A hónapokon át tartó budapesti radioaktív jód-131 kibocsátás lebukása után sokan írtak újfent a hatóságok teszetoszaságáról vagy éppen szándékos sunnyogásáról, azonban kevesen írtak arról miért is bízunk akkor bennük? Miért gondoljuk azt, hogy "tudósok" és "szakértők" majd mindent megoldanak, csak ne ugasson senki se bele a munkájukba?

Példának ott az atomenergia. Hányszor kapták meg a zöldek vagy a TASZ, hogy "Tudod-e hogyan kell üzemeltetni egy atomerőművet, nem-e? Akkor meg mit szólsz be?", sőt, az egész szektor kommunikációja azon alapul, hogy "mi tudjuk hogy mit kell csinálni, tessék minket békén hagyni, az a legjobb mindenkinek." Igen ám, de nemcsak egy Csernobil történt egy rég letűnt rendszerben vagy Fukushima a világ másik felén, hanem például 2003-ban Pakson is komoly krízisállapot volt, és miközben kifelé ment a "tudjuk a dolgunkat" üzenet, teljes fejetlenség volt atomerőműben, és utólag a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől is megkapták a magukét.

Egyedi esetek lennének ezek? Nem hinném. Az atomerőmű is olyan mint minden más munkahely: időnként elcsesznek dolgokat. Hol a tervezésnél, hol az üzemeltetésnél, hol egy vezető ad hülye utasítást, hol egy munkás nem figyel oda valamire. Normálisan ebből nincsen nagy baj, azonban néha túl sok minden történik egyszerre: 2003-ban - utólag kiderült - elfelejtettek pár dolgot a pihentetőmedencék hidrodinamikai tervezésénél, rosszul választották meg a beszállítót, valaki eltért a szabályzattól, és éppen foglalt volt egy daru úgyhogy másnapra hagyták a kiemelést, és kész lett a baj, egy hajszál mentett meg minket egy komolyabbtól. Az atomerőmű is meghibásodhat mint minden emberi alkotás legyen szó suzukiról vagy kenyérpirítóról. A kockázat része a dolognak, még ha ritkábban is romlik el az atomerőmű mint a suzuki. De hogy pontosan mennyi a baleset veszélye - nem tudjuk pontosan. Persze modelleznek különböző lehetőségeket, így kijöhet, hogy egy reaktorban egy adott évben elméletben mondjuk egy a millióhoz a sansza egy komoly balesetnek, de sajnos ez nem sokat jelent, a baleset éppen amiatt következik be amire nem számítanak, nem amiatt, amire számítanak.

A paksi atomerőműnek és az anyacég MVM-nek az utóbbi időben nem egy piszkos ügye került napvilágra, elég csak azt mondanom hogy Kocsis "Mrs." István három éven át volt vezérigazgató Pakson - és ez csak a jéghegy csúcsa. És hogy az Energia Klub évek óta pereskedik, hogy hozzák nyilvánosságra az említett üzemzavar vagy a tervezett bővítés anyagait, mindhiába, egyszerűen elszabotálják a törvényi kötelezettségeket és bírósági döntéseket. Vagyis igen: az is jelentősen javítaná a biztonságunkat, hogyha az atomerőmű nem egy korrupt szocialista nagyvállalat benyomását képét mutatná, hanem transzparenssé tenné működését, csökkentené az atomerőművön belüli vagy az "ellenőrző" hatóságokkal való egymásnak falazást, ami jellemző a szakmai közösségen belül. Ha számonkérhetőbbé válna.

Lehet-e csökkenteni a meghibásodás esélyét? Lehet, sőt, kell is! Lehet-e növelni az átláthatóságot? Lehet, sőt kell is, hiszen ez mind a biztonságot növeli, mind az adófizetők pénzének elherdálását csökkenti. Jelenleg viszont nem ezek a szempontok érvényesülnek.

De nem csak a biztonságról és a korrupcióról van szó. A bővítésnek a legnagyobb kockázata a dolog gazdasági megtérülése. Atomfizikusok tudják a legjobban, hogy mibe érdemes befektetni, ha biztonságos, olcsó, tiszta és klímabarát energiát szeretnénk? Nem hiszem, hogy csak rájuk kellene hallgatnunk, hiszen mindenkinek saját maga felé húz a keze, az atomosoknak is, a megújulósoknak is. De egy közgazdász vagy klímaszakértő se lehet teljesen "semleges", mindenki a saját világából, értékeiből, érdekeiből indul ki. A legjobb az, ha azok döntenek, akik érintettek ebben, mi állampolgárok, akik az áramot fogyasztjuk, akik kapunk a radioaktivitásból ha baj van.

Azonban egy pillanatig se szeretném lebecsülni azt a tudást és sokféle szempontot (vagyis szakértelmet, még inkább szakértelmeket), ami kell az ilyen döntésekhez és nem is beszélve a demokratikus vitakultúráról, és ezen a téren még sokat, nagyon sokat kell tanulnunk. És nem mellékesen: éppen holnap kezdődik Pécsett egy konferencia az Ökopolisz Alapítvány és a Heinrich Böll Stiftung szervezésében, ami egy jó lépés lehet ezen az úton, érdemes figyelni rá. Lehet több kérdést fog felvetni, mint amennyi választ ad. De ahhoz hogy bízni tudjunk a szakértőinkben, nem az autoriter "csakis egy"-megoldásokban kell hinni, hanem látni azokat az esetleges dilemmákat, kérdéseket, amiket elénk tárnak.