

A fekete leves pedig az, hogy jelenleg hiába vannak munkavállalói jogok, nagyobbrészt emellett se veszik vissza a szülő nőt és találnak lehetőséget, hogy kirúgjanak, ha beteg vagy, meghal az apád, és összetörsz. Nem is kell messzire menni ennek igazolásához, elég átmenni a munkahelyi terror blogra, és történetek százait olvashatod a témában.

Persze ott van a sokat emlegetett munkabíróság, de ne röhögtessük ki magunkat azzal, hogy azt hisszük a munkavállalónak van pénze jobb ügyvédekre, vagy a munkáltató nem fogja megtalálni a kiskaput, a törvényes indokot a kirúgásodra, egyébként pedig az emberek többsége ilyenkor hagyja a picsába. Persze lehetőségnek kell lennie és most is van, hogy a nem megfelelően teljesítő munkavállalót kirúgd.

Az is biztos, hogy a KKV szektor nincs könnyű helyzetben, de sose lesz. A vállalkozás szó már nevében tartalmazza azt az alapot, ami miatt sose lesz álom vállalkozónak lenni, a kockázatott. A vállalkozás a töke kockáztatásáról szól. Természetesen jelenleg az alapnál nagyobb, borzasztó rossz kilátásai vannak annak aki vállalkozni kezd, ezen javítani kéne, például a bürokrácia csökkentésével, adó és járulék kedvezménnyel, olcsó vállalkozó hitelekkel, munkahelyteremtési támogatással, de ne felejtsük el jelenleg az állam és a munkavállalók is nehéz helyzetben vannak, sőt a multik is megszenvedték a válságot, merthogy válság van.