Pár hete jött az MTI hír, hogy Németország a nagy hideg miatt arra készül, hogy újraindítsa a fukusimai katasztrófa után leállított öreg atomerőműveit. Az indok „nyilvánvaló”: a hidegben megnőtt az energiaigény, és az csak atommal látható el. Vizuális természetűek már látták is maguk előtt a hidegben didergő kisgyerekeket, az áramhiány miatt két emelet között megállt liftben fagyoskodókat, és a mindezt közönyösen néző, csak a jegesmedvékkel törődő, az országot vasmarokkal szorongató környezetvédőket. Amit nem láttak, egy hatalmas, kedves, hápogó vízimadár. A kacsa.

Az atomerőművek újraindítása fel sem merült, két nyomós okból. Az egyik, hogy a németek törvény erejével rögzítették a kapcsolókat az OFF állapotban. A másik, hogy az atomerőmű nem porszívó, amit csak úgy ki és be lehet kapcsolni, újraindításuk fizikai képtelenség lett volna. Amin a hír alapulhatott, az hőt is termelő, úgy nevezett „hideg tartalék” olaj és szénerőművek nagyobb igénybe vétele Németország déli részén. Ami egy teljesen rutin művelet, egy évben több tucatszor kapcsolják be őket a kisegítő termelésre.

Egyébként amikor elterjed a médiában, hogy a megújulókra átálló Németország kvázi elbukott, és vissza kell kullognia a jó kis atomerőművekhez, akkor a valóságban az történt, hogy a német napelemek annyi áramot termeltek, hogy Németország segítette ki a fölös árammal a legnagyobb atomos Franciaországot. Ezekben a téli napokban a napelemek tíz nagy atomreaktornyi áramot, a szélerőművek pedig tizenegy reaktornyi áramot termeltek.

Hopszi.

De ez már nem jött le szinte sehol.