Ma van a Holokauszt emléknapja, szombaton volt a katyni mészárlásé. Jó időpont, hogy elgondolkodjunk. No de nem a nácizáson, és nem is a komcsizáson, hanem azon, hogy miként lehet feldolgozni ezeket az eseményeket, és magunk mit tehetünk, hogy szembenézzünk az elmúlt 100 év magyar történelmével.

Mert a baloldal dolga nem a nácizás, nem az ajvékolás a Holokauszt miatt, a hangos üvöltözés a Holokauszt emléknapon, hogy nácik vannak Magyarországon, hanem elgondolkozni azon, hogy vajon miért vannak itt. A jobboldal dolga pedig nem egy jóízű komcsizás Katyn emlékére, hanem szembenézni a múlttal és a saját kommunistáival.

Az elmúlt időszak magyar politikája a könnyen felhasználható történelmi múltról és a valós szembenézés eltusolásáról, az egyszerű politikai haszonszerzésről szólt. Miközben Gyurcsány Ferenc nem tudta átvinni, hogy Nagy Imre legyen az álbaloldal eszményképe az őt kivégző Kádárral szemben, miközben Havas Szófia ellenforradalomnak nevezheti a harmadik köztársaság alapját képző 56-ot, miközben a baloldalon a Kádár-nosztalgia nagyobb, mint valaha, a baloldal történelmi múltképzése kimerül az antifasizmusban. Pedig az antifasizmus eredendően nem csak a fasiszták és a nácik ellen hivatott küzdeni, hanem mindenfajta elnyomó rendszer ellen. Például a vörösfasiszta (copy TGM) Rákosi, vagy a szintén diktatúra élén álló Kádár ellen. Azonban ezek helyett maradt az egyszerű huhogás és csujjogatás, a Népszabadságos cikkek a fasizmus veszélyéről, némi orbánviktorozással fűszerezve. A saját fasisztáinkkal való szembenézés elmaradt.

Azonban a jobboldal nagy pártja és kisebbje sem lehet jobb. A Fidesz elkeni a kommunizmus bűneit, az ügynökakták megnyitásánál ugyanarra hivatkozik, mint az MSZP komcsi tagozata, a nemzetbiztonsági érdekre. Pedig annyi szakember van a Fideszben, biztos meg tudnák oldani az akták megnyitását a nemzetbiztonsági érdekek sérülése nélkül. Például számszerűsíthetnék, hogy hány akta marad zárolva azért, mert tulajdonosa mondjuk tartótisztként már az előző rendszerben is szolgált, de még az állomány tagja. Adós marad azért is a Fidesz, mert
Szűrösöket és Pozsgaikat vett a szárnyai alá, becélozva velük a Kádár-nosztalgiára vágyó, népnemzeti komcsikat. Sőt, ezeket az embereket még mosdatják is saját pártmédiájukban. Végül pedig mondjuk ki: adós maradt a Fidesz a Horthy-rendszerrel való szembenézésben is.
Sőt, egyenesen Horthy-kultusz alakult ki; mintha fogalmunk sem lenne róla, hogy hová vezetett az az út amit az akkori konzervatív értelmiség választott (noha maga a rendszer néha megpróbált kitérni saját útjából). És bár mostanában meghúzza a határt a Fidesz, hibás azért is, mert nem néz szembe a magán horogkeresztes tetoválást viselő, vagy a belül a szájára SS jelet tetováltató Jobbikos képviselőkkel, és nem oszt ki nekik két pofont, hanem a szavazóbázisukra hajt.

Azonban ennyi hibás politikus felsorolása után jelentsük ki, hogy a legnagyobb hibásak mi, a választópolgárok vagyunk, akik nem állunk ki a demokratikus értékek mellett, akik nem küldjük el az anyjukba a Kádár,a Horthy, vagy a még veszélyesebb emberek után nosztalgiázókat.
Mi, akik hagyjuk, hogy a demokratikus értékek helyett a vezető személye legyen a választási pont. Mi, akik magunkban sem tisztázzuk, hogy mi a viszonyunk ezekhez a rendszerekhez.
Mi, akik magunk is csak felhasználjuk a történelmet, nácizunk, komcsizunk, de nem valamifajta történelmi megfontolás, hanem az aktuálpolitikai mocsok mentén. Azért, mert a vezéreink azt mondják. Mi, akik a politikusainkat nem kényszerítjük szembenézésre a múlttal, hanem benyaljuk, amikor hamis történelemmítoszok mentén, valós politika helyett az antiszemita, fasiszta, vagy komcsi kártyát dobják be.

Mégis úgy gondolom, hogy most jó pillanatban vagyunk. Az ügynöktörvény vitanapja, az emléknapok talán pont megfelelőek arra, hogy végre végiggondoljuk: a múltunkat feldolgozni, vagy inkább felhasználni akarjuk a jövőnk érdekében, vagy ahelyett.