Ahogy az index.hu is megírta, Dörner György lett az Új Színház igazgatója, kinevezését már Tarlós István is aláírta, így nyugodtan tekinthető akár végleges döntésnek is. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy a színházak, kultúrális intézmények és közfeladatot ellátó szervek élén négy évente történő személyi változások meglepnek: sajnos, ez egy hosszú ideje bevett gyakorlat az eddig hatalomra került kormánypártok eszköztárában; nem kellene így lennie, de lassan már megszoktuk/megszoktam.

Az előzményeket tekintve az eddig fennmaradt helyzet némileg meglepő: Márta István -  nem mellesleg a Művészetek Völgye alapító-főszervezője - 13 éve irányította a színházat, pártokon átívelő mandátummal. A Márta István alatti Új Színház működéséről csupán szubjektív élmények sora maradt bennem, noha el kell mondanom: a rendező úr a Művészetek Völgye körüli folyamatos siránkozás miatt eléggé ellenszenves alakká vált az években. 

Az egész helyzetben azonban mégsem az a megdöbbentő, hanem az, ahogyan Dörner György elnyerte a színház igazgató posztját. Dörner György pályázata - a linkre kattintás előtt érdemes letenni a kávét, teát a kézből és mély levegőt venni - mindenfajta szóbajöhető értékelési szempontot alulmúl. Stílusát nem lehet máshogy összefoglalni, mint a csontig benyálás művészetét a kurrens, népi romantikus nemzetieskedő kultúrdiskurzusnak.  A Művészeti Koncepció c. rész egy tizenötéves kamaszfiú gondolatai a "szocioliberális iga alatt nyögő magyarság"-ról, a globalizációról és úgy általában minden ide kapcsolható liberális fertőről. A tartalom nem meglepő, ha az ember kurucinfót vagy barikádot szemléz néhanapján, de ezzel színházigazgatói kinevezéséig jutni hajmeresztő teljesítmény.

Noha a magyar közéletben kevés károsabb dolgot ismerek az ún. megélhetési rettegőknél, de a dokumentumot olvasva akaratlanul is azok a pillanatok jutnak eszembe, amikor a nemzetszocialista Németország propagandatevékenységét vettük történelemórán. 2011-ben a hátország - az Új színház új neve ez lesz majd -, az egészséges nemzetvagy kommunista métely igazán keményen hangzanak egy kulturális szolgáltató intézethez kapcsolódó szakmai anyagban.

A szerző kijelenti, hogy "lényegében Budapestnek nincs nemzeti színháza", és kár is lenne felütni az Alföldi Róbert jó rendező-e vagy sem diskurzust, de az, hogy a szerző konkrétan semmibe veszi az 1837 óta létező magyar Nemzeti Színházat, az összes, felbecsülhetetlen kultárális értékével együtt, elég szánalmas tény. A Csurka István művészeti pártolása mellet dolgozó Dörner György a mai napon nekikezdett valami nagyon fontos lerombolásába: így a mai nap nem csupán az aradi vértanúk emléknapja vagy Steve Jobs halála miatt gyásszal teli, hanem az Új Színház romba döntésének első napja is.