2012 április 3-án jelent meg Simon Gergelynek blogunkon, A Miniszter félrenéz címmel cikke. A cikk után a Tatai Környezetvédelmi Zrt. válaszlehetőséget kért blogunktól aminek helyt is adunk, illetve közöljük a Greenpeace és Simon Gergely visszontválaszát. Érdekes téma, érdekes megállapítások, olvassátok el őket.
Válasz a Greenpeace téves állításaira
Először kezdjük azzal, hogy a cikk illusztrálására használt fotó nem Almásfüzitőn, hanem Kolontáron készült. Almásfüzitőn ilyen kép soha nem is készülhetne, hiszen ott (ellentétben a kolontári tározókkal) a vörösiszap már rég kiszáradt, szilárd állapotban van, a tetejükön teherautók és más nehézgépek közlekednek. A kolontári kép csupán ijesztgetésre jó és arra, hogy a tájékozatlan olvasóban félelmet keltsen.
Legutóbb 2011 őszén rendelt el Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter átfogó vizsgálatot a Tatai Környezetvédelmi Zrt. engedélye, az almásfüzitői VII-es számú vörösiszap-tározó kapcsán. A vizsgálatot a környezetvédelmi felügyelőség és a katasztrófavédelem folytatta le. A vizsgálat minden tekintetben rendben talált mindent. Az ellenőrzés megállapításai két hónapja publikusak a parlament honlapján, így nem igaz a Greenpeace vádja, hogy az elrendelt átfogó vizsgálatról nem született hivatalos tájékoztatás.
Az almásfüzitői vörösiszap-tározók lefedését végző Tatai Környezetvédelmi Zrt. csaknem három évtizedes működése során minden hazai és uniós jogszabályt betartott. Tevékenységét a környezetvédelmi felügyelőség által legutóbb 2010-ben megújított egységes környezetvédelmi engedélye alapján végzi. Az elmúlt másfél évben – a sajnálatos kolontári tragédia után – a legkülönbözőbb hatóságok több mint 20 vizsgálatot tartottak és minden alkalommal rendben találtak mindent.
A cég legutóbb 2010-ben megújított engedélye keretében soha nem rakott le galvániszapot a tározók területére.
A számok, mennyiségek megtévesztő, hangulatkeltő használata jellemző a Greenpeace vitastílusára. Nyilvános adat, hogy a Tatai Környezetvédelmi Zrt. évente valójában az engedélyben megadott hulladékmennyiség töredékét veszi át kezelésre. Ugyanígy, a cég, hasonlóan többi magyarországi konkurenséhez, jellemzően 20-30 féle hulladékból készít biodegradációs eljárással ipari komposztot.
Nem igaz az sem, hogy a VII-es tározó szivárog. Az egykori almásfüzitői timföldgyár több évtizedig szennyezte a környéket és a talajvizet. A gyár 1997-es leállása óta, köszönhetően a Tatai Környezetvédelmi Zrt. tevékenységének, azaz a tározók lefedésének és a tározók környezetének rendbe tételének, a környéken a szálló por mennyisége jelentősen, messze a határérték alá, a talajvíz szennyezettsége pedig a felére csökkent, és mindkét érték folyamatosan javuló tendenciát mutat – ezt még a Greenpeace is kitette a honlapjára.
A tározók lefedésére alkalmazott technológiáról a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutatóintézete és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakmai tanulmánya is azt állapította meg, hogy a jelenleg elérhető legjobb technológia, korszerű, az EU-ban és világszerte elfogadott, ajánlott és alkalmazott hulladékkezelési gyakorlat. A Greenpeace által felkért osztrák szakértő soha nem járt a tározón és soha nem kért információkat a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-től a tevékenységgel kapcsolatban.
A Greenpeace a többi között talajjal történő fedést javasol. Ez általában alkalmazható kisebb tározók esetén. Az ehhez a területhez szükséges 5 millió tonna földet más helyről kéne elvenni, amellyel egy újabb hatalmas tájseb keletkezne az országban.
A Greenpeace a Tatai Környezetvédelmi Zrt. engedélyének jogszerűségét is firtatja. Az általuk megrendelt tanulmányok a megrendelő Greenpeace feltételezéséből indulnak ki. Az első, korábbi anyagban a szerző jelzi, hogy a megrendelője által átadott anyagokból tájékozódott, így azokra kiterjedően tud véleményt alkotni.
