Október 23. van, és ez a nap amellett, hogy arról szól nem tetszik a rendszer, és hogy 5 éve milyen súlyos jogtiprásokat követtek el, két, ezek fényében méltatlanul mellőzött ünnepet is hordoz magában. Mert a mai nap a hősöké és a köztársaságé.
1989-ben ezen a napon vált véglegessé a rendszerváltás folyamata, ezen a napon lettünk újra köztársaság.
Sokan szeretik elfelejteni, hogy rendszerváltásunk és köztársaságunk legyen bármilyen is 56-on nyugszik, azt tekinti szellemi alapjának, azt ott elindult folyamatok bevégzését hangsúlyozta minden ellenzéki párt 89-ben. Bármiféle aktuálpolitikai ítélet nélkül elmondhatjuk, 56 jó választás volt, 1956-ban tényleg példátlan egység jött létre a rákosi rendszer ellen, a malenkij robot ellen, a gulág ellen, a bebörtönzések ellen, a padlássöprések ellen, a sajtó, a vélemény szabadság eltiprása ellen, egy demokratikusabb, emberközpontúbb rendszerért. És erre büszkék kell, hogy legyünk.
Az a szabadságvágy ami ekkor volt ebben az országban, az, hogy gyakorlatilag egy teljes ország akart valami hasonlót egyszerre, igen ennek kéne 89 alapjának, és a mai köztársaságunk alapjának is lenni.
A napokban találtam egy sokat elmondó 89-es archív híradó-részletet. Ha megnézitek a videót, fel fog tűnni, a nagy közös 23.-i ellenzéki tüntetés a Székelyhimnusz éneklésével, és Tőkés László, Tőkés László skandálásal kezdődik. Ennek természetesen az akkori erdélyi események voltak az indító okai, de hol vannak a fasisztázók a térről, vagy a rémkorszakot emlegetők. 100 ezeren vannak ott, 100 ezer magyar ember aki között mindegy ki a zsidó, a cigány a határon túli magyar, vagy a piréz, akkor az számított, hogy visszaszereztük a szabadságunkat.
És ezt a közös szabadságot, közös megélést számoltuk fel szép lassan, elfelejtettük azt a hagyományt amire a köztársaságot fel kivántuk épiteni, ami lehetne a közösségünk alapja. Már 56 se 56, van “kommunista” meg “fasiszta” 56, amit egyik vagy másik tábor nem ünnepel. A hőseink se közösek már, őket is elhasználta a politika, és 56-ról senkinek sem a közös kiállás jut eszébe (az, hogy a pesti srácok mi vagyunk, nem valami egyébként történelmietlen, de annál hasznosabb pátosz, hanem a valóság), hanem az, hogy ki mit kurvaanyázott ennek kapcsán.
Pedig ez az ünnep lehetne az összetartozásunk napja amire közösen lehetnénk büszkék, hiszen a pesti srác akkoriban megrengette az egész világot, szerte a földön Magyarország neve egyenlő volt a szabadsággal.
De ezt elvesztegettük, a történelmet csupán indokként, ellenségképző szimbólumként használjuk, és már eljutott oda a magyar társadalom egy része, hogy azokkal, akik másként gondolkodnak, nem is vágyunk közös levegőre. Megmérgeződtünk, és én is már csak itthon gyújtok egy gyertyát a közös Magyarországért, a köztársaságért, a nemzetért – hiszen ez a 3 fogalom egy és ugyanaz - minden október 23.-án.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Zsebcipolla kabaréhónapja 2011.10.24. 21:10:40
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.