Görögország csődben van. Hivatalosan ugyan még nem, de már mindenki egyértelművé tette, a csőd elkerülhetetlennek látszik. Bár nemrég még megmentésről szóltak a híradások, mára egyértelmű, hogy óvatoskodás és a csőd elnapolása motiválta csak a porhintést.

A görög miniszterelnök és a görög nép európai közellenséggé lépett elő. Az ok egyszerű, népszavazást tartani arról, hogy az európai csúcson kiizzadt segítő szándékot, a fuldokló felé dobott mentőövet elkapjuk-e vagy inkább az önkéntes fulladást választjuk, - ne legyünk félrenézőek- nem túlzottan szimpatikus dolog. Főleg nem úgy, tegyük hozzá, ha a fuldoklóhoz vagyunk kötve.

A népszavazás kimenetelét illetően mindenki egyértelműnek veszi a görögök nem válaszát, amiből egyenes következményként beszélnek az esemény taglalói Görögország káoszba süllyedéséről. A következtetés minden bizonnyal helyes. Mégis.

Mégis, ha csak egy kicsit is elvonatkoztatunk a görögök iránt érzet általános európai utálat felett, akkor be kell látni, hogy a káosz elkerülésének is csak ez az egy lehetséges útja működhet. Olyan lépések sorozata elé néznek a görögök, amelyet csak legitim vezetéssel, ráadásként, a sokak szemében talán mindig is furcsán nézett demokráciákban, a nép által adott felhatalmazással rendelkező vezetés vihet végig.

A görögökre váró lépések fájdalmasak, szociális hatásuk kiszámíthatatlan, a kialakult helyzetért évtizedek politikusi generációja felelős. A politikai elitnek közösen kell felvállalni a helyzet rendezését, ha ezt nem teszik meg, akkor nincs szemernyi esély sem a káosz elkerülésére. A népszavazás rákényszeríti a politikai erőket az őszinte beszédre. Nem lehet ugyanis mellébeszélni, hiszen ha a görögök nem értik meg a helyzetük súlyosságát, akkor már semmilyen európai csúcs nem menti meg őket.

A népszavazás eszköz a görög vezetés kezében, ráadásul egy olyan eszköz, amely könnyen saját bukásukat hozza el. Ugyanakkor nem csak oka, hanem egyedüli alternatívája is lehet a görög káosznak. Bár az elemzések döntően nem ebbe az irányba mutatnak, de mégis, talán elgondolkodhatnánk, hogy a görög népszavazást, annak tekintsünk, ami, a görög nép véleménynyilvánításának saját sorsát illetően.

A politikai eliteknek is el kellene talán gondolkodniuk. Ha demokráciásat akarunk még hosszútávon játszani, akkor ideje felnőni a feladathoz. Ha elfogadjuk, hogy a nép csak rosszul tud dönteni, ha arctalan masszának, tömegnek tekintjük, akkor előbb-utóbb ki kell ábránduljunk belőle, a következmények ebben az esetben sejthetők. – Zsákbamacska átlátszó csomagolásban.

Nem arról van szó, hogy ne lenne joga megmondani Európának, hogy mire és milyen módon költse el a görög állam az összedobott pénzhegyet. Milyen intézkedéseket hozzon meg cserébe a segítségért. Európának ugyanakkor az is érdeke, hogy a görög mentőcsomag, ami igazából a fulladás milyenségét határozza meg, - lássuk be, azért ez nem túl kegyes helyzet – méltóságteljes legyen.

A görög nép népszavazásától nem kellene így rettegni. Ha a nemek győznek, akkor a kormány egyébként sem tudná lenyomni a görögök torkán az elkövetkező éveket. A görögök a nehezék, és nagyon nem tudjuk milyen mély a tó.