Minap ezzel találkoztam a Milla Facebook-falán:

Köszönjük Dr. Schmitt Pálnak, hogy áldozatos munkájával hozzájárult a Magyarországon szerzett tudományos fokozatok nemzetközi versenyképességének lenullázásához!

Ezt meg Youtube-on lőttem:

Akit felháborít a plágiumbotrány és nem akar Bayer Zsolttal és Széles Gáborral sétálgatni, az jöjjön a várba! 2012. január 21. szombat 16.00! Keresed a facebookon a köztársaság barátait!

Az ATV adásában meg Filippov Gábor politikai elemző megemlékezik arról, hogy az elnöki dolgozat egyik jeles bírálója, mikor ő tanítványa* volt, formai követelmények terén micsoda pedantériával alázta a központozás tudományában járatlanabb hallgatóit. Majd kicsit később, mikor Ungvári Tamás éppen erre hivatkozva pedzegeti a szakmai felelősség** kérdését, gyorsan védelmezően közbevág, mondván, nem neki akart rosszat. Azaz nehogy rajta legyen elverve a por az államfő helyett.

Mitgadás, a legérdekesebb mégiscsak a Felséges Kétharmad részéről érkező legyintéssel vegyes tikkes pokerface. Mintha április elseje volna: szóba sem kerül a jó hírnév, a becsületsértés, többmillás sajtóvétség, a HVG kitiltása az Szentkorona országaiból. Valahogy senki nem kiált bíróság után, és tuti nem azért, mert nem állná ki az elnök úr irománya az istenítéletet, hanem mert a pör legfelsőbb méltóságán aluli lenne. Makulátlanságában nem hinni röhej, egyszerűen hazafiatlanság, abszurdum, eretnekség. Dr. Schmittet majd megítéli az utókor, ha fel lesz oldva az összes rá vonatkozó iratról a titkosítás, az ajkakról meg a súlyos fideszes eskü. Majd ha utcákat neveznek el róla, ahol a hálás nép minden alkotmányos nevenapján meghajol a szobra előtt. No akkor majd elő lehet kotorni a terhelő adatokat, már ha lesz az a gusztustalan sajtóhiéna, akit lázba hoz ez az egész. A régi rómaiak is úgy tartották, hogy Juppiternek mindent szabad az ökörhöz képest. Hát nem emlékszünk? "Akinek semmije nincs, az annyit is ér" - no hát fordítva is igaz. Noblesse oblige helyett édes a hübrisz. De erre még visszatérnék.

Az ellenoldal, értsd: a randa, liberális, nagyképű értelmiség jobb időket is látott szalonfolyóiratában, a Narancsban, Kálmán C. György alaposabban járja körül a kását. Szerinte az hajtotta Pali bácsit, hogy ebben a sznob országban kell a papír, mert az belépő a tudományos életbe. Ez érthetően felháborítja, hiszen ezzel népszerű elnökünk teljesítménye - pro papírforma - egyenértékűvé vált aktív kutatókéval. Nos, szvsz, a Millásokhoz hasonló, sértődött végkövetkeztetésre jut. Érthető a megbánottt önérzet: tart még a (második) filozófus-ügy, és a filozófiai intézeti purparlék hullámai sem biztos, hogy végleg elcsitultak. Az akadémiai kutatószférának úgy kellett ez a botrány, mint szénanáthásnak a parlagfű-bokréta. Az hiányzik, hogy a magyar mccarthyzmus inkvizíciós lendülettel a doktorandusz képzést kezdje pellengérre állítani. 

