Előkerült Gyurcsány sógorának dolgozata. A játszma a végéhez közeledik. Ha bebizonyosodik, hogy Gyurcsány szakdolgozatának bírálatában lévő hiányosságok egy az egyben megegyeznek sógora dolgozatának hiányosságaival, nem nagyon marad érv a plágium ellen. Akkor innentől fogva nincs helye a kenegetésnek, nem érdekes már, hogy a Célpont miként csepegtette az információkat, mindenkinek be kell ismerni, Gyurcsány plagizált. Ha más derül ki a szakdolgozatból, akkor cikkünk első feléért, és a témában előzőleg írt cikkünkért bocsánatot fogunk kérni hosszasan. Azért csak az első feléért, mert ebben az ügyben a baloldal egy része, régen volt olyan mocskos, mint most.

A Hír Tv Célpont című műsorának előző adásában összehasonlították Rozs Szabolcs szakdolgozatának munkapéldányát, valamint Gyurcsány dolgozatának bírálatát, és nehezen magyarázható furcsa egyezéseket találtak. Olyan egyezéseket, amik valószerűtlen, hogy a véletlen művei lennének.

Ha a megkerült szakdolgozat megegyezik az otthoni példánnyal és a Gyurcsány-szakdolgozat bírálata hiteles, akkor a véletlen egyezés valószínűségét is kiszámolhatjuk: négy oldalszámhoz kötődő információ van a bírálatban illetve három további általános állítás (borászat hiánya, 1978-ig terjedő adatok és lejtős területek hatásának a hiánya). Ha csak a négy oldalszámos egyezést nézzük, és elfogadjuk, hogy mindkét dolgozatba kerülhettek ilyen hibák organikusan (ezt a kísérlet kedvéért tesszük), akkor annak valószínűsége, hogy ugyanazokon az oldalakon lesznek a hibák, 1 a 1256640-hez.

Ha beigazolódik, hogy Rozs munkapéldánya és szakdolgozata megegyezik, nevetségesé válik minden baloldali védekezés, főleg azok, amelyek eddig is nevetségesek voltak. Nevetségesek, mert demokrata nem vádaskodik összeesküvés eleméletekre alapozva, nem kezd el magánembereket karaktergyilkolni, nem használja védekezésében azokat az eszközöket, amikkel szerinte őt nemtelenül támadják. Demokrata tényekre alapozva tesz állításokat, és ha támadás éri nem másra mutogat, hanem tisztáz. Gyurcsánytól azonban tényszerű tisztázásra még kísérletet se láthattunk, nem úgy, mint összeesküvés elméleteket, vádaskodást, fenyegetést. Sokszor használta Gyurcsány a bibói gondolatot miszerint a demokrata nem fél, és valóban, ha demokrata lenne, akkor nem félne szembenézni egykori hibájával, nem kezdene zsigeri perlekedésbe az őszinteség helyett. Demokrata lenne.

Eddig csak a Demokratikus Koalíció honlapja tett közé vállalhatatlan propaganda cikkeket. Az egyikben a Pécsi Egyetem oktatási vezetőjét vádolták meg áttételesen a szakdolgozat eltüntetésében való részvétellel, a másikban a hirtelen ismerté vált sógorról állítottak 0 bizonyítással, hogy alkoholista és munkanélküli, sejtetve könnyű lefizethetőségét. Hogy ezekből egyébként mi következik Gyurcsány ártatlanságára nézve nem tudjuk, de régi trükk, ha valamit nem tudsz cáfolni, hiteltelenítsd el a hírforrást mindenáron.

Azok a kusza összeesküvés elméletek, amiket pedig eddig Gyurcsánytól és körétől hallottunk a legnatidemokratikusabb kategóriába tartoznak. Emlékszünk még, amikor a Demokrata állította, hogy Schmitt Pál kisdoktoriját az EP képviselősége alatt lopták el, és onnan került a HVG-hez? Mennyivel jobb ez annál, mint hogy a Fidesz lopta el Gyurcsány szakdolgozatát, és jutatta el a Célpontnak, ami majd azt közzéteszi? Márpedig az ATV-ben tegnap Gyurcsány erre utalt és hagyta el a száját az egyik legalapabb konteogyáros mondat " én nem állítok, csupán kérdezek", csakhogy Gyurcsány a kérdésével állított, méghozzá a fenti összeesküvést.

De szerencsére, hiszen már oly nagyon hiányoltuk, a Népszabadság is rátett egy lapáttal. Hajba Ferenc lement Füredre, és megkérdezte a helyieket milyen ez a Rozs Szabolcs. Csakhogy kit érdekel, hogy Rozs Szabolcs milyen ember? Kulcsszereplője ő a sztorinak? Nem. Csupán a szakdolgozata az, ami számít. Hogy Rozs Szabolcs szerint, Gyurcsány plagizált-e vagy sem mindegy, nem az számít, hogy Ő mit gondol, hanem hogy mit mond a szakdolgozata. A lényeg, hogy a szakdolgozata megegyezik vagy sem. Ahogy az egész ügy lényege ennyi, a többi csak antidemokratikus lózung amiben a DK nem tesz mást, mint Schmitt Pál bukott védekezését másolja..

A politikai baloldal egy része, amely Schmitt Pál kapcsán, egyébként jogosan az első perctől kezdve követelte az őszinte beszédet, és számon kérte az elnök sumákolását, most mentségeket keres. Nem mentség kell, hanem őszinteség. Hiteltelen demokratákra nincs túlzott kereslet.