Budapest egyik külső kerületében vagyunk, helyszínünk egy elhagyott autószerelő műhely, ahova januárban 3 hajlék nélküli ember költözött be. Szerettek volna lakni, élni valahol. Az időpont kedd 23 óra 40 perc, amikor a ház elé szirénázva érkeznek a rendőrautók. A környék lakói azt gondolhatják, veszélyes bűnözőket keresnek, pedig csak a ház most ébredező lakóiért jött a 14 rendőr.

Viszik is őket a kerületi kapitányságra, nagy a készültség, mindekinek külön rendörautó jár. A rendőrségen irány a fogda, majd hajnali 4-kor vezetőszíjra kötik őket, és átviszik a Gyorskocsi utcába. Az egyikőjük alkoholista, epilepsziás, rohamot kap, az orvos leszedálja. 40 óráig tartják bent őket. 40 óra után mennek a bíró elé, az első rendű vádlott a leszedált nő, aki annyira van magánál, hogy két rendőr fogja, mert egyszerűen összecsuklana, teljesen szétgyógyszerezték. A bíró itéletet hoz, figyelmeztetésben részesiti őket, és külön kiemeli, súlyosbító körülmény, hogy mostanában elszaporodtak az ilyen esetek, mármint, hogy emberek lakni akarnak valahol, mert nincs saját lakhatásuk . A figyelmeztetés mellet pénzt is kell fizetniük, az eljárás költségét, fejenként 3000 forintot.

Bár történetünk egyelőre itt véget ér - erősen jelzve, egyelőre - pár érdekességre felhívnánk a figyelmet. Abban a helyzetben, ahol egyre többen kerülnek az utcára, a kormány semmit nem tesz az utcára kerülők megmentésért, lakhatásáért, hogy itélheti ezt a társadalmi nyomást egy bíró, súlyosbító körülményként?
Miért kell 14 rendőr, póráz, 40 órás fogvatartás, külön kocsi 3 önkényes lakásfoglaló ellen?
Miért pont az öntudatlan ember lesz az első rendű vádlott, és hogy itélkezhet felette a bíró?
De a végső kérdés: vajon mindenkinek egyenlő jogai vannak ma Magyarországon?