Az MVM bemutatja az Energia 2.0-t, az MVM gratulál a Prima Primissima díjazottaknak, az MVM Élménynapot szervez, az MVM óriásplakáton emlékezet (húszméterenként), hogy az ünnep fényében is jelen van, ő minden szépet és jót támogat, nélküle megállnak az élet. Minden második busz hátán tudatják: „Elismerték energiánkat”.

Ahogy Illyés mondta: „Ott van az óvodákban, az apai tanácsban,az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; stb.” És jelen van a nem MVM-es hirdetésekben is: Demjén koncert, Bikini koncert, ha a hátsó parkolón rajzolt tengó-pályán tartott délutáni meccset hirdetnénk, valószínűleg arra is akadna pénz náluk. 

Mindez azért mégiscsak érdekes. Több okból is.

Az első az, hogy az MVM-nek semmi szüksége hirdetésekre. Egy állami monopolhelyzetben lévő cégnek nem kell magához édesgetnie a vásárlókat, hiszen nincs más választásuk, mint hogy náluk költsük a pénzünket.

A másik az, hogy állami cégről lévén szó, végül is a mi pénzünket szórja. Amit ha a feladatával kapcsolatos területeken költ, akkor jól teszi: modernizálhatná a hálózatokat, hogy a rossz hatékonyság miatt kevesebb hálózati veszteséget kelljen fizetnünk, támogathatná a megújulókat a popkoncertek helyett, megnézhetné, mi van az atomenergián kívül, vagy legalább építhetne egy vasbeton félgömb konténmentet az ősöreg paksi blokkok felé, ami már a világon mindenhol biztonsági alapkövetelmény, csak nálunk hiszik azt hogy hülyeség.

Így viszont a leépített kultúra-finanszírozás helyét veszi át az állami villamosművek.
Meg a sajtó finanszírozását. És ez a harmadik bajunk. Mert az MVM csoport – és ne kerülgessük tovább: a tulajdonában álló Paksi Atomerőmű Zrt - olyan brutális hirdetési pénzeket szór, amiket eljátszani a mai gazdasági és politikai kiszolgáltatottságban kevés médium mer. Az egyik országos napilap főszerkesztője egyenesen „fordított védelmi pénznek” nevezte a jelenséget.

Nem tudom konkrétan bizonyítani, de nyakam rá, hogy az idén nyár végén kezdődő őrült hirdetési áradás van némi összefüggésben azzal, hogy nem sokkal előbb Fukusima témája úgy eltűnt a magyar médiából, mint ha ott már semmi érdekes nem lenne. Szemben a nemzetközi sajtóval, amelyik továbbra is kiemelt figyelmet fordított a kibontakozó tanulságoknak és az újabb híreknek. Valamint összefügg azzal, hogy új lendületet vett minden idők legnagyobb húsosfazekának, az atomerőműnek élettartam-hosszabbítása, bővítése. Az egész nyári fesztiválszezont végig turnézták kamionjukkal, - szintén brutális óriásplakát-támogatással – melyen azt sulykolták, hogy az atomenergia „tiszta energia”. Holott talán pontosabb képet adhattak volna, ha az uránbányák környékén élőket kérdezték volna, Csernobil, Fukusima lakosait, vagy azokat, akik a szivárgó nukleáris hulladéklerakók környékén élnek.

Az atomenergiával amúgy is elképesztő mennyiségű probléma van, a rossz gazdaságossági mutatóktól kezdve a technológiai, finanszírozási hiányosságokon át az XXL-es korrupcióig (Kocsis, Baji Csaba). Csupa olyan téma, amik helyett a lapoknak mással kell foglalkozni.
Így az MVM támogatja a zsákbafutást, a lepényevést, de nem támogatja a megújulókat, nem támogatja az energiahatékonyságot. Valamint enyhén szólva nem támogatja, hogy tudjuk, kikre költi a pénzünket, meg mi történik Pakson.

De azt is támogatja még, aki ezt a sok óriásplakátot birtokolja, gondolom egy bizonyos S. Lajost, Orbán Viktor egykori kollégiumi szobatársát.