A másik, később készült elemzés már nem is támadja az alkalmazott technológiát, az engedély kiadása körül vél hiányosságokat felfedezni. A neves és általunk is tisztelt szakértő valószínűleg információhiány miatt jutott téves következtetésekre: a hiányolt dokumentumok mindegyike megtalálható a felügyelőségen. Ha a Greenpeace részéről bárki vette volna a fáradságot, és megnézte volna ezeket az anyagokat, akkor nem hozták volna ilyen kellemetlen helyzetbe a szaktekintélyt.
Számunkra az a legfontosabb, hogy a folyamatos és sokoldalú hatósági ellenőrzések során mindent rendben találnak a legkülönbözőbb hatóságok. EU konform engedély birtokában, a tudományos akadémia és több egyetem által elismert technológiával dolgozunk, a környéken élők figyelik és hasznosnak tartják a munkánkat. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb minden érdeklődő számára egyértelmű lesz: a Tatai Környezetvédelmi Zrt. munkája következtében Almásfüzitőn az egykor halott táj újra életre kelt.
A támadások irányultsága kapcsán talán joggal merül fel a kérdés, hogy a Greenpeace vajon milyen megfontolásból kérdőjelezi meg a magyar szakhatóságok, minisztériumok, a tudományos akadémia és a vezető egyetemek kutatásait, tanulmányait, vajon miért azt a külföldi szakértőt alkalmazza, akinek az egyeteme évente jelentős támogatást kap a Tatai Környezetvédelmi Zrt. egyik legnagyobb konkurensétől?
A választ tippelje meg mindenki maga.
Cseszregi Róbert, szóvivő, Tatai Környezetvédelmi Zrt.
A Greenpeaces szerző megjegyzései
A Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) szóvivője által jegyzett cikk nem cáfolta a Greenpeace állításait, hanem csúsztatásokkal, ferdítésekkel próbálta igaztalannak beállítani a Greenpeace állításait. Jó példa erre, hogy azt írják, hogy „A cég legutóbb 2010-ben megújított engedélye keretében soha nem rakott le galvániszapot a tározók területére." Ez a mondat olyan, mintha a Greepeace állítását cáfolná, pedig a cikkünkből egyértelmű[1], hogy galvániszapot a pár évvel korábban tettek le, amit nem is cáfol a cég.
A válaszcikk a tényeket irreleváns adatokkal, személyeskedéssel fedi el: " A számok, mennyiségek megtévesztő, hangulatkeltő használata jellemző a Greenpeace vitastílusára. Nyilvános adat, hogy a Tatai Környezetvédelmi Zrt. évente valójában az engedélyben megadott hulladékmennyiség töredékét veszi át kezelésre. Ugyanígy, a cég, hasonlóan többi magyarországi konkurenséhez, jellemzően 20-30 féle hulladékból készít biodegradációs eljárással ipari komposztot."
Miért van engedélyük több mint 400 féle hulladék ezen belül több mint 160 féle veszélyes hulladékból évi 132 ezer tonna átvételére, ha eszük ágában sincs ilyet csinálni? Tévedésből, esetleg a hangulatkeltés kedvéért kértek ilyen engedélyt? Veszélyes hulladékból egyébként átvették az engedélyben megadottt mennyiség két-harmadát a 2010-es adat szerint[2], amit talán túlzás lenne a megengedett töredékének nevezni. Az, hogy szerintük csupán 20-30 féle hulladékból készítenek komposztot nem releváns információ, hisz az számít, hogy lebomlik-e nem veszélyes anyaggá a hulladék és hogy tesznek-e nem lebomló veszélyes anyagokat a komposztba. A TKV Zrt. pedig a fellelhető szerződései alapján bőven vesz át nem lebontható nehézfémekkel szennyezett hulladékot, ami logikus is, hiszen minél „problémásabb” egy anyag, annál többet pénzt lehet kapni az átvételével.
