Mára virradóra, kevesebb, mint egy hónappal a jelentkezési határidő lejárta előtt napvilágot láttak a felsőoktatási keretszámok. Ennek egyik érdekessége, hogy a világon csak itt, csak nálunk, maga a Miniszterelnök döntött a nemzet fiataljainak jövőjéről. Hogy ez összefügg-e Dux László, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár lemondásával, azt nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy világviszonylatban ritkaság számba megy, hogy erről egyetlen, neves, ám polihisztor személy határozott.

Az új szóhasználat szerint az ösztöndíjas – eddig államilag támogatottnak hívott – hallgatói férőhelyek száma mintegy 40%-al csökken, vagyis a tavalyi 53 500 helyett idén csupán 34 ezer hallgató tanulhat ingyen. Emellett bevezetésre került egy új, forradalmi nevén részösztöndíjas – magyarul fél tandíjas - képzési forma is, melynek 50 százalékát állja az állam. Ezt 15 500 főben maximalizálták és csak az állam által preferált szakokra dolgozták ki. Az önköltséges képzésért a hallgatónak nagyjából a jelenlegi költségtérítés dupláját kell fizetniük.

A hivatalos propaganda szerint növelték az államilag támogatott férőhelyek számát, azonban a valóságban ez csak úgy igaz, ha az ösztöndíjas – tandíjmentes – és a részösztöndíjas – fél tandíjas – keretszámokat összeadjuk, ami ugyebár nem jelent teljes mentességet a fél tandíj kifizetése alól.

A friss keretszámokat elnézve látható, hogy még a műszaki és természettudományos képzésben is csökkent a tandíjmentes férőhelyek száma, pedig az oktatási tárca e területekkel példálózott, amikor a piaci igényeknek való megfelelésről beszélt. A gazdaságtudományi és jogászképzés szétbombázásával azonban betartották az „ígéretüket”. Szegeden például ezeken a karokon nem is indíthatnak államilag támogatott képzéseket, kizárólag tandíjas hallgatókat vehetnek fel. Emellett drasztikusan csökken a tandíjmentes férőhelyek száma a bölcsész és társadalomtudományi szakokon is.

A Kormány a tandíjasok kompenzálására kitalálta a Diákhitel II. hitelezési formát, melynek keretében – a jelenleg évi félmillió forinttal szemben – évente 1,2 millió forint igényelhető. Ez a konstrukció azonban kötött felhasználású, azaz nem a hallgató, hanem az egyetem számára utalja az állam. Ez, amellett, hogy kevesek fogják igénybe venni, mivel 5 millió forintos adósággal indulna frissdiplomás életük, az államháztartásra nézve igazi „időzített bomba”. Hiszen a Diákhitel 2. teljes költségvetési mérlege éves szinten akár 60-80 milliárd forint pluszkiadást okozhat az államnak, miközben a Széll Kálmán-tervben a felsőoktatás reformjától – szűkítésétől – 48 milliárd forint megtakarítást reméltek.

A tárca továbbá azokra is gondolt, akiknek a szűkítés ellenére is sikerült bejutniuk egyes tandíjmentes szakokra. Nekik ugyanis a Kormány megtiltja, hogy külföldre menjenek mindaddig, amíg ösztöndíjukat – ennyi erővel nevezhetnénk kölcsönnek is – vissza nem fizették. Ma kiderült az is, hogy– a röghözkötés akár 12 évig is tarthat.

Mi várható ettől a reformtól? Az „Orbán-hatás”, a hallgatói kivándorlás biztosan. Ausztriában ugyanis nincs tandíj, így középiskolások sokasága választhatja inkább a külföldön tanulás lehetőségét. Nem önszántából, hanem azért, mert rá van kényszerítve, mivel a Kormány tévképzeteire hagyatkozva szétbombázza a felsőoktatást, holott adatokkal igazolható, hogy a diploma csökkenti a munkanélkülivé válás veszélyét és bérelőnyt is jelent.

Mindemellett a pontos felvételi eljárásról sem lehet tudni semmit, csak azt, hogy az oktatási tárca önkényesen előre meghatározhatja, hogy egyes intézmények képzési területenként, vagy szakonként hány államilag támogatott hallgatót vehetnek fel. Ezt kézi vezérlésnek hívják.

Mindez a fiatalok jövőképét legalább annyira kiszámíthatóvá teszi, mintha egy aknamezőn lépkednének. A Kormány jövőképe azonban mindebből sejthető: lebombázni a társadalmi felemelkedés csatornáit, hogy olyan széles réteget termeljen, mely kiszolgálja a maradék, önmagát újratermelő, zárt, ám kormánypropaganda-szagúan családias elitet.