Fotó: Járdány Bence forrás: Facebook.com/nepszavazas2012

Nem ragozom túl, mert néhány tárgyi tévedéstől eltekintve rendben van az Index cikke. Mindenkinek jogában áll szeretni Parragh Lászlót. És hinni a kapitalizmusban.Itt van például ez a mondat: „Elvben a munkajogi szabályok lazítása – ha a munkáltatók könnyebben és szabadabban hozhatnak létre, későbbi túlzott megkötésektől való félelem nélkül munkahelyeket – hozzájárulhat mindkét probléma enyhítéséhez, de kétségtelenül önmagukban nem hozhatnak csodát, és kényelmetlenebbé teszi a dolgozók, főleg a szegényebb rétegek életét.” – alá is írom, azzal, hogy az elvileg szót dőlttel kéne írni. Elvileg.

De azért azt szögezzük le, a cikkben ajnározott német Agenda 2010 egyáltalán nem változtatta meg a fizetett szabadságra vonatkozó szabályokat. Nem ettől gördülnek le a mercik még nagyobb robajjal a gyártósorról. A német szövetségi szabadságtörvény (!) 7§-a szerint a munkaadóé az utolsó szó, de köteles a munkavállaló kívánságát figyelembe venni. Ha Magyarországon is ez lenne a gyakorlat, nem volna gond.

A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát valóban lecsökkentették a németek. (Az összegről direkt nem írok!). A felelőtlenül antikapitalista LMP azt szeretné, hogy ez az időtartam – bizonyos feltételek teljesülése esetén! – 3 helyett újra 9 hónap lehessen. Schröder, a mintaszoclib 12 (tizenkét !) hónapra csökkentette. Persze nem mindenkinek… Az 55 fölöttieknek 32-ről 18 hónapra.

Az azért árulkodó, hogy a cikk egy szót sem ejt a tankötelezettségről. Meg sem próbál érvelni a 18-as korhatár ellen. Csak azt az abszurd tézist fogalmazza meg, hogy „a tudásra és kutatásra alapuló előző nagy EU-s gazdaságélénkítő stratégia (a lisszaboni stratégia) megbukott”. Mintha azért bukott volna meg, mert hibás volt, és nem azért, mert nem hajtották végre!

A német próbaidő tartama 6 hónap. A francia: munkásoknak 2, technikusoknak 4, vezetőknek 6. S ez szigorú feltételekkel egyszer megújítható. Csak hát az a fránya hun rögvalóság! Tegnap mesélte valaki: a barátnője egy hipermarket pénztárosaként dolgozott – mivel próbaidőn volt, a karácsonyi bevásárlási láz után egyből kirúgták. Nem azért mert nem felelt meg, hanem mert januárban már kevesebb pénztáros is elég. Ezt hívják kiszolgáltatottságnak. Lehet szeretni. S akinek a német szabályozás az irányadó, a hosszabb próbaidőtől remél munkahelyeket: erre a kérdésre szavazzon majd nemmel.

Eröss G.