A cikk szerint "Nem igaz az sem, hogy a VII-es tározó szivárog", ehhez képest a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága által tartott meghallgatás során a felügyelőség vezetője is elmondta, hogy a tározók szennyezik a talajvizet. Két, a környezetvédelmi hatóságtól származó idézet, mely alátámasztja a tározók szivárgását[3].
A cég rendszeresen hangoztatja, hogy a TKV Zrt-vel együttműködő MTA Talajtani Kutatóintézet tanulmánya szerint az almásfüzitői technika “a jelenleg elérhető legjobb technológia, korszerű, az EU-ban és világszerte elfogadott, ajánlott és alkalmazott hulladékkezelési gyakorlat.” Ezen állítással csak annyi a probléma, hogy az EU sajnos nem tud róla, hogy ezt a legjobb elérhető technikának tartaná, illetve ajánlaná. Az EU régóta nyilván tartja sőt igyekszik is kötelezővé tenni a legjobb elérhető technikákat (Best Available Technique, BAT). A hulladék komposztálásra is létezik legjobb elérhető technika, ám az köszönőviszonyban sincs a TKV almásfüzitői technológiájától. Ezért is állapították meg az környezetjogászok a TKV engedélyének szabálytalanságát[4]. Azért mert a cég kutatásaiban résztvevő szakértő ezt állítja, még nem lesz a technika BAT, ráadásul az eredeti cikkben szerepel, hogy az EU hazánkban is hatályos Hulladék Keretirányelve már nem is engedné ezen technikát. Azaz az EU nem ajánlja, hanem gyakorlatilag tiltja.
"A Greenpeace a többi között talajjal történő fedést javasol. ... Az ehhez a területhez szükséges 5 millió tonna földet más helyről kéne elvenni, amellyel egy újabb hatalmas tájseb keletkezne az országban. " A cikkben a Greenpeace agyaggal, földdel és inert hulladékokkal való fedést javasol, ebből kiragadva egyet az nem cáfolja a GP érceit, csak hangulatkeltés a zöldek ellen. Azért az látszik, hogyha valakinek tényleg egy vörösiszap tároló lefedése a célja, az nem feltétlenül vesz évtizedeket igénybe. A száraz technológiára átállt ajkai timföldgyár tárolójának lefedését, rekultivációját most pár hónap alatt elvégzik[5].
Bándi professzor tanulmányával kapcsolatosan azt írja a cég szóvivője, hogy "A neves és általunk is tisztelt szakértő valószínűleg információhiány miatt jutott téves következtetésekre: a hiányolt dokumentumok mindegyike megtalálható a felügyelőségen. Ha a Greenpeace részéről bárki vette volna a fáradságot, és megnézte volna ezeket az anyagokat, akkor nem hozták volna ilyen kellemetlen helyzetbe a szaktekintélyt. " A konkrétum nélküli célozgatás alapján csak tippelni tudunk, hogy itt arra gondol a cég, hogy Bándi professzor tanulmánya szerint szabálytalan az engedély, mert nem szerepel benne a Natura 2000 területre gyakorolt hatás vizsgálat[6]. Ha létezik is ilyen tanulmány, az nem cáfolja azt a tényt, hogy az engedély nem felel meg a hatályos előírásoknak, miszerint az engedélynek ki kell térnie a környező Natura 2000 természetvédelmi területre gyakorolt hatásra. Ha létezik vagy azóta csináltak egy ilyen papírt, az még nem teszi szabályszerűvé az engedélyt.
A válaszcikk befejezése, megint csak méltatlan vádaskodás. Nehezen gondolhatja bárki, hogy az a tény, hogy a nemzetközi Greenpeace külföldi szakértőket alkalmaz, az bármilyen elfogultságot jelentene. A Greenpeace által felkért nemzetközi hulladékos igazságügyi szakértőt több módon is próbálja hitelteleníteni a cég. Egyfelől szerintük soha nem járt a tározón, ami nem igaz, mert Greenpeace munkatársak kíséretében járta végig a tározók falát. A szakvéleményét pedig saját hőkamerás felvételei és a bekérhető engedélyek, okiratok fordítása alapján írta. A TKV azon vádja, hogy a professzor azért írta le az elkeserítő tényeket a cégről, mert az egyetemén a konkurensük pár ezer eurós ösztöndíjat ad egyes diákoknak az ugyanolyan megalapozott, minthogy ugyanezen ok miatt támadja a Greenpeace a cég környezetkárosító tevékenységét.
