Szűrös Mátyás, aki 11 éve át az MSZMP központi bizottságának tagja, 1983-tól 1989-ig annak elnöke volt, a Magyar Hírlapban sír, hogy megfigyelték. Szűrös Mátyás, aki a rendszer minden előnyét élvezte, azokat az SZDSZ-eseket szidja, akik a Szabad Kezdeményezések Hálózata néven ténylegesen megfigyelés, vegzálás, sőt kirúgársra ítéltettek a Szűrös által vezetett rendszerben.

Lássuk a szegény, megfigyelt Szűrös életrajzát a Wikipédiáról:

1953-ban került Moszkvába, ahol a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult, majd 1959-ben végzett. Később az MKKE-n és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián vett részt posztgraduális képzésen.
1959 és 1960 között a Külügyminisztérium előadója, majd 1962-ig főelőadója volt. 1962-ben a berlini nagykövetség harmadtitkárává nevezték ki, 1965-től pedig az MSZMP KB külügyi osztály politikai munkatársa volt. 1974-ben ennek helyettes vezetője lett. 1975-ben kinevezték kelet-berlini nagykövetté, 1978 és 1982 között moszkvai nagykövet volt, majd 1983-ig az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként dolgozott.
1951 és 1956 az MDP tagja volt, majd 1956-ban átiratkozott az MSZMP-be és 1989-ig annak tagja volt. 1978-ban mint moszkvai nagykövet bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1983 és 1989 a KB titkára volt. A párt reformkommunista szárnyának egyik képviselője volt Pozsgay Imrével és Németh Miklóssal együtt.
1985-ben bekerült az Országgyűlésbe egyéni képviselőként (Püspökladány). 1985 és 1989 között a külügyi bizottság elnöke, 1988 és 1989 között pedig az MSZMP-csoport vezetője volt. 1989 márciusában az Országgyűlés elnökévé választották. 1989. október 23-án az Országgyűlés erkélyén kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, ezáltal Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke lett 1989. november 3. és 1990. május 1. között. 1989-ben belépett az MSZMP utódpártjába, a Magyar Szocialista Párt-ba.

Ez nem más mint a rendszer bűneinek relativizálássa, ez a velünk élő posztkomunizmus. Jó hogy nem Kádár János közöl cikket, "Megfigyeltek, féltem" címmel! Egy diktatúrában természetes, hogy megfigyelték a rendszer vezetőit is, csak ők a 80-as években nem szenvedtek, nem rúgták ki őket, nem fenyegették. Maximum kirúgott KB-tagból kaptak egy zsíros nagyköveti állást.

Pontosan azért szükséges az aktanyilvánosság és a leszámolás az ál-kommunistázással, hogy ilyen emberek ne hazudhassanak a szemünkbe, ne mondhassák, hogy ők szenvedtek a rendszerben, amikor annak vezetői és haszonélvezői voltak.

Az ész megáll!