Tegnap Olaszország egész területén nyolc órás általános munkabeszüntetést tartottak a szakszervezetek, a Berlusconi-kormány által tervezett megszorítások, valamint egyes munkajogok eltörlése miatt.

Rómában a legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a CGIL és egy kisebb, radikálisabb szakszervezeti unió, az USB is tüntetést jelentett be.

Mi a tüntetések idejére turistáskodást terveztünk, reggel nyolckor már készülődtünk, hogy még a sztrájk elott bejussunk a szállásunktól a belvárosba. A Termininél viszont már zárt metrókapukat találtunk. Ekkor dőlt el véglegesen, amit már addig is sejtettünk: Vatikán helyett ma szakszervezeti demonstráció lesz a program. 

Könnyen megtaláltuk a tüntetőket, vörös lufikkal és zászlókkal álltak a vasútállomás túloldalán, hangosan dudáltak és sípoltak. A CGIL ezt a tüntetést 15000 főre jelentette be, szerintünk legalább ennyi ember volt itt. Több kamionból szólt a zene, láttunk embereket vörös csillaggal meg sarló-kalapáccsal, és zöld, napocskás zászlókkal is.
 

Megkérdeztünk néhány embert, hogy miért vannak itt, mi a célja a tüntetésnek. Kiderült, hogy a tüntetést alapvetően az ellenzéki párt és az ahhoz közeli szakszervezet szervezte. Említették, hogy a munka törvénykönyvének munkaidővel kapcsolatos cikkelyét ki fogják törölni, hogy egy másik cikkely megkerülhetővé váljon, ezáltal a munkavállalók szabadságát, jogait korlátozzák.
Többen egyből azt felelték, hogy Berlusconi és a kormány ellen vannak itt. Sajnos nekünk hiányos az olasztudásunk, itt pedig foleg középkorúak voltak jelen - akiket megszólítottunk, nem tudtak jól angolul, így csak felületesen tudtunk tájékozódni. Amikor mondtam, hogy magyar vagyok, egy nő kedvesen megjegyezte hogy volt már Prágában. :D

Erős hangulatú, profin szervezett tüntetés volt, engem az európai szakszervezetek tüntetésére emlékeztetett Budapesten. Kicsit túl sok volt az egyensapka és a vörös zászló. Minket is megkínáltak egy zászlóval, még akkor is ajánlgatták, amikor mondtuk hogy magyarok vagyunk. Egy lány, akivel beszéltünk nem tudta, hogy a mellényén lévő szervezet mit is csinál. Szóval a főszervezők eléggé rányomták a profiljukat az eseményre.

Fél óra után lekanyarodtunk a tüntetés útjáról, bedobtunk egy kávét és egy paninit, és mire elértünk a Piazza Navonára, újra szembetaláltuk magunkat egy tömeggel. Egy ideig azt hittük, hogy az előző tüntetést látjuk újra, aztán megtudtuk egy fiatal sráctól, hogy itt az USB nevű, kisebb szakszervezeti liga tüntet.

Azt mondta, akik ezen vesznek részt, gyökeresen meg akarják változtatni a rendszert, a másik tüntetés résztvevői viszont lehetségesnek tartják a kormánnyal való egyezkedést. Itt a fiatalok voltak többségben, nagyon sokszínű volt a társaság. Énekeltek és skandáltak az emberek, Ska-P és "Babilon is burning" jellegű számok mentek a hangszórókból. Nagyon naprakész volt a fiú, akivel beszélgettem, ő volt az első aki megemlítette a gazdasági megszorításokat. Szerinte a baj forrása az, hogy az állam kisegítette a bankokat sok pénzzel a válság elején, most pedig az emberekkel fizettetik meg ennek az árát az EU "diktátuma" miatt.

Ezt a témát többször is hallottuk az általunk csak részekben értett beszédekben, a "franciák és németek kapitalizmusát" elég vehemensen szidták. A megoldást barátunk szerint többek közt a bankok államosítása jelentené, elvileg október elsején gyűléseket tartanak megvitatni a helyes utat. Egy idősebb úr azt mondta, hogy "mi mindig a kormány ellen vagyunk, bárki is legyen kormányon". Többen említették, hogy ez még csak a kezdet, és remélik, az október 15-ei nemzetközi tüntetések majd változást hoznak.

Amikor már jöttünk el, előkerült néhány sátor, és a rendőrökkel szemben felvertek egy kis kék sátortábort, bizonyára a madridi tüntetések szellemét megidézve.

Jó volt látni ezeket a tüntetéseket, tetszett hogy tömegesen hajlandóak tenni az emberek a jogaik védelmében. A második tüntetés lelkesedése, sokszínűsége, pozitív hangulata nagyon megfogott minket. Október 15-ei esemény egyebként Magyarországon is szerveződik "Világforradalom" néven, facebookon meg lehet őket találni.