"A támadások irányultsága kapcsán talán joggal merül fel a kérdés, hogy a Greenpeace vajon milyen megfontolásból kérdőjelezi meg a magyar szakhatóságok, minisztériumok, a tudományos akadémia és a vezető egyetemek kutatásait, tanulmányait, vajon miért azt a külföldi szakértőt alkalmazza, akinek az egyeteme évente jelentős támogatást kap a Tatai Környezetvédelmi Zrt. egyik legnagyobb konkurensétől?
A választ tippelje meg mindenki maga."
Magunkra vesszük az inget, tippelünk. Azért kérdőjelezzük meg, mert a Duna közvetlen közelében egy veszélyes anyagokkal teli, szivárgó tározóra újabb veszélyes anyagokat hordanak, amik egymással keveredve még veszélyesebbek lesznek. Kontrollkutakból kevés van, rossz helyen és a potenciális toxikus anyagok széles skálájából alig figyelnek valamit. A megkérdőjelezhetőség okát pedig részben abban látjuk, amiért külföldről kellett hulladékos szakértőt szereznünk: itthon láthatóan kevés a céggel elfogulatlan szakértő. Másrészt a jobboldali médiának mostanában bőségesen jutó hirdetési pénzek körül. A reklámok garantáltan megtérültek, biztos Hír TV nézők, Magyar Nemzet olvasók és Lánchíd Rádió hallgatók tömege döntött hirtelen a reklám alapján arról, hogy ezentúl a Tatai cégcsoporttal kezelteti ipari veszélyes hulladékait.
Szóval nem olyan bonyolult ez az egész.
Simon Gergely
________________
Pár egyéb észrevétel.
A válaszcikk szerint "Az ellenőrzés megállapításai két hónapja publikusak a parlament honlapján, így nem igaz a Greenpeace vádja, hogy az elrendelt átfogó vizsgálatról nem született hivatalos tájékoztatás."
Ehhez képest a Greenpeacenek Orbán Viktor kabinetje Illés Zoltán államtitkárt nevezte meg az ügy felelősének. Illés ezután teljes felülvizsgálatot ígért, kiemelve, hogy az engedély nonszensz és ezért rúgta ki korábban a felügyelőség vezetőjét. A Greenpeace azóta semmilyen tájékoztatást nem kapott a minisztériumtól, amiből okkal lehet gondolni: ha indult is vizsgálat, nem ért véget. Amire a TKV szóvivője hivatkozik az nem az engedély hatósági felülvizsgálata, hanem Fazekas miniszter válasza Jávor Benedek parlamenti kérdésére. Soha semmilyen felülvizsgálati dokumentumot, jelentést nem láttunk, kaptunk. Ha van ilyen vizsgálati eredmény akkor ezt nem publikálták. A miniszter parlamenti válasza (ami az eredeti cikke apropója volt), nem egy vizsgálati jelentés.
________________
[1] "Az Almásfüzitő felé eső kazettákra magas nehézfémtartalmú veszélyes anyagokat, például galvániszapot rakott le, míg a 2010-es új engedély szerint a VII-es kazettára évi 132.000 tonna veszélyes hulladék és 280.000 tonna nem veszélyes hulladék szállítható."
[2] Az engedélyük 132 ezer tonna veszélyes hulladék évi befogadására szól. A 2010-es adat szerint ehhez képest körülbelül 87.8 ezer tonna veszély hulladékot vettek át. Ez semmiképp nem a töredéke az engedélyben megadottnak.
[3] A felügyelőség egy 2011-es határozata megállapítja, hogy a talajvíz szennyezés a korábbi vörösiszap kihelyezés következménye; egy korábbi 2010-es dokumentuma (H-8212-2/2010) szerint pedig: ”a területen lévő talajvíz toxikus fém szennyezése uralkodóan a Ny-i szomszédos területen lévő nagy mennyiségű vörösiszap depóniákból származik". Egy 90-es évekbeli vizsgálat pedig egyes tározókról megállapítja, hogy a „felületre juttatott vízmennyiség döntő hányada átszivárgott”.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.