Valójában a Schmitt-afférnak tudományos presztízsromboló ereje rendkívül csekély - közéleti-politikai rákkeltő hatása viszont gyilkos. Pontosan azért, mert Schmitt úr sohasem akart ezzel a címmel tudományos hódításokat elérni. Legalább is eddig nem. Az ő expanziós céljaitól meglehetősen távol volt a professzorság. Olimpikon volt, nem halvérű ideológus. Tutira ment: közgáz, sportdiplomácia, külügyi pálya, reprezentáció, politikai mamelukszerep, biztos lábú íróasztal, luxus, vastag boríték, hosszú fizetésszalag, jól csengő titulus - azaz fény, buli, haverok, narancsfanta. Biztos vagyok benne, hogy az Emberek embere*** nagyvonalúan átengedi az akadémiai karrier vívópástját Kálmán C. Györgynek. Számára a doktori titulus amolyan dekorációs elem, protokolláris kellék. Barokkos hivatalnoknemesi rang remineszcenciája. Egy vívóbajnoki ritterség sajátságosan megkésett donquijotizmusa.

A védőbeszédek fő érvelése az, hogy az államfő mögött dafke van teljesítmény: lerakott az asztalra egy csomó érmet. A sportolók tragédija, hogy mire 30-35 évesen kiöregednek a versenysportból, egész fiatalon vége a karrierjüknek. Ezzel szemben kortársaik, életük delére érve, éppen akkor kezdenek beérni. Miközben nemzetük dicsőségéért küzdöttek, erre ment el ifjúságuk java, tették kockára testi épségüket, méghozzá éles versenyben, stresszes teljesítménykényszerben - eladdig mások a privát dicsőségük jószágait gyüjtögették, sokkal csendesebb körülmények között, kényelmesebben, szabadabb időbeosztásban. Ezért a hendikepért cserébe igazán kijár egy kis kompenzáció. Csúnyán fogalmazva: az a doktori cím senkitől nem lopódott el, az kérem ki volt érdemelve. Aki úgy érzi, hogy a sporttudomány a magyar doktori képzések húzóágazata, abban lehetőségek vannak, az a mi nemzeti intellektuális csodafegyverünk, akkor hajrá, vesse bele magát. Biztos maradt Pali bácsi után kutatnivaló téma... De félre a tréfát: valami az súgja, hogy nem fog kitörni a tudományos aranyláz a sportdiszciplína kalandokkal kecsegtető, tejjel-mézzel folyó igértetföldjén.

A teljesítmény tehát a múlt, most itt a megérdemelt pihenés ideje. Schmitt Pál elnöki pozíciójának a lényege a taoista nem-cselekvés. Ő a kétharmados diktatúra joviális főpapja. A versenyharcban megfáradt dolgos Kéz, ami beszenteli az oktrojált tőrvényeket (eh ez most szóvicc akart lenni), és a pihent Ész, ami kételyeivel nem gátolja az áldó tollsercegést. Lám, a nevét még nem tévesztette el. Sch.P. az új alkotmánynak készült: a 3 és feledik köztársaság kedves csokitélapója. Jóváhagyó aláírásokban létezik csupán, fizikai megjelenésétől, mondanivalójától nyugodtan eltekinthetünk, elegendő hinni a létezésében: a kedves doktorbácsi, aki a Sándor-palotában mosolyog, aláír és pötyög a zongoráján, mesebeli kertecskéjében pedig szárnyat igéz a (vad)malacnak. XVI. Lajost gúnyolták uralkodása alkonyán Monsieur Vétonak - szeretett elnökünk a kétszázvalahány törvény csont nélküli ratifikálásával kiérdemli a jól csengő Doktor Dobzse nicket. A botrány óta tudjuk, hogy miféle zsarolási potenciál tette engedelmes játékszerré, alkalmassá a láthatatlan államelnöki posztra. Ő jót akar. Nem tehet róla, hogy nem érdeklik a keze alá tolt joganyagok. A képviselők elolvasták és megszavazták. Ő megbízik bennük, mert az emeberek alapvetően jók: lám, most közkegyelmeztek meg a csintalankodó ellenzéknek. Amit meg ők sem olvastak el, azokkal pláne nem kell foglalkozni. Istenem, és még tőle irigylik a doktorságot.

