Ezen a héten is tárgyalja a parlament a munka törvénykönyvét. A tervezet szerint radikálisan csökkenne a pihenési idő, erősödnének a munkáltatók jogai a munkavállalókkal és a szakszervezetekkel szemben. Bár a jelenlegi szabályozás egyik félnek se kedvez, illetve mindkét fél gyakran megszegi, a munkavállalói jogok csökkentése csak látszólag hozza helyzetbe a munkáltatókat, míg a magyar gazdaság nem fog ettől elindulni a növekedési úton, hiszen a munkavállalók kiszolgáltatósága, még sehol nem hozta az általános jólét növekedését.

Az új munkatörvénykönyve szerint csökken a pihenőidő a túlórapótlék, lehetősége lesz az egyoldalú szerződés módosítására bizonyos pontokon a munkaadónak. A munkáltató dönt a szabadság kiadásának idejéről, egyoldalúan áthelyezheti az alkalmazottat másik munkakörbe. A kormány pedig a gazdasági és a munkaerő-piaci helyzet alakulása szerint akarja változtatni a minimálbért egyes szakmákban. Az új munkatörvénykönyve egyértelműen csökkenti a munkavállalók biztonságát.

A kormány láthatólag a munkáltatók terheit akarja csökkenteni, méghozzá nem ortodox módon. Azért nem ortodox módon, mert azzal mindenki tisztában van, a legnagyobb munkáltatói terheket nem a munkavállalói jogok jelentik, hanem a munka brutális adóztatása. Egy jó munkáltató is tisztában van vele, hogy a kávészünet idejének megvonása az ebédidő 20 percesre csökkentése (ahogy a tervezetben van) nem fogja növelni a dolgozó teljesítményét, így ő sem jár vele jobban, kivéve ha bérrabszolgákat akar foglalkoztatni, de ennek támogatása nem lehet kormányzati prioritás.

Azokon a helyeken ahol eddig is konszenzusban egymással megelégedve dolgoztak a munkavállalók és a munkáltatók nem lesz gond, az új munkatörvénykönyve ezekre a helyekre nem lesz hatással. Viszont ahol eddig is kizsákmányoló munka folyt, szartak a munkavállalói jogokra, ott most ezt törvényesen tehetik majd meg. Ez a törvénytervezet nem tesz semmit a jó példák megtartásáért, vagy a munkáltatók és a munkavállalók közti sokszor mesterségesen gerjesztett konfliktus felszámolásért, hanem pontosan azt gerjeszti tovább. A mindenkori kormánynak nem az a feladata, hogy válasszon a munkavállalót, vagy a munkáltatót támogatja. A mindenkori kormány feladata a konszenzus elősegítése, olyan törvényi környezet felállítása, amiben ő nem döntőbíró, hanem harmadik a másik kettő összehozásában, a munkahelyteremtésben érdekelt fél.

Természetesen nem a multi középvezetők fogják ezt megszívni, nem is a kisvállalkozások szellemi dolgozói, hanem azok a melósok, akik eddig is a főnők zsarnoksága alatt dolgoztak, a kisebb végzetséggel rendelkezők, a bolti eladók, az építőipar és a mezőgazdasági munkások. Azoknak a szakmáknak a dolgozói, ahol a főnők úgy is talál mást a holnapi napra, ha valaki nagyon ugrálna.

Mivel a Fidesz a valós problémát nem tudja megszüntetni, a munkát terhelő járulékokat, adókat, a saját maguk állttal ütötte költségvetési lyuk miatt nem tudják csökkenteni, sőt növelik az ÁFÁ-t,  ami a KKV szektor számára egyenlő a kivégzéssel. Megpróbálják lehúzni a munkavállalókon a munkáltatók terheit. Csakhogy ez nem megoldás, nem valós tehercsökkentés a KKV szektornak, és iszonyatos tehernövelés bizonyos munkavállalói rétegeknek, miközben nem tesz semmit hozzá a feketegazdaság munkavállalóinak kifehérítéséhez.

Ha a parlament elfogadja ezt a törvény annak semmi jó következménye nem lesz. A kiszolgáltatottak alól a kormány kihúzza a talajt, a KKV szektor nem kap semmi engedményt, sőt az adótörvények miatt növekednek a terhei. Egy ilyen jogfosztást nem lehet akkor meghozni, amikor így is nő a nyomás a munkavállalókon, nőnek adóterheik. A kormány megint csak a legelesettebbekbe rúg bele egyet.