Hogy mit értünk az igazság kisajátítása alatt? A magyar politikai élet ma teljesen híján van az empátiának, az egyes szereplők kialakítják a saját igazságbuborékukat a világról és bezárják ebbe saját választóikat. De ezt teszik a kisebb közösségek is a nemzeti radikálisoktól a liberálisokig, ehhez alkalmazkodik a magyar sajtó nagy része. Így jön létre egy olyan ország, amiben az együttgondolkodás szitokszóvá vált, és amiben a közös igazságok keresése, a saját oldal elárulásává degradálódik.

Ahol abból, hogy valaki Esterházyt vagy Wass Albertet olvas, már azt is tudjuk, mit eszik, milyen zenét hallgat, és rögtön meg is dicsérjük, vagy el is ítéljük emiatt. Természetesen a közösségképző erőkre, a kisközösségekre mindig nagy szükség van, de széles, közös alapok nélkül, ezek a saját magunknak felépített közösségképek és -eszmények csak saját magunk becsapásává, a saját igazságunk a többi fölé emelésévé, a másik igazságának elutasításává válnak.

Szemléletes példákon elmagyarázva a Kettős Mérce:
- A kormány intézkedése jó, az ellenzék intézkedése rossz minden körülmények között rossz
- Az ellenzék intézkedése jó, a kormány intézkedése rossz
- A cigányok mind bűnözők
- A cigányok mind ártatlanok
- Nemzeti oldal
- A demokraták oldala
- Ez és ez az író hazaáruló vagy fasiszta
- Az xy diktatúrában több embert öltek meg mint a másikban

Mondatokban bemutatva pedig valahogy így néz ki:
Jó, hogy Simicska 200 milliárdot lop, de a szocik nem lopták ki a zsebünkből a pénzt?
Minek szidod Gyurcsány kormányzását, nem látod, hogy a Fidesz ezerszer több kárt okoz?
Minek kell holokausztozni, Sztálin több embert végzett ki.
Miért foglalkozol a Holokauszttal, ez folyik a médiából is, miközben a kommunizmus bűneiről nem beszélnek.

Ezek a vádak, felmentések, mondatok, gondolatok, úgy viselkednek, mintha igaz állítások lennének és így egy igazságot mondanának ki. Pedig nem ezt teszik. Egyetlen egy hasznuk és feladatuk, a már felépített igazság megerősítése. Az ezt az igazságot megrendítő bármilyen más információ kizárása. A párbeszéd ellehetetlenítése, a saját oldalunk bűneinek relativizálása, és a másik oldal felelőssé tétele a saját bűneinkért. Kényelem.

Ennek fő oka az empátia hiánya. Hiába vesztette el családját, nyomorodott meg az ország egyik fel a fasiszta-náci diktatúrákban, és hiába történt ez a másikkal a kommunizmus ideje alatt, megértés nincs egymás iránt. Pedig aki a nemzetiszocializmus bűneit kritizálja, az nem hagyhatja szó nélkül a kommunizmusét és viszont. Pontosan azért nem hagyhatja szó nélkül, mert tudja milyen fájdalmat okoz az igazságtalanság, hogy tépi ki az emberek szívét.

A múlt megismerése és feltárása, egy közös gondolkodásmód felé való haladás - hiszen annak elérése lehetetlen utópia - azért lenne fontos, hogy lebontsuk a kettős mércét. Ha például elfogadjuk, hogy mind a nemzetiszocialista, fasiszta jellegű diktatúrák, mind a bolsevik-szocialista diktatúrák elfogadhatatlanok és rendkívüli mértékben ártottak az országnak, máris megszabadulunk a ki irtott ki több embert dilemmától, és máris az válik fontossá, hogy egyik se jöjjön el újra.

Ha a közelmúlt politikájában a sérelmek la másik oldal igazságait is próbáljuk keresni, ha kilépünk a zárt ideológiai közösségünkből, és körbenézünk, mi történt a többi emberel, mi fáj neki, könnyebben bújjunk ki a káros, uszító politika alól. Ha szembenézzünk a Schmitt Pál körüli botránnyal, akkor szembe kell néznünk Gyurcsánnyal, vagy Medgyessyvel is. Nem kell gyökeresen véleményt változtatnunk, de megérthetjük azokat, akik akkor dühödtek fel.

Ha egyszer se használjuk saját oldalunk mentegetésére a másik oldal hibáit, ha nem próbáljuk magunknak a történelmet és az igazságot kisajátítani csak azért, hogy ezzel a másik oldalt megjelöljük, máris szembenézhetünk a saját hibáinkkal, és javíthatjuk azokat!

Ha elkezdünk leszámolni a kettős mércékkel, és elkezdjük a közeli és távoli múltunkat feltárni, empátiával fordulni a másik felé, és megérteni a gondjait, problémáit, létrehozhatunk olyan közös alapokat, aminek a mentén valódi, pozitív értelmű közösségeket tudunk létrehozni, amik nem a kettős mércéken, magunk mentegetésén, hanem az előrejutáson gondolkodnak..