Szóval - hölgyeim és uraim, demokraták az értelem határain innen és túl! - amondó vagyok, hogy Schmitt Pál ügye nem tudományos kérdés. Kálmán C. Györgynek és minden elemzőnek azt tanácsolom, hogy a szakértelmiséget tessék mindenkin számonkérni, csak ne az Emberek elsején. Például tessék azt firtatni, hogy ha a dolgozat ítészei a szerző/fordító alkalmazottai voltak, az teljesen váletlenül nem összeférhetetlenség-e egy pöttyet? Hogyan lehetséges az, hogy az egyetemen ez senkinek nem tűnt fel? Aztán azt is, hogy vajon az uram-bátyámos korrupció teljesen véletlenül nem járja-é át néhanap jeges lehelletével az akadémikus világ dicső tornácait? Vajon egy jövőbeli régész nem akadna-e hasonló szövegegyezésre más értekezésben is? Na persze nem feltétlenül ennyire egyértelműen, hanem elegánsabb intertextualitásokban. Nem fordult-e elő, hogy kies hazánkban kevéssé ismert, de Nyugaton már publikált téma, pongyola hivatkozással, magyar néven újrahasznosult, természetesen, csakis az ismeretterjesztés nemes céljai érdekében?

Félreértés ne essék: az államfői trónt is tessenek közben szorgosan rugdalni. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha most az Új Ellenállás idején - nagyon helyesen - a rothadó politikai elitekről, kollektív felelősségről, elrozsdásodott demokráciáról beszélünk, akkor nem ártana ezt az ügyet jó alaposan kivesézni, s mindezt extrapolálni a politikán túli terrénumokra. Mert kicsiben benne van a mi univerzumunk: az abszurditásig elvitt lojalitás, a törtető karrierizmus, a félfeudális hivatástudat, a minden demokratikus normát felülíró hatalmi szempontok. Igen, jól tetszettek érteni: mindezeket a szépségeket nem varrom egyedül Schmitt Pál nyakába. Ő csak remekül elboldogult a kiskapuk világában. Azok ülnek benne ebben a szarban nyakig, akik ezt tökéletes nyugalommal elviselik. Akiknek erre az egészre alig rebben a szeme. Talán azért, mert eszébe jut a saját története, hogy ilyen 'megvakarom a hátad, aztán te vakarod az én hátam' típusú alkuk pókhálója vesz körül minket. Hogy semmi se számít, csak a látszat...

--------------
Lábjegyzetek:

*    Csak reméljük, e vallomásból nem származik szakmai hátránya
**  Kutatásaim azt igazolják, hogy ez a fogalom, ahányan használják ebben az országban, annyiféle jelentésárnyalata van, és csak az alany kijelölésében van pillanatnyi viharos egyetértés az élesebb szemantikai frontvonalak mögötti lövészárkokban.
*** Felhívom a figyelmet egy érdekes filológiai körülményre, ugyanis ez tkp. hebraizmus: ugyebár a bibliai Énekek éneke azt jelenti Legfelsőbb ének, az ókorban használt királyok királya cím pedig legfelsőbb király. Tehát ezek mintájára az Emberek embere epitheton ornans eredetileg demokratikusnak szánt értelmével homlokegyenest ellentétes - übermensch - jelentést kapna a Bibliában.

P.s.
Testvéreim a balkánozásban! Brékin nyúz! Romániában 3 napja képesek tüntetni mind a kormány, mind a kormányukon keresztül a sokadik IMF-megszorítócsomag ellen. Ja és nem utolsósorban a saját államfőjük lemondását is követeli, egy nem is román nemzetiségű államtitkárral szemben. Sehol náci zászlók, sehol egy leginoárius egyenruha, sehol egy vissza Moldáviát, Budzsákot és Besszarábiát skandáló tömeg, sehol másfél millás nagy zenei színpad, meg pátoszos "civil" szónokok. Úgy tűnik leszarják az erőszakmentességet: nem simogatják meg a rendszer fizetett rendőreinek buksifejét. Mondom, elmaradott balkáni ország...

egyik, másik