Ma van a katyńi mészárlás emléknapja. 1940. március 5-én az SZKP központi bizottsága eldöntötte: likvidálni kell a lengyel értelmiség zömét adó tisztikar elfogott részét. A következő hetekben 15 és 22 ezer közötti lengyel lakost végeztek ki - a két világháború közti lengyel értelmiség nagyrészét.

De ne felejtsük el azt sem, hogy míg keletről a szovjetek nyomultak be Lengyelországba, nyugatról a nácik jöttek és követtek el a katyńihoz hasonló rémtetteket. A nyugatról náciktól fenyegetett Lengyelország és a keletről bolsevikok által támadott Lengyelország szimbóluma annak, ami a mindenkori demokráciát fenyegeti.

Sokan mondják, hogy ne a múltba révedjünk, hanem a jövőre koncentráljunk. De se jelenünket, se a jövőnket nem tudjuk a múltunk nélkül felépíteni. Ma, a bolsevizmus egyik legrettenetesebb bűnének emléknapján, és holnap, a nácizmusén, ne felejtsük el: egyetlen diktatúra se jelenthet megoldást a gondjainkra, egyetlen vezető se oldhatja meg a problémáinkat, egyetlen ember se fogja helyettünk megoldani a gondjainkat. Magunkért felelünk, és a közösségért. Mind a náci, mind a bolsevik ideológia gyökeréből táplálkozó erőket el kell utasítanunk, ha nem akarjuk megcsúfolni a 20. század diktatúráinak több százmillió áldozatát.

De ehhez fel kell dolgoznunk a múltunkat, és mindenekelőtt a személyes múltunkat. Szembe kell néznünk a családi sérelmeinkkel, aztán a közösség sérelmeivel, szépen haladva, fokozatosan. Akik a létező kommunizmus, a fasizmus, a nemzetiszocializmus, a bolsevizmus, vagy bármely tekintélyelvü diktatúra bűneit relativizálják, csupán a saját személyes sérelmeiket takargatják. Se a bolsevikok, vagy akár a kádárizmus bűnei alól nem adnak felmentést a fasisztoid diktatúrák rémtettei. És egyetlen náci vagy hungarista sem hivatkozhat a kommunizmus bűneire. Ez a történelmi kettős mérce tartja jelenleg fogságban ezt az országot. Ez az, ami miatt vissza kell néznünk, és feldolgoznunk a múltunkat! Most mondhatjuk: hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

Andrzej Wajda filmje: A katyńi szovjet mészárlásról: