A napokban a magyar történelem megközelítésének kétféle módjára találkozhattunk példával. Az egyik a Kerényi-tárlat, amely a figuratív festészet eszközeivel akar üzenni nekünk a magyar történelemről. A másik egy történész által (Baltavári Tamás) vezetett csapat, amely a a Total War játék motorjának segítségével készítette el a mohácsi csatáról szóló videót. 

Bejárta a sajtó bugyrait a "Kerényi-kiállítás". Semmi esetre sem szeretnék abban a pózban tetszelegni, hogy megkérdőjelezzem Kerényi ízlésének minőségét, ezért a képekről több szó ne is essék: mindenki láthatja, élvezheti a képeket, tegyen mindenki belátása szerint.

Ami kicsit finnyássá tesz az ügyben, az a kiállítás megvalósításának módja és célja. Ha már a kormány szándékban áll a magyar történelem valamely szegletéről valamit a művészet nyelvén mondani, akkor biztos, hogy legjobb ezt egyetlen személy egyéni ízlésének alárendelni? Végül is van egy Művészeti Akadémia, talán mégiscsak érthetnek az ott ülők a művészethez, az ízlésük is talán árnyaltabb. 

Vajon csak a hagyományos eszközökkel lehet üzenni, üzeneteket közvetíteni? Van ugyanis egy tehetséges csapat, amely új eszközt használt a magyar történelem egyes fejezeteinek feldolgozására. Legfrissebb eredményük a mohácsi csatáról készült videó, amelyben a nagyon fontos, szimbolikus jelentőségű csatát keltették életre. Miközben lépésről lépésre bontakozik ki előttünk a mohácsi ütközet, az elegáns alámondás megfelelő mértékben súlyozza a cselekményt, elhelyezi a csatát térben és időben, miközben egyáltalán nem hivalkodó módon megkérdőjelez berögzült toposzokat, mítoszokat. 

Persze nem lehet csak a csaták alapján bemutatni egy nemzet történetét, de egy-egy sajátos beállítású festménynél, szobornál olykor még többet is tud mondani. Megfelelő útmutatással, szinkronnal a szélesebb közönség és a fiatalabb nemzedékek számára is fogyasztható módon mutatja be, teszi kézzel foghatóvá a magyar történelmet. Ráadásul a síkképernyős felület még ki is állítható.